Ugrás a tartalomhoz

Vita:Majordomus

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Mozo 16 évvel ezelőtt a(z) Nem a tárgyhoz tartozik témában
Ez a szócikk témája miatt a Középkorműhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe!
Bővítendő Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán.
Nélkülözhetetlen Ez a szócikk nélkülözhetetlen besorolást kapott a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: Hkoala (vita), értékelés dátuma: 2008. március 31.
Középkori témájú szócikkek Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Nem a tárgyhoz tartozik

[szerkesztés]

Áthoztam a cikkből: . (Bertrada, Berthe au grand pied, a nagylábu B., a fonó B.), Nagy Károly mondakörében Charibert laoni grófnak vagy valamely magyar királynak leánya, Kis Pipin neje. Franciaországba való utazásakor gonosz kísérője a megvesztegetett szolgáknak adja át, megöletés végett, saját leányát pedig összeházasítja Pipinnel. A király egy vadászat alkalmával fölfedezi a valódi Bertát és nőül veszi. E házasságból született Nagy Károly. Így a mese, mely pogány Berchtára, a hattyú- vagy lúdlábú istennőre emlékeztetett. Francia és burgundi templomok még ma is látható a Peine Pédauque (a. m. Regina pedi aucoe) kőszobra. Számos költemény is emlékszik meg róla. Ő reá vonatkoznak e közmondások: Al tempo que B. filava, Die Zeit ist hin, wo B. spann, Ce n' est plus le temps ou Berthe filait, melyek az arany kor letűntét sajnálják. V. ö.: Simrock B., Die Spinnerin (Frankf. 1855). V. ö. Bertha

Az Árpád-i honegyesítés előtti Hungária és Franciaország közötti kapcsolatok bővebb fényt vethetnek az avarok hirtelen pusztulására is, ami ezek szerint nem hódítás, de „rokonlátogatás” eredménye kellett, hogy legyen, hiszen senki nem akadályozta meg a kincsek alatt roskadó társzekereket kísérő „rokonokat” abban, hogy átlépjék az országhatárt. Az avaroktól elorzott kincsek váltak később Charlemagne és a Római egyház hatalmának alapjává. Az avar kincsek ma is látható csodálatos példánya az aacheni dómban levő hatalmas örökmécs csillár, melyet szét kellett vágni ahhoz, hogy be tudják vinni a dómba. Viszont senki nem beszél az avarok hatalmas templomáról, melynek e csillár dísze volt, s arról a műveltségről, mely ezt létrehozta. Charlemagne koronázási legendája is érdekes adatokat szolgáltat e korról. Népünk azon hite, hogy a Szent Korona önmagától száll az Isten kiválasztottja fejére, a következő képpen elevenedett meg Charlemagne koronázásán: egy püspök a háta mögé settenkedett, s lopta fejére a koronát, mintha Isten tette volna. Lopott legenda és lopott korona, settenkedő koronázás nem hozhatott áldást e király népére.

Charlemagne idején, még nem is volt Szent Korona. Mozo vita 2008. május 12., 09:46 (CEST)Válasz