Wünscher Frigyes
Wünscher Frigyes (Budapest, 1892. január 28. – Budapest, 1946. május 16.) magyar gazdaságpolitikus, a két világháború között a sajtó- és hírszolgálat, valamint a szövetkezeti politika egyik irányítója.[1]
Életpályája[szerkesztés]
Berlinben végezte középiskolai tanulmányait. Ezután a budapesti tudományegyetemen szerzett államtudományi doktori oklevelet. 1919-ben Szegeden csatlakozott a magyar Tanácsköztársaság megbuktatására törekvő erőkhöz. 1921 és 1933 között a Magyar Távirati Iroda ügyvezető igazgatója volt. 1934-ben a Hangya Fogyasztási Szövetkezet vezérigazgatója, majd 1938-ban alelnöke lett. Tőzsdetanácsos is volt. A második világháború után, 1945-ben állásvesztésre ítélték és háborús bűnösségének megállapítása érdekében az ügyét a népbíróság elé utalták. Az eljárás alatt a börtönben szívinfarktusban elhunyt.
Emlékezete[szerkesztés]
Sírja Budapesten a Farkasréti temetőben található (2003-as adat; 1-23/24).[1]
Főbb művei[szerkesztés]
- Csonka-Magyarország sajtója (I – II., Bp., 1927);
- Sajtóalmanach (Bp., 1931);
- Újságíró arcképek (Debrecen, Bp., 1932);
- Mezőgazdasági termények szövetkezeti úton való értékesítése és nem értékesítése (Bp., 1935);
- Falusi tanulmányútjaim (Bp., 1941);
- Tordas, a Balogh Elemér szövetkezeti mintafalu (Bp., 1943);
- Szövetkezetek a keresztény gazdasági rendben (Bp., 1943);
- Szövetkezetek és magánkereskedők (Bp., 1944);
- A szövetkezetek szerepe Magyarország gazdasági megerősödésében (Bp., 1944).