Valbona (folyó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valbona
Táj a Valbona felső völgyében
Táj a Valbona felső völgyében
OrszágokAlbánia
Földrajzi adatok
Hosszkb. 45 km
Forrásszint1459 m
Vízgyűjtő terület657 km²
ForrásValbona-hágó
é. sz. 42° 25′ 25″, k. h. 19° 48′ 24″
TorkolatDrin
é. sz. 42° 16′ 08″, k. h. 20° 01′ 25″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Valbona témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Valbona kb. 45 kilométer hosszú folyó Albánia északi részén, az Albán-Alpok legnagyobb folyóvize annak keleti vidékén, az Adriai-tengerbe tartó Drin jobb oldali mellékvize. Felső szakaszán található a Valbona-völgy Nemzeti Park, völgyének legnagyobb települése Bajram Curri.

Földrajza[szerkesztés]

A Valbona forrásvidéke az Alija-hegy (Maja e Alijës, 2471 m) és a Paplluka-hegy (Maja e Papllukes, 2569 m) között húzódó Valbona-hágó (Qafa e Valbonës, 1795 m) közelében található, 1459 méteres tengerszint feletti magasságban. Az innen nyugati irányba tartó völgy felső szakasza típusos glaciális völgy, amely északi irányba domborodó félkörívet leírva fut a Keleti-Albán-Alpok 2200-2600 méter tengerszint feletti magashegyeitől közrezárva. A völgytalp Valbona település után délkeleti irányba fordulva elkeskenyedik, majd a folyó az 1-2 méter széles és több 10 méter mély Shoshani-szurdokvölgyön (Kanioni i Shoshanit) át lép ki a Tropojai-medencébe. A folyó Koçanajnál déli-délnyugati irányba fordulva, az Albán-Alpok keleti lábánál további 15 kilométert fut, mielőtt 154 méteres tengerszint feletti magasságban beletorkollik a Drinbe, pontosabban a Drinen kialakított Komani-tóba(wd). Legnagyobb bal parti mellékvizei a Cerem, a Gash és a Bushtrica, jobb oldalról csupán kisebb időszakos vízfolyások táplálják.[1]

A Valbona torkolatától, ahol egyúttal a fierzai kompkikötő is található, jó minőségű aszfaltút, az SH22-es jelű főút vezet Bajram Curriba, majd onnan egy aszfaltozott mellékrendű út visz végig a Valbona völgyén a forrásvidék közelében található Rragamig.[2]

Történelmi vonatkozásai[szerkesztés]

A Valbona folyó neve a római korra vezethető vissza, jelentése ’szép völgy’.[3] Az illírek már a vaskorban benépesítették a folyó völgyét, megtelepedésük legkorábbi nyomai a bujani halomsírok, emellett erődített településeik voltak a mai Shoshannál (Gryka e Qytetit), Rosujánál és Selimajnál.[4]

A hozzánk közelebbi évszázadokban a Valbona völgye a forrásvidéktől a torkolatig haladva a kelmendi, krasniqi és mërturi törzsek szállásterületéhez tartozott.[5] A hagyományosan muzulmán felekezetű régió elzárt, nehezen megközelíthető területnek számított, elszigeteltségét az 1912-ben függetlenné vált Albániának a közelben meghúzott államhatára csak tovább növelte.[6] A 20. század második felében, a kommunizmus éveiben közigazgatási központtá fejlesztették a folyó völgyében fekvő Kolgecajt (ma Bajram Curri, Tropoja község székhelye), majd 1971-ben a Valbona torkolatánál, a Drinen megindult egy duzzasztógát és a Párt Fénye Vízerőmű építése.[7] Ezzel párhuzamosan a völgy felső szakaszában megindult az 1966-ban megalapított Valbona-völgy Nemzeti Park turisztikai, üdülőterületi fejlesztése is. Területén több karsztbarlang, forrás, vízesés, valamint kisebb gleccser- és karszttó található, napjainkra az ország egyik legkedveltebb hegyvidéki üdülőhelye.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gloyer 2012 :162.; Sheme & Mara 2017 :136., 138.; Parqet kombëtare 2018 :88., 93., 96.; Soviet military 1:50,000 scale topographic maps. Москва: Военно-топографическое управление Генерального щаба. 1977–1983.  
  2. Dienes 2017 :184.
  3. Parqet kombëtare 2018 :88.
  4. Nagel 1989 :141.; Wilkes 2006 :174.; Korkuti 2013 :27.; Sheme & Mara 2017 :142.; Parqet kombëtare 2018 :88.
  5. Etnografia shqiptare 1962 :275.; Elsie 2010 :248.
  6. Nopcsa 1911 :25., 35.; Csaplár 2010 :104., 296–297.
  7. Nagel 1989 :21., 140.; Réti 2000 :210., 215., 218., 282.; Gloyer 2012 :160., 165.
  8. Nagel 1989 :141.; Gloyer 2012 :161–162.; Parqet kombëtare 2018 :93., 96–97.

Források[szerkesztés]

  • Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2  
  • Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638  
  • Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886  
  • Gloyer 2012: Gillian Gloyer: Albania: The Bradt Travel Guide. Chalfont St Peter: Bradt Travel Guides. 2012. ISBN 9781841623870  
  • Korkuti 2013: Muzafer Korkuti: Albania: Archaeological studies on the prehistory of Albania. Tirana: Academy of Sciences of Albania. 2013. ISBN 9789995610517  
  • Nagel 1989: Albánia. [Pécs]: Baranya Megyei Könyvtár. 1989. = Nagel Útienciklopédiák, ISBN 9637272194  
  • Nopcsa 1911: Nopcsa Ferenc: A legsötétebb Európa: Vándorlások Albániában. Budapest: Fritz ny. 1911. = Utazások Könyvtára, 3.  
  • Parqet kombëtare 2018: Parqet kombëtare të Shqipërisë (’Albánia nemzeti parkjai’). Drejt. Latif Ajrullai, Rita Petro. Tiranë: Albas. 2018. ISBN 978-9928-282-38-5  
  • Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631  
  • Wilkes 2006: John J. Wilkes: The significance of road-stations for the archaeology of Albania in the Roman era. In New directions in Albanian archaeology: Studies presented to Muzafer Korkuti. Ed. by Lorenc Bejko and Richard Hodges. Tirana: International Centre for Albanian Archaeology. 2006. 169–176. o. = International Centre for Albanian Archaeology Monograph Series, 1. ISBN 9994392301