Vasi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A vasi egyik fajtája, a szugiharagami (杉原紙)

A vasi (和紙) Japán ősi merített papírja. Általában kozo fából (papíreperfa) készítik, de felhasználják a micumatát illetve gampit (bokrok a dephne családból) is. Készítenek belőle sódzsit (japán ajtó), dísztárgyakat, játékbabákat, festett és kalligráfiás írástekercseket, lámpaernyőket, díszdobozokat és díszszelencéket is.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A japánok a papírkészítés mesterségét az i. sz. 7. században importálták Kínából. Több, mint 1000 éven át a kézi készítésű vasi-papír volt a japánok egyedüli papírfajtája. A 19. század második felére tehető a japán papírgyártás fénykora. Körülbelül ezer virágzó papírüzem működött az országban. Az ipari forradalom beköszöntével a vasikészítés hanyatlani kezdett. De a merítettvasipapír-készítés hagyományát művészeti értéke miatt még ma is ápolják.

Készítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyersanyagot először rostos péppé zúzzák (a kozo fát vagy a gampi illetve a micumata bokrokat). Ez fáradságos munkafolyamat. Elöszőr jól összetörik majd gőzölik, forgácsolják, áztatják és végül hántolják. Az így keletkező pépet vízzel keverik össze és hagyják, hogy a rostok jól fellazuljanak. Ebbe a rostokkal teli vizes elegybe finom lyukú szitát merítenek. A szitát miután kiemelik, a vízet lecsurgatják és a szitán fennmarad a finom rostszál, s ezen rostszálak összetapasztása után elkészül a vasi-papír. Annak érdekében hogy jó minőségű vasi-papírt kapjanak, a szitát többször merítik bele a vízbe. A nedves papír összetapadásának megakadályozása céljából egy síkos, tororónak nevezett anyagot tesznek a vízbe, mely a hibiszkusz egyik fajtájának a gyökeréből készül. Ez az adalékanyag a víz viszkozitását is növeli lassítva a víz átszivárgását a szitán. Ez a rostok szövetképződése szempontjából kedvező.

Régebben a papírlapokat egyenként terítették ki az asztalokra és a napon szárították. Bár ez a módszer még ma is használatos, a legtöbb vasigyár forró rozsdamentes acéllemezen szárítja a papírt.

A vasi felhasználása a japán művészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ízléses virágok, fák, madarak, tájképek és egyéb díszítő elemek képei készülnek vasicsíkok összeragasztása által. Híres japán művészeknek, mint például Hirosigének és Hokuszainak vasira készített mély nyomtatású jelenetei világhírűek. Vasi használatos a nihongának nevezett, másik fajta festőművészetben is. Porrá őrölt kő és színes üvegpor vizes pépkeverékét ecsettel felviszik az 1,8 négyzetméteres vasi-papírra, melyet kimondottan erre a célra készítettek.

Vasi a modern korban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1960-as években, amikor Japán gazdasági fejlődése csúcsán volt, a vasi készítése hanyatlani kezdett. Mindez azért, mert a mesterember-utánpótlás megcsappant és a társadalom kezdett áttérni a szintetikus anyagok használatára. Az 1980-as évektől a vasikészítés kezdett újraéledni, de nem érte el hajdani fénykorát.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ébredjetek folyóirat 1992 január 8 száma. Kiadó a Watchtower Bible and Tract Society of New York.