Vadászati jog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vadászati jog a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló LV/1996. törvény (vadászati törvény) szerint (2. §):

a) a vad, valamint élőhelyének védelmével, és
b) a vadgazdálkodással kapcsolatos, továbbá
c) a vadászterületen szabadon élő vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására,
d) a hullatott agancs, valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyûjtésére, továbbá az elhullott vad tetemének e törvény szerinti elsajátítására való

kötelezettségek és jogosultságok összessége.

A vadászati jog - mint vagyonértékű jog - a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. Amennyiben vízfelület is része a vadászterületnek, a vadászati jog a meder tulajdonjogának elválaszthatatlan része (3. §).

Ha a vadászterület

a) kizárólag egy személy - ideértve a Magyar Államot is - tulajdonában van, e személyt a vadászati jog önállóan (önálló vadászati jog),
b) több személy - ideértve a Magyar Államot is - tulajdonában van, a vadászati jog a vadászterület tulajdonosait közösen (társult vadászati jog)

illeti meg (4. §). Társult vadászati jog esetében a vadászterület tulajdonosainak egymás közti jogviszonyára a Polgári Törvénykönyv (PTK) közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseit a vadászati törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségeket és jogokat az erdőgazdálkodásra, a halgazdálkodásra, a természetvédelemre, a vízgazdálkodásra, az állatvédelemre, az állategészségügyre, az állattenyésztésre, a termőföld-hasznosításra, valamint a növényvédelemre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.