Vita:Furulya
Új téma nyitása | A Wikipédia:Tudakozó archívuma tartalmaz egy vagy több, e szócikk témájába vágó kérdést és választ. Kattints ide, ha meg szeretnéd tekinteni azokat a lapokat, ahol ilyen kérdés található. |
| En ezt meg anno elkezdtem irni de sosem fejeztem be, hatha tudsz belole valami hasznosat talalni – Góra Zoltán |
|---|
Furulya[szerkesztés]A furulya ősidők óta ismert hangszer, ma is megtalálható a világ minden táján. Hazánkban még néhány évtizeddel ezelőtt is nagyon népszerű volt, de ma sem ritka az olyan pásztor, aki saját készítésű furulyán magas művészi fokon játszik.A szomszédos népeinknél is megtalálható, különösen a románok és bolgárok kitűnő furulyások. Nyugat-Európában néhány száz évvel ezelőtt a kamarazenekaroknak egyik legkedveltebb hangszere volt, napjainkban pedig az iskolai zenetanításban lehet sokoldalúan felhasználni.Számtalan típusa közül legelterjedtebb a hatlyukas ún. pásztorfurulya és a barokk zene nyolclyukas blockflöté-je. A furulya fafúvós hangszer, maga az elnevezés csak részben utal a hangszer anyagára.(Ma már különböző anyagokból készülnek, leghasználtabb a műanyag) Az ebbe a családba tartozó hangszerek közös tulajdonsága a hang képzésének hasonlósága. Minden fafúvós hangszer lényegében egy nyitott cső, melynek oldalán lyukakat helyeznek el. Ha minden lyukat lezárva tartunk, akkor a hangszer legmélyebb hangja szólal meg. A lyukak kinyitásával, mivel megváltozik a csőben a levegőoszlop hosszúsága, módosítható a hangok magassága. Minden fafúvós hangszer elve a furulyáéhoz hasonló. A furulya részei[szerkesztés]A furulyán három részt különböztetünk meg:fejet, törzset és lábat. A hangot a cső végén lévő ajaksíp adja.A hang ereje a cső öblétől és az ajaksíp elhelyezésétől függ. A cső lehet egyenes furatú (cilindrikus) vagy kúpos (kónikus).A fejrészen talaljuk a befúvó nyílást, amely a levegőt a síp felé vezeti.A törzsön van a hangoló gyűrű, mellyel magasabb vagy mélyebb hangot kapunk.A lábon találhatók a lyukak, melyeknek elhelyezése és nagysága beszabályozható. A furulya családja[szerkesztés] A furulyák is egy ilyen családot képeznek.Elnevezésük:
A furulya megszólaltatása[szerkesztés]A furulyát nagyon könnyű megszólaltatni,csak az ajaksípon keresztül kell fújni egyenletesen a kottából a zenei hangokat. Ez szinte a legegyszerűbb hangszer egyaránt megyszólaltatni,játszani rajta szakképzedséget nem igényel még a legegyszerűbb emberek is tudnak rajta játszani. |
Kiegészítési javaslatok[szerkesztés]
Néhány szakmai jellegű kiegészítés: A germán rendszerű furulya, melynek a lap a fogástáblázatát közli, szerencsére már nem a legelterjedtebb hazánkban (didaktikus célú, modern kori találmány volt, melynek komoly intonációs hibái vannak, így a zeneiskolai furulyatanításból majdnem teljesen kiszorították az igényesebb, barokk hangszerek.) Érdemes volna ezért a barokk fogásrendszert is leközölni!
A hangszercsaládnál megemlíthető lehet még a legkisebb, c"' alapú "garkleinflöte" (nem túl elterjedt, de hangszerboltokban gyakran kapható), illetve a kontrabasszus- és szubkontrabasszusfurulyák.
"A furulya a története során nem kapott a többi fafúvós hangszerhez hasonló billentyűzetet." - ezt a mondatot ki lehetne egészíteni azzal, hogy "Noha voltak próbálkozások a furulya billentyűzettel való ellátására, ezen hangszerváltozatok egyike sem tett szert nagy népszerűségre". Érdekes magyar vonatkozás a "Csákány/Csakan" nevezetű, valószínűleg Schunda v Stowasser által feltalált billentyűs, sétapálcába épített furulya