Vadásznyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vadásznyelv a szakmai kifejezéseknek és az az együttese és értelmezése, amit a vadászok, illetve a vadászattal és vadgazdálkodással foglalkozók egymás között használnak és rendszerint azonosan értelmeznek.[1] A vadászati szaknyelv hosszú fejlődés eredménye és számos tekintetben a kívülállók számára akár érthetetlen is lehet.[2]

A mai magyar vadásznyelv kialakulása a XIX. században vette kezdetét,[3][4] és a magyarosítás a XIX. és XX. század folyamán sokat változtatott, fejlesztett a szaknyelven. A magyar vadásznyelv fejlődésére nagy hatása volt a német vadászati szaknyelvnek és kultúrának, mivel kezdetben a vadászati oktatás nyelve a német volt, a nagybirtokokon és a korona uradalmakban elterjedt volt a német vagy cseh szakszemélyzet alkalmazása.[1] A mai vadásznyelvben is megtalálható számos német szó (pl. az első agancsát viselő szarvasbika a spíszer), illetve a német megfelelők tükörfordításai. Így például egyaránt használatos a dámvad (Damwild) és a dámszarvas név, miközben a gímszarvast nem nevezik rőtvadnak (Rotwild). A vadásznyelv számos kifejezése feledésbe merült (pl. rókamál), tükrözte a korszellemet (a vadászat, mint a vad letermelése) vagy szerencsétlen volta ellenére is használják (a trófeás vad selejtezése).

A magyar vadászati nyelv fejlődésében jelentős szerepe volt Vajda Jánosnak, akinek A vadászat mestere című, számos kiadást megélt műve Cserszilvásy Ákos álnéven először 1858-ban jelent meg.[5] A vadásznyelv fejlődésére különösen nagy hatása volt például Fekete István vagy Bársony István műveinek.

A magyar vadásznyelv értelmező szótáraként alapmű Eördögh Tibor munkája,[1] a népies vadászati nyelvet Szilágyi Miklós lexikona dolgozza fel.[6] A kultúrtörténeti összefüggéseket A magyar vadászirodalom képeskönyve foglalja össze.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Eördögh, T. (1976): Vadászok nyelvén. Mezőgazdasági kiadó, Budapest. 193pp.
  2. Csőre, P. (2003): A magyar vadászati szaknyelv kialakulása. 51-64. oldal in: W. Nagy, Á. (szerk.) A magyar mezőgazdasági, kertészeti, erdészeti és vadászati szaknyelv kialakulása. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest
  3. Pák, D. (1829): Vadászattudomány I. kötet. A' Magyar Királyi Tud. Egyetem' betűivel, Buda. 223pp.
  4. Pák, D. (1829): Vadászattudomány II. kötet. A' Magyar Királyi Tud. Egyetem' betűivel, Buda. 218pp.
  5. Cserszilvásy, Á. (1896): A vadászat mestere. Önképző gyakorlati útmutatás a vadászat kedvelői számára. Franklin-Társulat, Budapest. 248pp. (4. átdolgozott és bővített kiadás)
  6. Szilágyi, M. (2008): A népies halászat, vadászat és gyűjtögetés lexikona Bartha, E. (szerk.). Magyar Néprajzi Könyvtár. Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszéke, Debrecen. 230pp.
  7. Vuray, G., Rácz Fodor, G. és Szabó, Z. (szerk.) (2000): A magyar vadászirodalom képeskönyve. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 363pp.

További információk[szerkesztés]

Wikiszótár
Nézd meg a vadásznyelv címszót a Wikiszótárban!