Trópusi sziklanövényzet

A trópusi sziklanövényzet a trópusok egyik endemikus fitocönológiai társuláscsoportja. Fő társulásai a legfeljebb embermagas cserjések (bozótok) és a sziklagyepek.

Alaptípusaik[szerkesztés]

Alaptípusaik jellemzően trópusi karsztokon (kúpkarsztokon, toronykarsztokon), tehát mészkővidékeken fejlődnek ki, ennek megfelelően mészkedvelő fajokkal. A meredek sziklák, mészkőszirtek a nedves trópusokon belül viszonylag száraz termőhelyek.

Növényzetükben nagy szerephez jutnak:

a kemény levelű pozsgás és félszukkulens növények,
a kúszónövények,
a bambuszok és
az üstökösfák.

Sok növényfaj endemikus, így például a Maláj-félsziget területének mindössze 0,3 %-a mészkővidék, de ezeken él a félsziget flórájának 14 %-a (1216 faj), és közülük 261 (több, mint 20 %) endemikus.

Karakterfajaik:

Amerikában
- agavék (Agave spp.) és
- pálmafélék (Arecaceae),
Afrikában
- cikászok (Cycas spp.) és
- aloék (Aloë spp.),
Ázsiában
sárkányfák (Dracaena spp.) és
törpepálmák.

Edafikus altípusaik[szerkesztés]

Inselberg növényzet[szerkesztés]

Megfelelő(en mostoha) feltételek esetén más alapkőzeteken is kialakulnak ilyen jellegű növénytársulások.

A meredek gránit- és gneiszsziklákra jellemző az inselberg növényzet. Ebben a trópusokon mindenütt megtalálható társuláscsoportban különösen sok a kiszáradástűrő (poikilohidrikus faj. Közülük

Afrikában:
- a palkafélék közé tartozó Afrotrilepis pilosa és
- a vellóziafélék (Velloziaceae) közé sorolt Xerophyta scabrida,
Indiában
- a perjefélékhez (Poaceae) tartozó Tripteris spp.;
Dél-Amerikában a vellóziaformák (Vellozioideae) alcsaládjába sorolt
- Barbacenia és
- Vellozia fajok.