Vadászati jog

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A vadászati jog

a) a vad, valamint élőhelyének védelmével, és
b) a vadgazdálkodással kapcsolatos, továbbá
c) a vadászterületen szabadon élő vadnak az arra jogosult által történő elejtésére, elfogására,
d) a hullatott agancs, valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyűjtésére, továbbá az elhullott vad tetemének e törvény szerinti elsajátítására való kötelezettségek és jogosultságok összessége.[1]

Története Magyarországon[szerkesztés]

„A vadászati jog egyfelől az a jogosítvány, melynél fogva valakit a vadászás gyakorlása, meghatározott területen vagy általában véve bárhol megillet; másfelől pedig azoknak a szabályoknak összességére vonatkoznak. A vadászati jog tehát, melynek tárgya az egyes egyénnek az a jogosítványa, hogy az erdők és mezők vadjait, szárnyasait bármily eszközökkel elfoghassa, élve vagy megölés által kézre keríthesse: a földbirtok tulajdonának elválaszthatatlan tartozéka. Gyakorolhatja tehát mindenki, akinek saját földbirtoka van, vagy ha nincs, vadászatra alkalmas területet bérel, vagy akinek a földbirtok tulajdonosa saját területén a vadászásra fölhatalmazást ad. A jog azonban csakis a törvény korlátai között gyakorolható. Vonatkoznak e korlátozások első sorban a vadászati időre (l. Tilalmi idő) és másodszor a vadászati jog gyakorlásának területére. A vadászati jog és annak korlátairól az 1888. XX. t.-c. intézkedik, mely egyúttal hatályon kívül helyezte a korábbi (1872. VI. és 1876. XLIV.) vadászati törvényeket (48. §). E törvény a területi korlátozásra nézve a következő intézkedéseket tartalmazza. Ahhoz, hogy valaki saját területén vadászatot gyakorolhasson: e területnek (holdját 1600 négyszögölével számítva) legalább 200 holdra kell terjednie. Az a körülmény, hogy e 200 hold több tagban van, avagy utak, csatornák, folyók vagy vaspályák osztják fel - nem számít. Ha pedig a terület 200 holdnál kisebb, de kertileg van művelve s kerítés vagy árok zárja körül, belső telket, szőlőt vagy szigetet alkot: ez esetben szintén alkalmas arra, hogy tulajdonosa rajta V.-ot gyakoroljon. Kisebb földbirtok tulajdonosai, ha legalább 50 holdnyi területtel rendelkeznek, szomszédos és összefüggésben levő földjeikre nézve a V. gyakorlása céljából egyesülhetnek, amennyiben az egyesített területek a 200 holdat megütik. Valamely földterület vitás kérdésében első sorban az illető község járási szolgabírája, rendezett tanácsú városokban a polgármester, törvényhatósági joggal felruházott városokban a kapitány, Budapesten a kerületi elöljáróság, második és utolsó fokon a törvényhatóság első tisztviselője (alispán, polgármester), Budapesten pedig a városi tanács határoz.

Mindazok az apró földbirtokok, melyeken a törvényes feltételek hiánya miatt vadászati jog az egyes tulajdonosok által nem gyakorolható, főleg pedig a községi földek, nehogy a V. alól teljesen kivonassanak, kötelezően bérbe adandók, még pedig olyformán, hogy az így bérbe adott terület, ha 2000 katasztrális holdat egy tagban meg nem haladna: egyben adandó ki. Ha ellenben e községi és magántulajdont tevő kis terjedelmű, s a V. alól külön-külön elvont földbirtokok a 2000 holdat meghaladnák: úgy több részletben is. A jövedelem birtokarány szerint felosztandó, s ha az arányt megállapítani nem lehet, közigazgatási célokra fordítandó. Előfordul a kötelező haszonbérbe adásnak egy másik esete is, párosulva a kötelező haszonbérbe vevéssel. Ha ugyanis valamely nagyobb és erdőségből álló vadászterület 200 holdnál kisebb, s egy vagy több egyén tulajdonát tevő területet legalább három oldalról vesz körül, ez utóbbiak a területükön gyakorlandó V.-ot a körülvevő vadászterület tulajdonosa vagy bérlőjének haszonbérbe adni, ez pedig tőlük haszonbérbe venni tartozik. Ugy ebben az esetben (ha t. i. barátságos megegyezés nem jő létre), valamint minden haszonbérbeadási ügyletnél az említett közigazgatási hatóságok jóváhagyása, itt különösen a közigazgatási hatóság határozata szükséges.[2]

(Lásd még: 1883. XX. t-c. (vadászati törvény), amely szól a vadászati jogról, a vadkárok megtérítéséről, vadászati tilalmakról, a hivatalos vadászatról, kihágásokról és büntetésről.

Hatályos szabályai[szerkesztés]

A vadászati jog - mint vagyonértékű jog - a földtulajdonjog elválaszthatatlan részeként a vadászterületnek minősülő terület tulajdonosát illeti meg. Amennyiben vízfelület is része a vadászterületnek, úgy a vadászati jog is a meder tulajdonjogának elválaszthatatlan részének számít. [3]

Ha a vadászterület kizárólag egy személy - ideértve a Magyar Államot is - tulajdonában van, úgy e személyt a vadászati jog önállóan illeti meg (önálló vadászati jog).[4] Ha a vadászterület több személy - ideértve a Magyar Államot is - tulajdonában van, úgy a vadászati jog a vadászterület tulajdonosait közösen illeti meg (társult vadászati jog).[5]

Társult vadászati jog esetében a vadászterület tulajdonosainak egymás közti jogviszonyára a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseit a vadászati törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

A vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségeket és jogokat az erdőgazdálkodásra, a halgazdálkodásra, a természetvédelemre, a vízgazdálkodásra, az állatvédelemre, az állategészségügyre, az állattenyésztésre, a termőföld-hasznosításra, valamint a növényvédelemre vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1996. évi LV. törvény 2. §
  2. https://mek.oszk.hu/00000/00060/html/104/pc010420.html#9
  3. 1996. évi LV. törvény 3. §
  4. 1996. évi LV. törvény 4. § a. pont
  5. 1996. évi LV. törvény 4. § b. pont

Források[szerkesztés]

  • 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról és a vadászatról (vadászati törvény)