Upuaut
| Upuaut | |
 | |
| Nem | férfi |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Upuaut témájú médiaállományokat. | |
| Upuaut | ||||
|
Upuaut (wp-w3.wt) az ókori egyiptomi vallás egyik istene. Felső-egyiptomi eredetű lehet, de kultusza gyorsan elterjedt, a Piramisszövegekben már azt írják, az alsó-egyiptomi Uadzset szentélyében született. Sakál formában tisztelték, talán a legrégebbi sakálisten Egyiptomban. Már a Narmer-palettán utalnak rá, nevét a III. dinasztia alatt említik először.[1]
Nevének jelentése „az utak megnyitója”. Mivel háborúisten volt, ez utalhat arra, hogy háborúban megnyitotta az utat a király és seregei előtt (egy felirat a Sínain feljegyzi, hogy Upuaut nyitotta meg az utat Szehemhet király győzelme előtt[2]). A háborúval, és így a halállal való kapcsolata miatt a túlvilággal kapcsolatos istenek közé is bekerült, ő nyitotta meg az utat a túlvilágra tartó halott előtt, és segédkezett a szájmegnyitás szertartásánál, ami a temetési rituálé része volt. Neve úgy is értelmezhető, hogy a nap előtt nyitja meg az utat az égen. Rituális felvonulásokon is a többi isten előtt halad.[1]
A szintén sakálisten Anubisszal hasonló ikonográfiája és funkciói miatt helyenként már az ókorban is összetévesztették, bár különböző istenségek voltak. Tekintették Anubisz vagy Széth fiának is.[2] Szeddel lehetséges, hogy azonos volt. Összefüggésbe hozták Hórusszal és Upuaut-Ré formában a nappal is.[1]
Ikonográfiája
[szerkesztés]Leggyakrabban sakálként, időnként sakálfejű férfiként ábrázolták. Színes ábrázolásokon könnyen megkülönböztethető Anubisztól, aki mindig fekete, míg Upuaut szürke; az is jellemző volt, hogy összezárt lábakkal állt, míg Anubisz inkább terpeszben.[1]
Kultuszhelye
[szerkesztés]Fő kultuszhelye a felső-egyiptomi Assziút volt, aminek görög neve (Lükopolisz, 'farkasváros') az istenség megjelenésére utal. Az első átmeneti korban III. Heti fia, Tefib viselte a „Sziut ura, Upuaut főpapja” címet.[3]
Források
[szerkesztés]
- ↑ a b c d Richard Wilkinson: The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt. London, Thames and Hudson, 2003. ISBN 978-0500051207 p.191
- ↑ a b Pat Remler: Egyptian Mythology A to Z: A Young Readers Companion, Facts on File Inc., 2000. p.170
- ↑ II. Intef. [2016. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
