Vita:Church of England

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

anglikán = protestáns?[szerkesztés]

A magyar sajtóban, illetve egyéb könnyű fajsúlyú irodalomban gyakran nevezik protestánsnak azokat a keresztény felekezetet, amelyek nem katolikusak. Ezek szerint tehát a protestáns szó nem-katolikust jelent. De ez így nem egészen helyénvaló.

Protestánsnak elsősorban a Róma ellen protestáló gyülekezeteket nevezték, mégpedig Luther Márton nyomán. Nem sokkal később, a reformáció tovább haladt, és a protestánsok protestálni kezdtek a már protestálók egy része ellen, például Zwingli, vagy Kálvin János vezetésével. Ezek a mozgalmak mindenesetre a reformáció jegyében bontakoztak ki, tehát egy egységes folyamat eredménye volt, így a luteránusokat, reformátusokat, zwingliánusokat, Magyarországon az unitáriusokat, rendszerint protestánsoknak nevezik. Ha pedig protestáns Európáról beszélünk, akkor elsősorban Németországot, a skandináv államokat, a balti térség északi részét, Hollandiát és Skóciát értjük alatta. Persze, kisebb protestáns közösségek ettől még virulhatnak Európa más részén is, pl. Magyarországon, Ausztriában.

Az angol kereszténység leszakadása Rómától azonban egy egészen más természetű folyamat eredménye volt, mint a szó szoros értelemben vett reformáció. A protestánsokat az anglikánok kezdetben nem igazán nézték jó szemmel, sőt, előfordult, hogy a katolikusokkal együtt üldözték őket. Következésképpen, a brit szigeteken, főleg a skótok és a wales-iek lettek protestánsok (főleg a Kálvini hagyományok nyomán), ezzel mintegy hangsúlyt adva saját nemzeti önazonosságuknak, illetve különbözőségüknek az anglikanizmushoz viszonyítva. A reformációtól azonban az Anglikán Egyház kezdetben rendkívül erélyesen távol tartotta magát. Rómától, igen, elszakadtak, de liturgikus téren, a szentségekhez, a szentekhez való viszonyukban, az anglikán egyház hivatalos vonala továbbra is hű kívánt maradni. Az angol kereszténység fő áramlatának a leszakadása Rómától elsősorban politikai és egyházszervezeti kérdésnek számított, és nem hitviták eredménye volt, ami az angolok nagy része elutasított.

Később az anglikán egyházból levált közösségeket nem-komformista (non-confomist) egyházaknak nevezték (pl. Baptisták). Itt már jelentős elhajlások történtek a protestantizmus irányába, és ezeket a közösségeket ma már valóban bevett szokás protestánsnak nevezni, bár a közösségek tagjai gyakran hangsúlyozzák, hogy ők egy nem-konformista gyülekezet. Az ő protestálásuk főleg abban merült ki, hogy elutasították az anglikán egyház kritikátlan összesímulását az állammal (államegyház).

Az anglikán egyházon belül ma egymás mellett él, de facto szinte egymástól teljesen elhidegenülve két főbb irányzat: az ún. High Church (magas egyház), amelynek egyházi élete inkább egyféle tradicionális, ám rendkívül kifinomult katolicizmushoz hasonlít. Szertartásaik szinte teljesen megegyeznek a katolikus istentiszteletekkel, kivéve néhány részltet, mint például a pápa helyett a királynőért imádkoznak a miseszövegben. Az anglikán egyháznak ez a felső része (high church) erélyesen elutasítaná és sértőnek venné, ha protestánsnak neveznék őket. Az anglikán egyházban azonban maradt egy erősen karizmatikus vonalú, döntően a Szentírás értelmezésére összpontosító hagyomány is, amelyet belterjesen egyszerűen low-church (alsó, alacsony, egyszerű) egyháznak neveznek, amelyeknek istentiszteletei inkább hasonlítanak a protestáns felekezetek istentiszteleteihez, a Szentíráshoz való viszonyulásukhoz, stb. De az anglikán egyház definíciója nem fenomenológiai leírás függvénye, az anglikánokat pedig protestánsoknak nevezni durva egszerűsítés. --Vedran.b 2007. április 22., 21:45 (CEST)

A helyzet szerintem még ennyire sem egyszerű. Egyrészt az anglikán egyház valóban külön gyökerű fejlődésének első szakasza után olyan összefonódásokon ment keresztül különféle protestáns irányzatokkkal, olyan mértékben közeledett protestáns tanításokhoz, hogy ezt ma baltával nehéz lenne hasogatni, másrészt a protestantizmus sem jelent ma már Róma fősége ellen protestáló felekezeteket, ha a kereszténység nem római katolikus részét nem tekintjük egyszerűen renegátnak... :o) Ha teológiai irányzatok összességeként kezeljük, ahogy manapság inkább szokásos, akkor bizonyos markáns tanítások mentén valóban egységet képeznek a protestáns felekezetek, köztük azok is, amelyek teljesen független áramlatokként indultak fejlődésnek, jóval a reformáció kora után, és amelyek esetében Róma fősége ill. a protestálás semmiféle szerepet nem játszott. Arról a delikát problémáról nem is beszélve, hogy ugyebár a protestantizmuson belüli álláspont szerint a protestáló egyházak az őskereszténység gyakorlatához tértek vissza, az ő szempontjukból tehát Róma lenne a leszakadó. A kérdés inkább az, vajon, mit gondol ma erről az anglikán egyház, ami ugye maga sem egységes teljesen, főként nem szervezetileg. – Bennó Pffffft.gif (beszól) 2007. május 16., 02:12 (CEST)