Woodhenge

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Woodhenge rituális építmény volt, körülbelül 3 km-re északkeletre Stonehengetől. 1925-ben fedezték fel légifényképezés (Alexander Keiller és Osbert Guy Stanhope Crawford) segítségével. Maud Edith Cunnington kutatta 1926-1929 között. A Woodhenge valószínűleg kultuszhely, szentély vagy gyülekezőhely lehetett. 2006-ban újabb ásatásokat végeztek a területen. Ma a Világörökség Stonehenge, Avebury és a megalit-kultúra környező emlékei részeként szabadtéri régészeti bemutatóhely.

Ovális alaprajzú árkait és sáncait az északkeleti oldalon bejárat szakítja meg. Belső terében 168 cölöplyuk nyomait találták, mely 6 koncentrikus cölöpsor képét rajzolta ki. Egyes elképzelések (Cunnington) szerint ovális alakú épület mennyezetét tarthatták. Ezen hipotézis szerint középen nem volt befedve, itt egy három év körüli gyermek maradványait találták meg. A koponyasérülései alapján feláldozhatták. A feltárást követően a maradványok sajnos London második világháborús bombázása alatt megsemmisültek. Az egyik kutatóárokban egy tizenéves csontvázát is feltárták. Kőoszlopok elhelyezését is feltételezik. Irányítottságában és elrendezésbeli hasonlóságát Stonehengehez már Cunnington is felismerte. Ezen kívül 1966-ban fél km-re egy újabb építmény nyomaira bukkantak.

A megtalált kerámialeleteken kimutatható a harangedényes kultúra hatása. Ezek alapján az építmény kora a nagy-britanniai késő neolitikum időszakára, ill. kora bronzkorra tehető.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Novotný a kol 1986 Encyklopédia archeológie. Bratislava, 983-984.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Woodhenge témájú médiaállományokat.