Ez a szócikk a 2016-os év „Az év szócikke” versenyének 20. századi és általános történelem kategóriájában az év legjobb szócikke. A további kategóriákat, jelölteket és nyerteseket itt tekintheted meg.
Mérföldkövek a cikk életútján
Dátum(ok: tól/ig)
Esemény
Eredmény
Jelenlegi státusza: jó szócikk
Ez a cikk egyike a jó szócikkeknek, így a Wikipédia minőségi szócikkei közé tartozik.
Legutóbbi hozzászólás: 7 évvel ezelőtt1 hozzászólás1 résztvevő
"Anglia formálisan Franciaországot védve üzent hadat Németországnak és a Monarchiának, de fő erkölcsi kötelességének Belgium semlegességének megvédését tartotta." – A briteket aligha erkölcsi megfontolások vezették, mikor Belgium semlegességének megsértése miatt hadat üzentek Németországnak, ebből fakadóan a mondat első felének megfogalmazása sem helyes.
"Németországot tengeri blokád alá vonták, amelyet az a jütlandi csatában megpróbált áttörni, de nem járt sikerrel." – Az északi-tengeri harcok és a skagerraki csata megítélésére ez nem helytálló mondat. Itt érdemes lenne pár mondattal kitérni a brit blokád nemzetközi jogot többszörösen is megsértő jellegére (élelmiszerszállítmányok akadályozása, aknamezők telepítése a nyílt tengeren, polgári hajók felfegyverzése illetve alkalmazásuk a hadianyagszállításban). Ez talán azért sem mellékes, mert a blokád Magyarország élelmiszerellátását is érintette, ha nem is olyan súlyos mértékben, mint a német területeken.
A britek Franciaországgal közösen osztották fel Németország afrikai gyarmatait.
Nagy-Britanniát már az első világháború előtt megelőzte az ipari termelésben az Egyesült Államok mellett Németország is.
Németország számára Norvégia semlegessége kulcsfontosságú lett volna a második világháború során, míg a briteknek, főként a Churchill-féle csoportnak a norvég vizeken Németországba tartó szállítmányok akadályozása volt a fő szempont. Ennek érdekében Norvégiát (és a többi skandináv államot) igyekeztek bevonni a háborúba.
A német vezetés nem tervezte komolyan Anglia megszállását. A német flotta bevethetőségi szintje amúgy sem tette volna lehetővé ennek kivitelezését 1940-ben, mivel az északi hadjárat után a nagyobb hajóegységek többsége hosszabb javításra szorult. Ez sokkal nagyobb gondot okozott volna a németeknek, mint a teljes légifölény hiánya.
A Fáklya hadművelet során nem szálltak meg olasz gyarmatot.
Róma nyílt várossá lett nyilvánítva, nem voltak harcok a birtoklásáért.
"Az európai politika egyik feszültségforrása a hanyatlóban lévő Oszmán Birodalom volt. Londonban attól tartottak, hogy összeomlása területrabló általános háborúhoz vezet a nagyhatalmak között, amiből az Egyesült Királyság nem maradhat ki érdekei sérülése nélkül." – Az angolok nyilván nem rabolnak területeket, csak „kiterjesztik ellenőrzésüket” rájuk, mint pl. Dél-Afrikában. Számukra ez is biztos erkölcsi kötelesség.
Bismarck még két évig volt kancellár Vilmos alatt 1890-ig. Németország az évszázad végén részt vett a még nem gyarmatosított területek felosztásában, ezt követően a kereskedelmi érdekeit védte a nyitott kapuk politikáját követve és nem kívánt erőszakos terjeszkedőpolitikát folytatni mint ahogy az itteni megfogalmazás sugallja.
