Toxoflavin
| Toxoflavin | |||
| |||
| IUPAC-név | 1,6-Dimetilpirimido[5,4-e][1,2,4]triazin-5,7(1H,6H)-dion | ||
| Más nevek | Xantotricin | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 84-82-2 | ||
| PubChem | 66541 | ||
| ChemSpider | 59912 | ||
| |||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C7H7N5O2 | ||
| Moláris tömeg | 193,16 g/mol | ||
| Megjelenés | élénksárga szilárd anyag | ||
| Olvadáspont | 172-173 °C (dec.) | ||
| Veszélyek | |||
| LD50 | 1,7 mg/kg (IV, mouse) 8,4 mg/kd (oral, mouse) | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A toxoflavin élénksárga szilárd anyag. Számos baktérium, pl. a Burkholderia gladioli által termelt méreg. Egyúttal antibakteriális hatása is van.
pH-indikátor: 10.5-ös pH-értéknél sárgáról színtelenre változik.
Egy tanulmány[1] szerint elektronhordozó hatása miatt a szervezetben hidrogén-peroxid keletkezik. Ez magyarázza a mérgező és egyúttal antibakteriális hatást. Ezt erősíti meg az is, hogy oxigénhiányos környezetben a toxoflavin hatása nem jelentkezik.
1933 körül fedezte fel van Veen, hogy a Pseudomonas cocovenenans nevű baktérium a felelős a jávai bongkrek-mérgezésekért.[2] E mikroorganizmus két mérgező anyagot termel, melyek egyike a baktérium sárga pigmentje, a toxoflavin. (A bongkrek-mérgezésekért a másik méreganyag, a bongkrek-sav volt a felelős, mely a Burkholderia gladioli-val fertőzött fermentált kókuszdióban keletkezett.)
Források[szerkesztés]
- ↑ H.E. Latuasana and W. Berends: On the origin of the toxicity of toxoflavin[halott link]
- ↑ [* Wiley Online Library
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Bongkrek acid című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.