Turán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Turán (perzsául: توران‎) a letelepedett iráni népektől északra, az Oxus (mai nevén az Amu-darja) folyón túl elterülő közép-ázsiai sztyeppék vidékének neve az iráni mitikus és epikus hagyományban. Ebben az alakban a középperzsa nyelvben fordul elő először. Területét neveik alapján iráni nyelvű, lovasnomád népek lakták. Az arab történetírők a Transzoxánia névvel azonos értelemben használták. A terület a 16. században mint Turkesztán vált ismertté Európában. [1]

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejezés a perzsa nyelvből származik. A Sáhnáme (Királyok könyve), a perzsa irodalom leghíresebb és számos ázsiai országban máig népszerű műve, amely a 10. században született, a következőképpen írja le, hogy Feridún király, a perzsák első sahja hogyan osztotta fel birodalmát három fia között:

"Elsőbben is Szelmet hívta elő s neki
Rúmnak birodalmát s Khavert szemelte ki…
Másod szeren Turánt adta vala Túrnak,
Turk nép és Csin felett őt tevé meg úrnak…
Ireds került sorra legvégül; az atyja
Néki az Irán föld urodalmát adja."

(Radó Antal fordítása)

Turáni-alföld[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Turáni-alföld a mai Közép-Ázsia nagy részére kiterjedő, sztyeppékkel borított síkság. [megj 1]

Turáni embertípus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az embertan (fizikai antropológia) megkülönbözteti a turáni vagy turanid embertípust. Ez az emberi ún. "rasszok" ("emberfajták") egyike, amely az europid és mongolid "nagyrasszok" közötti átmeneti formának tekinthető. Tiszta formájában Belső-Ázsia egyes területeinek lakóira jellemző, de más típusokkal keveredve számos ázsiai és európai embercsoportnál kimutatható.

Turáni népek és nyelvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turáni népek az eurázsiai sztyeppék területén, illetve hatókörében élő egykori népek, illetve mai utódaik összefoglaló elnevezése. A fogalom főleg a 20. század első felében volt elterjedt, de néha még ma is előfordul. A csoportosítás alapja az a megfigyelés volt, hogy ezek a népek mindmáig számos közös kulturális, antropológiai és részben nyelvi vonást őriznek.

A turáni népek közé eredetileg a következőket sorolták: török vagy türk népek (ujgurok, kazakok, oszmán-törökök, kipcsakok stb.), szkíták (szittyák), hunok, avarok, mongolok, mandzsuk, magyarok [megj 2]. Később a japánokat is idesorolták, a japán nép eredetére vonatkozó felismerések alapján.

A turáni nyelvek fogalmát a mai összehasonlító nyelvészet nem használja. Azonban hasonló értelmű az urál-altaji nyelvcsalád fogalma, amely modern elméletként a 20. században jelent meg. Ez nagyrészt ugyanazokat a nyelveket foglalja magába, azzal a különbséggel, hogy az urál-altaji nyelvcsaládba sorolt nyelvek rokonságát a rendszeres hangmegfelelések elemzésével és más tudományos nyelvészeti módszerekkel vizsgálják.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A tulipán őshazája ez a vidék, amely a magyar népművészet leggyakrabban használt motívumainak egyike.[forrás?]
  2. A magyar népnek a turáni népek közé sorolását alátámasztotta a török népekkel való ismert nyelvi-történelmi kapcsolataink mellett számos zenei, néprajzi, életmódbeli párhuzam, továbbá történeti hagyományaink hun-magyar azonosságtudata. és a finnugor nyelvű népek.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 (1994) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]