Vita:Indián művészet

Két kivett szakasz

Ezt a két szakaszt kivettem. Átdolgozás után az Amerika#Története, illetve Észak-Amerika történelme szócikkekbe kellene majd tenni őket, egyelőre legyenek itt. --Adapa ^vita 2008. január 25., 18:09 (CET)

A világ benszŭlött kultúrái közŭl az amerikai földrészen virágzó civilizácók - mielőtt kapcsolatba kerültek az európai felfedezôkkel – kivételesek voltak sok lényeges szempontból. A háborítatlan új világ kultúrája kŭlönbözött felfogásában, hitében, annak gyakorlásában és kifejezésében, valamint műemlékeiben, építészetében, szobrászatában, festészetében éppúgy mint kézművességében, és egyéb művészi jellegű munkáiban. Ráadásul néhány csoport, mint például a maják, magas fejlettségi szintű írásrendszerük és a matematikai számítások birtokában pontos feljegyzéseket készítettek, s megalkották a bonyolultan kifinomult naptárukat, és meglepően pontos csillagászati ismeretekre tettek szert. Annak ellenére, hogy technologiájuk újkőkori szinten állt, nem használtak kereket (egyedül csak játékokhoz) és nem volt más málhás állatuk mint a láma, a prekolumbiánus emberek kiválóak voltak a mérnöki tervezô munkában, a városok tervezésében, lakossági épületek, utak és hidak építésében, s fejlett öntözési és lecsapolási rendszerŭk volt. Kezdetleges megművelô eszközeikkel rendkivül magas fokra fejlesztették sokrétű földművelési technikájukat. Az éghajlati változások és a spanyol invázió pusztulásra ítélte hosszú évszázadok munkájának eredményét, s az itt élő emberek elhagyták településeiket, s a trópusi erdőtôl elhódított területeket a természet visszakövetelte. Az ásatások során feltárt eltűnt civilizáció városainak romjaira ma úgy tekintŭnk, mint az emberi kéz elképesztő páratlan alkotásaira, s minden nap a látogatók ezrei keresik fel ezeket a helyeket.

Az itt honos őslakosság eredete még most is sok kérdést vet fel. Többnyire Ázsiából Amerikába veló megérkezésük ideje a vita tárgya. A Bering-szorosnál az akkoriban összefüggő földnyelven keresztŭl érkeztek ide, kb. 30 és 10 ezer évvel ezelőtt. Ezek a kőkorszaki ázsiai nomádok vadászok voltak, eszközeiket csontból, pattintott kőből és fából készítették. Nem ismerték a mezőgazdaságot, csak esetleg a kosárfonást. Használták a tüzet, és durva, menedékŭl szolgáló lakhelyeket készítettek. Több évszázadon keresztül szétszóródtak s elfoglalták a két amerikai kontinenst. 1492-ben a két amerikai földrész lakossága nem haladta meg a 15 milliót sem. Kb. 3000 ezer évvel ezelőtt, kisszámú telepesek egy bizonyos része megismerte a vad fű termesztését, a kukorica ültetését, amely alapvető termény volt a korai amerikai telepesek számára. A mezőgazdasággal foglalkozó nomádok letelepedtek, s megismerték a kosárfonás, s agyagból készült cserépedények, figurák készítésének fortélyait. A fémet csak díszitésre alkalmazták, nem mindennapi eszközök készítésére; ezek az emberek soha nem fejlesztették ki fémművesség technológiáját. Ezen a technikai tudáson sok kultúra nevelkedett hosszú időn keresztŭl.

Közép-amerikai magascivilizációk

A meghatározás Mezoamerika (Közép-Amerika), amely magában foglalja Mexikót, Guatelmalát, Belizet, Hondurást, és a Csendes-óceán partját egészen El Salvadorig, hármas hivatkozás; földrajzi, etnológiai és régészeti. A Mexikói-felföld vulkanikus és földrengéses terület. A fennsík éghajlata száraz, termőföldje kiváló a kukorica és búza termesztésére, ha elegendő esőt kap. A fennsík sűrű erdővel borított hegyi lejtők között fekszik, s a hegycsúcsokon bizonyos magasság fölött az örökös hó hazája honol. A part menti párás tropikus dzsungel alkalmas lenne gazdag termésre, ha az erdőt kiirtanák. Yukatánban az altalaj biztosit gazdag anyagot kôfaragásra és épületek építésére. A mészkő fennsíkot dzsungel borítja, amely folytatódik Guatelmalában. Néhány látványos maja rom van a Yukatán és a Petén területén, ahol sűrű dzsungel találkozik szélesen elterülő szavannával.

A nagy hegyláncolat, amely keresztülhúzódik Mexikón és Guatemalán, folytatódik Hondurasban (amelynek 75 százaléka hegyes terület) és meredek lejtőkön ereszkedik le a tropikus partra. A felföldek, völgyek, dzsungel és partvonal, a hideg, mérsékelt és páradús klíma dramatikusan változó. Közép-Amerika hirtelen és gyakran változó tája nagyban hozzájárulhatott a különböző nyelvek kialakulásában, amelyeket a bennszülött lakosság használ; nem kevesebb mint 14 nyelvcsaládba sorolhatók. Sok beszélt nyelv, amelyet a spanyolok megérkezése előtt használtak a hóditási idôszkot túléte a mai napig: pl. a maja nyelvet most is lehet hallani Guatemalában, az aztékok náhuatl nyelvét is beszélik a mexikói felföldeken, a zapotek és mixtek nyelvek tovább élnek Oaxaca és a környékén.

A nyelvek sokfélesége ellenére ezeknek az embereknek sok közös tulajdonságuk van, mint például a kukoricatermesztés, vallásos szertartások, mítoszok, tradíciók és népszokások, szociális felépítés, szokások és művészetek. A sok hasonlatosság mellett azonban vannak élesen megkülönböztethető vonások, pl. a maják a magas eredményekben, a toltékok ismertek mint nagy építôk, és szervezők, az aztékok kérlelhetetlen harcosok voltak, a mixtek aranyművessegükrôl és a turqois megmunkálásról híresek. Amint a történelmüket is jobban megismerjük Mezoamerika ősi kultúráját úgy vesszŭk számításba mint a világ már korábban sokkal ismertebb nagy civilizációinak riválisa.

A régészeti vizsgálatok, amelynek technikája állandóan finomul, feltárja, magyarázza, és osztályozza a közép-amerikai emlékműveket több mint egy évszázada. 1960-ban fontos lépés volt a Maja kódexek hieroglifáinak megfejtése, azok történelmi képeinek szisztematikus fordítása a mezoamerikai történelem és művészet részletes beszámolója, amelynek segitségével az eddig ismert tárgyak és események időben a helyükre kerültek. Mint az egyiptomi fáraókat, most már a maja uralkódokat is név szerint fel tudjuk sorolni uralkodási idejük pontos ismeretével.