Ugrás a tartalomhoz

Wigwam (finn együttes)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wigwam
Információk
EredetFinnország
Alapítva1968
Aktív évek1968–1979,
1991–1993,
1999–2006
Műfajprogresszív rock, art rock, pop-rock, fúziós jazz
Tagok
Esa Kotilainen, Mats Huldén, Pekka "Rekku" Rechardt, Jari "Kepa" Kettunen, Jim Pembroke[1]
Korábbi tagok
Ilpo Aaltio, Nike Rikkamo, Ronnie Österberg, Jukka Gustavsson, Pehja Pokkola, Måns Groundstroem, Pedro Hietainen, Jan Noponen, Jussi Kinnonen[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Wigwam témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Wigwam az egyik első finn progresszívrock-együttes Finnországban, amely 1968-ban alakult; sokak szerint az 1970-es évek legnépszerűbb finn együttese.[2] Tombstone Valentine című stúdióalbum volt az első finn LP, amelyet az Egyesült Államokban is kiadtak.[3]

Az együttes két korszaka 1969-1974 és 1974-1977 között lényegesen eltérő stílust mutat. Az eredeti Wigmanak még ma is számos rajongója van, akik még meg sem születtek az együttes első feloszlása idején.[4]

Története

[szerkesztés]

Az együttest 1968-ban alapította Ronnie Österberg dobos, Mats Hulden basszusgitáros, Nikke Nikamo gitáros és a brit Jim Pembroke énekes a Blues Section romjain; a felállás Jukka Gustavson orgonista csatlakozásával vált teljessé. Az együttesnek két kiváló zeneszerzője volt, Pembroke és Gustavson, akik azonban egymástól függetlenül dolgoztak, mindketten külön stílust fejlesztve ki.[4] Első nagylemezük, a Hard'N'Horny 1969-ben jelent meg. A felvételek annyira elhúzódtak, hogy a költségvetési keret kimerült, és nem maradt pénz a lemezborítók gyártására. Így az együttes tagjai az első néhány száz lemez borítóját saját maguk festették és díszítették; ezek ma ritkaságnak számítanak.[5] A lemezt kedvező kritikákat kapott, de nem ért el átütő sikert.[4]

Mats Huldén 1970. májusában kivált az együttesből tanulmányai folytatása miatt, Nikke Nikamo pedig ugyanebben az évben júniusban távozott, mivel összetűzésbe került a producerükkel, Kim Fowley-val. Huldén helyére Pekka Pohjola került, aki zeneszerzőként is tevékenykedett.[1][4]

1974-ben, nem sokkal az együttes mesterművének tartott Being megjelenése az után az együttes felbomlott,[4][6] de rövid időn belül Jim Pembrok és Ronnie Österberg út együttest állított fel Rekku Rechardttal és Måns "Mosse" Groundstroemmel.[4] Az újjáalakult együttes első albuma, a Nuclear Nightrock (1975) az art-pop irányába mozdult el.[7] 1977 végén, a Dark Album megjelenése után az együttes másodszor is feloszlott, de 1978 nyarán a Punkarock fesztiválon még tartottak egy nemhivatalos búcsúkoncertet.[4]

Miutám 1980-ban Ronnie Österberg elhunyt, úgy tűnt, hogy nincs esély az együttes újraindulására; a tagok külön utakon járva vettek részt a zenei életben. Nagy meglepetést okozott az 1990-es években, amikor Pembroke, Rechardt és Groundstroem harmadszor is összeállították az együttest.[4]

  • Matts Hulden, Nikke Nikamo, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1968–1969)
  • Jukka Gustavsson, Matts Hulden, Nikke Nikamo, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1970)
  • Jukka Gustavsson, Pekka Pohjola, Nikke Nikamo, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1970)
  • Jukka Gustavsson, Pekka Pohjola, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1970–1973)
  • Jukka Gustavsson, Pekka Pohjola, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1974)
  • Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1974–1975)
  • Petro Hietanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1975–1977)
  • Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1977–1979)
  • Petro Hietanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jan Noponen, Jim Pembroke (1991–1992)
  • Mikko Rintanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jan Noponen, Jim Pembroke (1992–1993)
  • Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (1993–1994)
  • Petro Hietanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (1999–2000)
  • Esa Kotilainen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (2001–2003)
  • Esa Kotilainen, Jussi Kinnunen, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (2003–2004)
  • Esa Kotilainen, Mats Huldén, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (2004–)

Diszkográfia

[szerkesztés]

Stúdióalbumok

[szerkesztés]
  • Hard N’ Horny, 1969
  • Tombstone Valentine, 1970
  • Fairyport, 1971
  • Being, 1974
  • Nuclear Nightclub, 1975
  • Lucky Golden Stripes and Starpose, 1976
  • Dark Album, 1977
  • Light Ages, 1993
  • Titans Wheel, 2002
  • Some Several Moons, 2005

Koncertalbumok

[szerkesztés]
  • Live Music from the Twilight Zone, 1975
  • Wigwam Plays Wigwam – Live, 2001
  • Pop-Liisa 3 – Wigwam 1973, 2016

Válogatásalbumok

[szerkesztés]
  • Wigwam, 1972
  • Rumours on the Rebound, 1979
  • Classics – The Rarest, 1990
  • Highlights, 1996
  • Fresh Garbage – Rarities 1969–1977, 2000
  • Parhaat, 2009
  • 28 Songs from the Twilight Zone, 2014

Kislemezek

[szerkesztés]
  • ”Must Be the Devil” / ”Greasy Kids’ Stuff” (1969)
  • ”Luulosairas” / ”Henry’s Highway Code” (1969)
  • ”True Confession” / ”Helsinki” (1970)
  • ”Pedagogi” / ”Häätö” (1970)
  • ”Call Me on Your Telephone” / ”Wishful Thinker” (1971)
  • ”Freddie Are You Ready” / ”Kite” (1975)
  • ”Tram Driver” / ”Wardance” (1975)
  • ”Do or Die” / ”Save My Money and Name” (1975)
  • ”Borders to Be Crossed” / ”Planetstar” (1993)
  • ”Heaven in a Modern World” / ”Heaven in a Modern World” (2002)
  • ”Drive on Driver” / ”The Lost Lizard King” (2002)[8]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b c d Wigwam Family Tree. wigwam.fi (Hozzáférés: 2017. november 23.)
  2. 20 Best Finnish Prog Bands. www.prog-sphere.com (2017. április 19.) (Hozzáférés: 2017. november 23.) arch
  3. Achim Breiling: Wigwam: Tombstone Valentine. www.babyblaue-seiten.de (2004. december 20.) (Hozzáférés: 2017. november 23.)
  4. a b c d e f g h Tapio Korjus – Phillip Page: Wigwam History. www.wigwam.fi (Hozzáférés: 2017. november 23.)
  5. Achim Breiling: Wigwam: Hard'N'Horny. www.babyblaue-seiten.de (2004. december 22.) (Hozzáférés: 2017. november 23.)
  6. Achim Breiling: Wigwam: Being. www.babyblaue-seiten.de (2004. november 7.) (Hozzáférés: 2017. november 23.)
  7. Jochen Rindfrey: Wigwam: Nuclear Nighrock. www.babyblaue-seiten.de (2004. november 8.) (Hozzáférés: 2017. november 23.)
  8. Wigwam Discography. wigwam.fi (Hozzáférés: 2017. november 23.)