Vörös kányafa
| Vörös kányafa (Калина красная) | |
| 1974-es szovjet film | |
 | |
| Vaszilij Suksin és Ligyija Fedoszejeva | |
| Rendező | Vaszilij Suksin |
| Műfaj | filmdráma |
| Forgatókönyvíró | Vaszilij Suksin |
| Főszerepben | Vaszilij Suksin Ligyija Fedoszejeva Alekszandr Vanyin Ivan Rizsov |
| Zene | Pavel Csekalov |
| Operatőr | Anatolij Zabolockij |
| Gyártás | |
| Gyártó | Moszfilm |
| Ország | Szovjetunió |
| Nyelv | orosz |
| Játékidő | 101 perc |
| Költségvetés | 289 000 rubel[1] |
| Forgalmazás | |
| Bemutató | Szovjetunió, 1974 Magyarország, 1975 |
| Díj(ak) | FIPRESCI-díj, Berlin, 1975 |
| További információk | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös kányafa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Vörös kányafa (oroszul: Калина красная) Vaszilij Suksin 1974-ben készült filmje, amely a rendező azonos című kisregénye alapján készült; az évtized egyik legnagyobb hatású szovjet filmje volt. A főszerepet maga Suksin, a női főszerepet felesége, Ligyija Fedoszejeva játszotta.
Tartalom[szerkesztés]
A börtönből szabaduló főhős, Jegor megkeresi egy faluban azt a nőt, aki ismeretlen levelezőpartnere volt azalatt, amíg büntetését töltötte. Az egyszerű falusi család ijedt tartózkodással fogadja, aztán szép lassan összemelegednek. Ljuba és Jegor között szerelmi érzelem, Ljuba bátyjával (Pjotr) pedig barátság bontakozik ki. Egy napon Jegor bűnözőtársai megjelennek, vissza akarják rántani régi életébe, de az erkölcsileg megtisztult Jegor elutasítja őket. A gengszterek megölik Jegort, Pjotr pedig megbosszulja a gyilkosságot.
Érdekességek[szerkesztés]
- A film címe Suksinától származik, aki a Vörös kányafa című románcot énekelte, amikor Suksinnal megismerkedett.
- Fassbinder a filmet a tíz kedvence közé sorolta.
- A Goszkino filmelfogadó bizottsága tucatnyi változtatást követelt a kész filmen, ennek következményeként Suksin gyomorfekéllyel kórházba került. Bár a végrehajtott változtatások a bizottságot nem elégítették ki, a film a mozikba került, mert attól féltek, hogy a rendező belehalna a film betiltásába.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ «Рентабельность советского кинематографа составляла 900 % в год». КоммерсантЪ, 2003. október 3. [2013. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 1.)
Források[szerkesztés]
- A film krónikája. Budapest: Officina Nova. 1995. 416. o. ISBN 9634770274
További információk[szerkesztés]
- Bárdos Judit: Kovácsa-e sorsának az ember? Vaszilij Suksin: A vörös kányafa című filmjéről. Világosság, 1. sz. (1976) 56–57. o. arch Hozzáférés: 2014. május 1.
- Hajnal Jenő: Vörös kányafa. Híd, XL. évf. 9. sz. (1976) 985–1120. o.
