Wigwam (finn együttes)
| Wigwam | |
 | |
| Információk | |
| Eredet | Finnország |
| Alapítva | 1968 |
| Aktív évek | 1968–1979, 1991–1993, 1999–2006 |
| Műfaj | progresszív rock, art rock, pop-rock, fúziós jazz |
| Tagok | |
| Esa Kotilainen, Mats Huldén, Pekka "Rekku" Rechardt, Jari "Kepa" Kettunen, Jim Pembroke[1] | |
| Korábbi tagok | |
| Ilpo Aaltio, Nike Rikkamo, Ronnie Österberg, Jukka Gustavsson, Pehja Pokkola, Måns Groundstroem, Pedro Hietainen, Jan Noponen, Jussi Kinnonen[1] | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wigwam témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Wigwam az egyik első finn progresszívrock-együttes Finnországban, amely 1968-ban alakult; sokak szerint az 1970-es évek legnépszerűbb finn együttese.[2] Tombstone Valentine című stúdióalbum volt az első finn LP, amelyet az Egyesült Államokban is kiadtak.[3]
Az együttes két korszaka 1969-1974 és 1974-1977 között lényegesen eltérő stílust mutat. Az eredeti Wigmanak még ma is számos rajongója van, akik még meg sem születtek az együttes első feloszlása idején.[4]
Története[szerkesztés]
Az együttest 1968-ban alapította Ronnie Österberg dobos, Mats Hulden basszusgitáros, Nikke Nikamo gitáros és a brit Jim Pembroke énekes a Blues Section romjain; a felállás Jukka Gustavson orgonista csatlakozásával vált teljessé. Az együttesnek két kiváló zeneszerzője volt, Pembroke és Gustavson, akik azonban egymástól függetlenül dolgoztak, mindketten külön stílust fejlesztve ki.[4] Első nagylemezük, a Hard'N'Horny 1969-ben jelent meg. A felvételek annyira elhúzódtak, hogy a költségvetési keret kimerült, és nem maradt pénz a lemezborítók gyártására. Így az együttes tagjai az első néhány száz lemez borítóját saját maguk festették és díszítették; ezek ma ritkaságnak számítanak.[5] A lemezt kedvező kritikákat kapott, de nem ért el átütő sikert.[4]
Mats Huldén 1970. májusában kivált az együttesből tanulmányai folytatása miatt, Nikke Nikamo pedig ugyanebben az évben júniusban távozott, mivel összetűzésbe került a producerükkel, Kim Fowley-val. Huldén helyére Pekka Pohjola került, aki zeneszerzőként is tevékenykedett.[1][4]
1974-ben, nem sokkal az együttes mesterművének tartott Being megjelenése az után az együttes felbomlott,[4][6] de rövid időn belül Jim Pembrok és Ronnie Österberg út együttest állított fel Rekku Rechardttal és Måns "Mosse" Groundstroemmel.[4] Az újjáalakult együttes első albuma, a Nuclear Nightrock (1975) az art-pop irányába mozdult el.[7] 1977 végén, a Dark Album megjelenése után az együttes másodszor is feloszlott, de 1978 nyarán a Punkarock fesztiválon még tartottak egy nemhivatalos búcsúkoncertet.[4]
Miutám 1980-ban Ronnie Österberg elhunyt, úgy tűnt, hogy nincs esély az együttes újraindulására; a tagok külön utakon járva vettek részt a zenei életben. Nagy meglepetést okozott az 1990-es években, amikor Pembroke, Rechardt és Groundstroem harmadszor is összeállították az együttest.[4]
Tagjai[1][szerkesztés]
- Matts Hulden, Nikke Nikamo, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1968–1969)
- Jukka Gustavsson, Matts Hulden, Nikke Nikamo, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1970)
- Jukka Gustavsson, Pekka Pohjola, Nikke Nikamo, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1970)
- Jukka Gustavsson, Pekka Pohjola, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1970–1973)
- Jukka Gustavsson, Pekka Pohjola, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1974)
- Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1974–1975)
- Petro Hietanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1975–1977)
- Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Ronnie Österberg, Jim Pembroke (1977–1979)
- Petro Hietanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jan Noponen, Jim Pembroke (1991–1992)
- Mikko Rintanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jan Noponen, Jim Pembroke (1992–1993)
- Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (1993–1994)
- Petro Hietanen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (1999–2000)
- Esa Kotilainen, Måns Groundstroem, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (2001–2003)
- Esa Kotilainen, Jussi Kinnunen, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (2003–2004)
- Esa Kotilainen, Mats Huldén, Pekka Rechardt, Jari Kettunen, Jim Pembroke (2004–)
Diszkográfia[szerkesztés]
Stúdióalbumok[szerkesztés]
- Hard N’ Horny, 1969
- Tombstone Valentine, 1970
- Fairyport, 1971
- Being, 1974
- Nuclear Nightclub, 1975
- Lucky Golden Stripes and Starpose, 1976
- Dark Album, 1977
- Light Ages, 1993
- Titans Wheel, 2002
- Some Several Moons, 2005
Koncertalbumok[szerkesztés]
- Live Music from the Twilight Zone, 1975
- Wigwam Plays Wigwam – Live, 2001
- Pop-Liisa 3 – Wigwam 1973, 2016
Válogatásalbumok[szerkesztés]
- Wigwam, 1972
- Rumours on the Rebound, 1979
- Classics – The Rarest, 1990
- Highlights, 1996
- Fresh Garbage – Rarities 1969–1977, 2000
- Parhaat, 2009
- 28 Songs from the Twilight Zone, 2014
Kislemezek[szerkesztés]
- ”Must Be the Devil” / ”Greasy Kids’ Stuff” (1969)
- ”Luulosairas” / ”Henry’s Highway Code” (1969)
- ”True Confession” / ”Helsinki” (1970)
- ”Pedagogi” / ”Häätö” (1970)
- ”Call Me on Your Telephone” / ”Wishful Thinker” (1971)
- ”Freddie Are You Ready” / ”Kite” (1975)
- ”Tram Driver” / ”Wardance” (1975)
- ”Do or Die” / ”Save My Money and Name” (1975)
- ”Borders to Be Crossed” / ”Planetstar” (1993)
- ”Heaven in a Modern World” / ”Heaven in a Modern World” (2002)
- ”Drive on Driver” / ”The Lost Lizard King” (2002)[8]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ a b c d Wigwam Family Tree. wigwam.fi (Hozzáférés: 2017. november 23.)
- ↑ 20 Best Finnish Prog Bands. www.prog-sphere.com (2017. április 19.) (Hozzáférés: 2017. november 23.) arch
- ↑ Achim Breiling: Wigwam: Tombstone Valentine. www.babyblaue-seiten.de (2004. december 20.) (Hozzáférés: 2017. november 23.)
- ↑ a b c d e f g h Tapio Korjus – Phillip Page: Wigwam History. www.wigwam.fi (Hozzáférés: 2017. november 23.)
- ↑ Achim Breiling: Wigwam: Hard'N'Horny. www.babyblaue-seiten.de (2004. december 22.) (Hozzáférés: 2017. november 23.)
- ↑ Achim Breiling: Wigwam: Being. www.babyblaue-seiten.de (2004. november 7.) (Hozzáférés: 2017. november 23.)
- ↑ Jochen Rindfrey: Wigwam: Nuclear Nighrock. www.babyblaue-seiten.de (2004. november 8.) (Hozzáférés: 2017. november 23.)
- ↑ Wigwam Discography. wigwam.fi (Hozzáférés: 2017. november 23.)
