Vita:Kunszentmiklós
Új téma nyitása
|
Ez a szócikk témája miatt a Földrajzműhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! |
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. |
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. |
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |
|
Ez a szócikk témája miatt a Magyar települések műhelye érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
Nem jogsértő ez véletlenül? Innen: [1] [2] [3] De még mindig nem nyúlt hozzá senki, én meg nem lelek semmit felhasználhatóságról. FBöbe 2005. november 3., 20:36 (CET)
Ezt a (sztem) másolmányt kivágtam a szócikkből, ideiglenesen ide helyezem[szerkesztés]
A Kunszentmiklósi Református Iskola története
Kunszentmiklós õsi kun település, a Fölsõ-Kiskunság központja. A régészeti kutatások szerint az õskortól kezdve lakott volt ez a vidék. A kunokat IV. Béla hívta erre a helyre. Az itt élõk a XVI. század közepén Szegedi Kis István és Skarica Máté munkálkodása nyomán tértek át a protestáns hitre. A helvét hitvallás szerint reformált gyülekezetek alakulásukkal egy idõben iskolát is szerveztek. Sok esetben ebben a korszakban a prédikátor egyben tanító is volt. Minden valószínûség szerint elemi iskolai oktatás kezdetleges formában már a XVI. század második felében mûködött városunkban, ami a különbözõ korszakokban a követelményeknek megfelelõen formálódott és fejlõdött. A lelkészek 1626-tól (Kiss Sallai Tállyai Gergely) ismertek, Enyedi Miklós az elsõ rektor, akirõl név szerint is tudunk 1690-bõl. Az általános iskola 2000. évi ujjászervezése elõtt van még egy fontos dátum: 1946. augusztusa, amikor is a presbitérium az új iskolai rendnek megfelelõen nyolcosztályos általános iskolát szervezett, amit 1948-ban a gimnáziummal és az internátussal együtt államosítottak.
A gimnázium alapításának évét 1679-re tesszük, Illyés Bálint: A kunszentmiklósi gimnázium három évszázada (1679 - 1979) címû iskolatörténeti munkája alapján. Az "õsmatricula" az 1735 elõtti idõbõl húsz rektor nevét sorolja föl, akik két-három évenként váltották egymást a tanításban. 1764-ben elkészült az elsõ "Catalogus Librorum scholae reformatae Kunszentmiklósiensis", amely egyben bizonyítja az iskola könyvtárának egykorú voltát is. 1766-tól vezették az iskola anyakönyvét, amelybe folyamatosan "subscribáltak" (nevüket és érkezésük dátumát, valamint lakóhelyüket beírták) a diákok, majd ebbe az anyakönyvbe kerültek az iskola latin nyelvû belsõ törvényei 1767-ben. Ezen intézkedések nyomán mehetett közvetlenül Debrecenbe - közbülsõ partikuláris iskolák (Nagykõrös, Kecskemét) látogatása nélkül - az, aki "ad proprios Lares redire noluit." (Õseihez hazatérni nem akart). 1787-ben a fenntartó egyház és a város által " egy több állandóságot ígérõ tanszék szerveztetett professzori czimmel s a tisztességes megélhetésre nagyobb biztosítékot nyújtó javadalmazással". Anyagiakban is szépen gyarapodott az iskola, fölépült a ma is álló ún. Öreggimnázium utcai szárnya (1798-99).
1803-ban új, magyar nyelvû törvény készült a "Nemes Kun Szent Miklósi Reformáta Fiúi Oskolában tanuló és tanító Deák Ifjak számára, a nemes külsõ és belsõ Elöljárók, szentül való megtartására". A fenntartó 1814-ben iskoláját kiemelte az elemi és a magasabb oktatás közt ingadozó számos partikula közül. A professzori katedra mellé két korrektori állást szerveztek. Ezzel a gimnázium hivatalosan is bekerült az országos középiskolák jegyzékébe. Ekkortól rendelkezett az iskola önálló "költségvetéssel", elkülönült pénztárral, amelyet az új professzor, Fancsik István kezelt.
1830-ban az alsódabasi hites földmérõ, Szalay István egykori diák az almamaterre hagyta 829 kötetbõl álló, különleges értékekkel bíró könyvtárát.
Közben beköszöntött a reformok kora, s a fenntartók Kelemen Gergelyt hívták meg a gimnázium élére, akinek közel két évtizedes itteni mûködése egybeesett a gimnázium elsõ fénykorával: a késõbbi negyvennyolcas ifjak több helyi és országos hírû személyisége tanult az õ keze alatt: Ács Károly, Petõfi és Jókai majdani barátja, a szabadságharcos "gerillavezér", Bankós Károly, szintén Petõfi barátja és leghûbb kortese, Virágh Gedeon, a Felvidékrõl ezer veszélyen át hazatérõ "nyolcvan huszár" egyik parancsnoka, késõbb õrnagy, majd hosszú éveken át a császár foglya, itt azok az ifjak, akikrõl ezt írta Petõfi 1845-ben, fáklyás fölköszöntetése után: "Kiskunsági Szentmiklósnak ifjú népe/ Benyitottál a szívemnek közepébe".
A bukott forradalom, szabadságharc után újra nehéz idõk következtek. Lassan megtértek a bujdosók, s ha hiányokkal is, de benépesült az iskola. A helytartótanács 1854 nyarán több más iskolával együtt gimnáziumunkat is megszüntette.
A végveszélyben Kunszentmiklós közössége nem hagyta cserben fölnevelõ iskoláját. A képviselõtestület határozatában kimondta, hogy erre az iskolára szükség lesz a jövõben is, miként szükség volt rá "l00 évek hosszú során", ezért vállalta a nyilvános algimnáziummá fejlesztés összes költségét. Az elhatározást követõ tettek nyomán az új épületszárnnyal bõvült iskola 1856 október elsején nyílt meg, mint magán algimnázium. Két év múlva már újra megkapta a nyilvánossági jogot. Az iskola elsõ nyomtatott értesítõje 1854-ban jelent meg.
1866-ban került az egyház élére Baksay Sándor, akivel új korszak kezdõdött iskolánk életében. Mintegy másfél évtized telt el csöndes, de szívós munkával: elõbb az anyagiakat hozta rendbe Baksay, majd a tanári kart erõsítette meg. Melczer Károly, Szikszay Gusztáv, majd Apostol Pál kiváló fölkészültségû, a tanítást hivatásuknak valló, évtizedeken át gimnáziumunkhoz kötõdõ tanárok voltak, méltó társai a tudós-szépíró lelkipásztornak. 1886-ban fölépült a ma is álló Öreggimnázium északi szárnya két új tanteremmel és egy tágas auditóriummal.
Az idõközben esperessé, majd 1904-ben püspökké megválasztott Baksay Sándor nem mozdult ki a maga emeltette új parókiából. Itt maradt az iskola tõszomszédságában, továbbra is gondosan megválogatta az ide kívánkozó tanárokat, így például a késõbbi neves nyelvtudóst, Mészöly Gedeont. A századfordulóra meghaladta a száz fõt a tanulók létszáma. A rég elhagyott otthon, Baranya, az Ormányság is sok tanulni vágyó fiát küldte neves szülötte, a tudós lelkipásztor után.
1903-ban vetõdött föl elõször, hogy fõgimnáziummá kellene fejleszteni iskolánkat. Tíz év múlva, 1913-ban az elõzõ tanév negyedikesei helyben maradva ötödik osztályba léptek, s belõlük került ki az akkortól Kunszentmiklósi Református Fõgimnázium elsõ érettségizõ osztálya. Ebben az osztályban már leánytanulók is voltak. 1915-ben elhunyt Baksay Sándor. Szinte mindenét a kunszentmiklósi gimnáziumra hagyta, s vagyonából az 1918/19-es tanévben megnyílhatott az újonnan épített Baksay Sándor Konviktus ötven tanuló számára.
Baksayt Vargha Tamás, a korábban néhány évet itt szolgált Szász Károly unokája követte a lelkipásztori szolgálatban. 1924-ben az Országos Közoktatásügyi Tanács iskolánk megszüntetését javasolta. Ekkor megint összefogott mindenki, akinek kedves volt ez az iskola, és megerõsödve állt talpra az akkor már Kunszentmiklósi Református Reálgimnázium. A következõ két évtized az iskola második fénykora volt. 1926-ban bensõséges ünnep keretében vette föl iskolánk Baksay Sándor nevét, 1932-ben pedig színpompás avató szertartással vette birtokba a tanulóifjúság és a tanári kar a város központjában magasodó impozáns, kétemeletes új gimnáziumi épületet. Kiváló tanárok tanítottak ekkoriban itt: Antal Dénes, Égetõ Mihály, Gaudi Árpád, Keith Károly, Kövendi Dénes, Magony József, az idõsebb és ifjabb Miklóssy János, Szepesi Pál, Váradi István, Vöröss Sándor, Zsámboki Lajos. Ezek a nevek legendává éledtek a tanítványok, utódok emlékezetében. A szépíró öregdiák, Varga Domokos pedig könyvben örökítette meg alakjukat.
Különösen értékes munkát végzett id. Miklóssy János, az országos hírû atlétákat és úszókat nevelõ, sportpályát és sportuszodát építõ tornatanár, akinek a tanítványai az összes középiskolát maguk mögé utasítva három ízben nyerték meg az országos atlétikai csapatversenyt.
De szellemiekben is számos kiválóságot nevelt az iskola: Baráth Ferenc irodalomtörténészt, Thury József nyelvészt, Kákicsi Kiss Gézát, az Ormányság néprajzos papját, a régész Fehér Gézát, a levéltáros Ila Bálintot, a szintén néprajzos Tálasi Istvánt, Jóború Magdát és Vargha Balázst, a válogatott atlétákat, Földessy Ödönt és Csányi Györgyöt, operaénekeseket és festõmûvészeket, egyetemi tanárokat és tudós teológusokat, és még sok-sok nagyszerû embert, akik "csak" itt érettségiztek, de mindig és mindenütt megállták a helyüket az életben az innen kapott útravalóval.
A második világháború megroppantotta a mi iskolánkat is, harmincöt diákunk és egy tanárunk halt hõsi halált. 1944-ben elõbb a német, majd a szovjet csapatok bevonulása miatt szünetelt hosszú hetekre a tanítás. 1944/45 telén orosz katonai kórházat rendeztek be a gimnáziumban, s a telet a templomban töltötte az iskola.
Lényegében eddig tart a kunszentmiklósi református gimnázium folyamatos története. Alig ocsúdhatott, alig heverhette ki az iskola a háború okozta anyagi és lelki veszteségeket, amikor 1948 június 4-én tantestületi értekezleten jelentette be Juhász Imre megbízott tankerületi fõigazgató a felekezeti iskolák államosítását.
Az államosított iskola két évig viselte még Baksay nevét, majd az 1950/51-es tanévtõl Damjanich János nevét vette föl. Megszûnt az iskola nyolcosztályos jellege, tanári kara is lassan kicserélõdött. A régebbiek közül legjelesebb tanára Csikesz Ferenc volt, aki az 1956-os forradalomban vállalt szerepet. Késõbbi jeles tanár a helytörténész-könyvtáros Illyés Bálint, a fiatalabb nemzedék elismert tanáregyénisége az iskola sportsikereit öregbítõ testnevelõ sikeredzõ, Mózes Albert.
A helyét, szerepét keresõ gimnázium 1962-tõl 1972-ig növényvédõ-gépész szakközépiskolaként is mûködött. Idõközben 1964-re fölépült az iskola legújabb épületszárnya. Az elmúlt négy évtizedben is kiváló diákok - késõbbi tudósok, mûvészek és élsportolók - érettségiztek gimnáziumunkban.
1989-ben újra fölvettük Baksay Sándor nevét, megszerveztük az elsõ öregdiák találkozót, Pro Schola emlékplakettet alapítottunk az iskola hírnevét öregbítõ volt diákjainknak, a volt "Baksaysoknak" és "Damjanichosoknak" egyaránt.
Az 1990/91-es tanévtõl kezdõdõen indult újra - az országban harmadikként - a nyolcosztályos tagozat. A kezdeményezés nagyon kedvezõ visszhangra talált. Azóta az e tagozaton érettségizett osztályok kiváló eredményei bizonyítják a tehetséggondozás létjogosultságát.
1992. április elsejétõl a gimnázium és az internátus a Kunszentmiklósi Református Egyházközség tulajdonába került vissza, az intézmények Baksay Sándor Református Gimnázium, Szakközépiskola és Vargha Tamás Diákotthon néven mûködtek tovább. 2000-ben a gyülekezet az általános iskola újraszervezésekor iskoláit, internátusát egy közös igazgatású közoktatási intézménnyé alakította Kunszentmiklósi Református Kollégium néven. Az internátusban lakó diákok száma a javuló közlekedési feltételek miatt annyira lecsökkent, hogy ezt az intézményrészt elõször 2001-ben fel kellett függeszteni, majd ebben az évben véglegesen bezárni.
Az alapító okirat 2004. évi módosítása szerint intézményünk pontos neve: Kunszentmiklósi Református Kollégium Fördõs Lajos Általános Iskolája, Baksay Sándor Gimnáziuma volt.
A 2008. évi módosítás szerint az iskola új neve Baksay Sándor Református Gimnázium és Általános Iskola.