Vámos Tibor (villamosmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Vámos Tibor
Dr.Tibor Vamos.jpg
Született 1926. június 1.[1]
Budapest[2]
Elhunyt 2021. május 19. (94 évesen)[3][4]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása villamosmérnök
Iskolái Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1949)
Kitüntetései

A Wikimédia Commons tartalmaz Vámos Tibor témájú médiaállományokat.

Vámos Tibor (Budapest, 1926. június 1.2021. május 19.) Széchenyi-díjas villamosmérnök, kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Vámos (Weisz) Miklós (1890–1944)[5] banktisztviselő és Rausnitz Ilona fia.[6] A Budapesti Műszaki Egyetemen 1949-ben szerzett diplomát. Érdeklődési területe eleinte a villamos erőművek és rendszerek folyamatszabályozása volt, később a számítógéptudomány, robottechnika lett. 1950 és 1954 között az Erőmű Beruházási Vállalatnál, majd a Dunai Vasmű építésénél dolgozott építésvezetőként. 1954 és 1958 között rendes aspiráns a Villamosenergetikai Kutatóintézetnél MTA ösztöndíjasként. Kandidátusi disszertációját a dobos szénportüzelésű kazánok terhelésszabályozásáról írta. Kandidátusi (ma PhD) fokozatát 1958-ban védte meg. 1958-tól 1964-ig az Automatizálási Osztály vezetője. 1964-ben akadémiai doktori disszertációját, az erőművek, és energetikai rendszerek dinamikus viselkedése a számítógépes módszerek hazai alkalmazása témában védte meg.

1964-ben Benedikt Ottóval és Csáki Frigyessel megalapítja az MTA Automatizálási Kutató Intézetet, a mai SZTAKI egyik elődintézményét. 1974-ben a sikeres működés eredményeképpen alakult meg a vezetése alatt az Automatizálási Kutató Intézet és az MTA Számítástechnikai Központ egyesítésével a mai SZTAKI. 1969-től a Budapesti Műszaki Egyetem professzora. 1964-1985-ig az MTA SZTAKI igazgatója, 1986 óta a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet Intézeti Tanácsának elnöke. 1990-től a CEU (Central European University, Budapest) Tudományos Programja mellett működő kuratórium elnökeként dolgozott. 1992-1993-ban a George Mason University, Fairfax/VA Distinguished Visiting professzora, 1993 és 1994-ben pedig a George Mason University Distinguished Affiliate professzora.

Munkássága[szerkesztés]

Az év tudósa díj 2005

Az MTA SZTAKI[7] igazgatójaként már a 70'-es években nagy figyelemmel kezelte azokat az Európában is kezdeti szakaszban lévő kutatásokat, melyeknek a távadat-feldolgozás, a távoli számítógéprendszerek összekapcsolása volt a célja. A magyarországi adatkommunikáció szülőatyjaként, a mesterséges intelligencia úttörőjeként tartják számon, aki tevőlegesen részt vett a számítógép-hálózati rendszerek fejlesztésében, használatuk országos programmá szélesítésében. Bakonyi Péter és Csaba László vezetésével 1998-ra egy olyan kapcsolóeszköz került kifejlesztésre, amellyel már lehetőség nyílt az X25-ös[8] protokoll használatával számítógépek összekapcsolására, illetve adatkommunikációra.

Hazánkban első volt abban, hogy összefüggéseiben elemezte az információs társadalom alapkérdéseit, követelményeit és hatását a társadalmi és gazdasági rendszer megújítására, a személyi szabadságjogokra.

Szakterületei: nagy rendszerek folyamatirányítása, tudás alapú rendszerek, tudásreprezentáció, tudáskinyerés, tudáselmélet, robotlátás, alakfelismerés.

Nemzetközi folyóiratok szerkesztőbizottsági tagja, publikációinak száma meghaladja a 270-et.

Főbb művei[szerkesztés]

Publikációk[szerkesztés]

A „Katona 30” gálaest előtti összejövetelen (Kékes Szaffi felvétele)

1985–2002[szerkesztés]

2006[szerkesztés]

Film[szerkesztés]

Előadások[szerkesztés]

Interjúk[szerkesztés]

Szervezeti tagságai[szerkesztés]

  • Az MTA levelező tagja (1973)
  • Az MTA rendes tagja (1979)
  • Az MTA irányító testületének tagja (1980)
  • A Nemzetközi Automatizálási Szövetség (IFAC, International Federation of Automatic Control), elnöke (19811984)
  • A Neumann János Számítógéptudományi Társaság (NJSZT) elnöke (19781985)
  • Institute of Electrical and Electronics Engineers Inc. (IEEE) Fellow tagja (1986–)
  • A Tallinni Műszaki Egyetem díszdoktora (1986–)
  • Az IFAC életfogytiglani tanácsadója (1987–), Life Time Advisor
  • Az NJSZT Tiszteletbeli elnöke (1987–)
  • Osztrák Számítógép Társulat (1992), tiszteletbeli tag
  • Osztrák Kibernetikai Kutató Társulat (1994)
  • Magyar Ókortudományi Társaság tiszteleti tagja (1999)
  • A TMTT, Technika-, Mérnök- és Tudománytörténet Doktori Iskola Szakmai Doktori Tanács tagja (2002)
  • Automatizálási és Számítástechnikai Bizottság
  • Informatikai Bizottság
  • Magyar Tudomány (szerkesztőbizottság)

Díjak, kitüntetések, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]