Vita:Szteganográfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A képkódolási alkalmazásokat át kellene fogalmazni, kevesebbre, de helyesebbre. "BMP" helyett lehetne írni általában a veszteségmentes true-color formátumokat. Palettázás kizárja az LSB módszert a képpontok esetén (hiszen a palettaindex "elrontása" a képpontot teljesen tönkreteszi, a palettaszín "elrontása" pedig nagyon kevés adat beágyazását teszi lehetővé). Veszteséges kódolás mint pl. a JPEG nem "pont" a legalsó biteket veszíti el, ennél sokkal bonyolultabb a minőségromlás jellege (JPEG-nél pl. DCT tartományban történő kvantálásról van szó), ezért az ilyen adatfolyam módosítását a konkrét kódolás jellegzetességeihez kell igazítani (pl. JPEG esetén középfrekvenciás összetevőket lehet hozzáadni a jelhez, amelyek a látványt nem zavarják, nehezen észrevehetőek és a JPEG kódolás is megőrzi őket bizonyos fokig). LSB technikánál érdemes még megemlíteni az emberi látás azon tulajdonságát, hogy a látható spektrum kékes részein a legkevésbé érzékeny (a zöldes részen pedig leginkább), ezért az RGB intenzitások módosításakor a kék (B) csatorna "bírja el" a legtöbb módosítást észlelhetőség nélkül (a G pedig a legkevesebbet). A geometriai módosításról is érdemes lenne pár szót szólni, ez képeken és nyomtatott dokumentumokon (pl. sor- vagy betűtávolság változtatásával) is nagyon jól működhet. Általában érdemes lenne utalni a vízjelezés módszereire, hiszen a nem-látható vízjel elhelyezése tulajdonképpen szteganográfia, ezért a vízjelek elleni támadásokra kell felkészülnie egy képi szteganográfiai módszernek is (mozaikolás, stb).