Zákány Antal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Zákány Antal (Bócsa, 1918. szeptember 8.Szabadka, 1987. február 28.) délvidéki költő, publicista.

Élete[szerkesztés]

Bár Bócsán született, egyéves korától Szabadkán élt. Négy elemit végzett; volt többek közt cukrászinas, fémfestőinas, húsgyári munkás, kőműves, pályamunkás.[1] 1938 óta írt verseket.[2] 1945 után a szabadkai városi könyvtárban dolgozott. Először a Téglák, barázdák[3] c. antológiában jelent meg költeménye. 1959-től 1978-ig a Magyar Szó munkatársa volt.

Művei[szerkesztés]

  • Fönt és alant (versek). Újvidék, 1954
  • Napfény a sárban (versek). Újvidék, 1959
  • Varázslat (versek). Újvidék, 1961
  • Földinduláskor (versek). Újvidék, 1965
  • A vas nem kenyér (versek). Újvidék, 1974
  • Közel a nap arcához, (összegyűjtött versek). Újvidék, 1978[4]

Lírája[szerkesztés]

Költészetének gyakori témája gyerekkora, ifjúsága boldogtalansága.[5] A korabeli kritikák kiemelik komor, pesszimista hangulatát.

Díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Kortárs Magyar írók kislexikona 1959–1988. Szerk. Fazekas István
  2. Bori Imre: Zákány Antal Híd, 1987/4. szám
  3. Gerold László:Jugoszláviai magyar írók lexikona 1918–2000 Újvidék: Fórum, 2001 ISBN 86 323 0514 X
  4. Kortárs Magyar írók
  5. A Magyar Irodalom Története szerk. Szabolcsi Miklós helytelen ISBN kód: 963 04 1645 4 6. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest 1966

További információk[szerkesztés]