Valkó Iván Péter
| Valkó Iván Péter | |
| Született | 1912. július 25.[1] Budapest[2] |
| Elhunyt | 1987. november 13. (75 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Puskás Tivadar-díj (1967) |
| Sírhelye | Farkasréti temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Valkó Iván Péter (Budapest, Terézváros, 1912. július 25.[3] – Budapest, 1987. november 13.)[4] magyar fizikus, villamosmérnök, a műszaki tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, MTA-tag. Valkó Imre kémikus és Valkó István Pál gépészmérnök öccse.
Élete[szerkesztés]
Valkó (Weinfeld) Henrik (1866–1936) magánhivatalnok és Szőllősi Anna (1880–1939) gyermekeként született. A fővárosban érettségizett, majd Bécsben, Münchenben és Stuttgartban folytatta egyetemi tanulmányait. 1935-ben a Stuttgarti Műszaki Főiskolán mérnöki oklevelet szerzett. Pályáját 1936-ban az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumában kezdte. 1939-ben kikeresztelkedett az evangélikus vallásra.[3] A második világháború után kezdeményezte a Mérnök Szakszervezetben egy Mérnökképző Munkásfőiskola megalakítását. 1963-ban a műszaki tudományok doktora lett.
BME tanszékvezető egyetemi tanár, a Híradástechnikai Tudományos Egyesület (HTE) alapító és elnökségi tagja volt.
Egyik megalapítója volt az Egyesület tudományos folyóiratának, a Magyar Híradástechnikának. Jelentős tevékenységet fejtett ki a Félvezető Szakosztályban, úttörője volt az integrált áramkörökkel foglalkozó hazai kutatásnak.
Mint a Budapesti Műszaki Egyetem Elektroncsövek és Félvezetők Tanszékének vezetője széles körű oktató tevékenységet folytatott.
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Munka Érdemrend bronz fokozata (1948)
- HTE Puskás Tivadar díj (1967)
- MTESZ-díj (1973)
- Munka Érdemrend ezüst fokozata (1974)
- A Drezdai Műszaki Egyetem díszdoktora (1978)
- Barkhausen-díj (1981)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1987)
Irodalmi működése[szerkesztés]
- Holló Jenő, Magó Kálmán, Valkó Iván Péter: Tungsram rádió tanácsadó (Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. , 1944.)
- Valkó Iván Péter: Telefon és távíró (Budapest, 1951)
- Valkó Iván Péter: Rezgések és hullámok (Budapest, 1951)
- Valkó Iván Péter: Érzékszerveink és a technika (Művelt Nép Könyvkiadó, 1954.)
- Valkó I. Péter, Házman István, Hidas György: Bevezetés a tranzisztorok alkalmazásába (Műszaki Könyvkiadó, 1961.)
- Valkó Iván Péter: Az elektroakusztika alapjai (Akadémiai Kiadó, 1963.)
- Valkó Iván Péter: Elektroncsövek és félvezetők (Tankönyvkiadó, 1968.)
- Valkó Iván Péter: A számítástechnika története Tények Könyve '88, (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó 1987.)
- Valkó Iván Péter: A mikroelektronika forradalma Tények Könyve '88, (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó. 1987.)
Egyetemi jegyzetek[szerkesztés]
- Dr. Valkó Iván Péter: Elektroncsövek és félvezetők 1. Tankönyvkiadó, 1961.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16342.htm, Valkó Iván Péter, 2017. október 9.
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 4.)
- ↑ a b Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 2133/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 28.)
- ↑ „Elhunyt Valkó Iván Péter”, Magyar Nemzet, 1987. november 21., 9. oldal (Hozzáférés: 2020. december 28.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Fizikai Szemle Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Nekrológ Híradástechnika, 1975/1, 2022. július 6. [2021. június 8-i dátummal az eredetiből archiválva].
- Tudósnaptár
- Valkó Iván Péter (1987. november 20.) A Jövő Mérnöke, 34. évfolyam, 32. szám
