Toxoflavin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Toxoflavin
Toxoflavin.png
IUPAC-név 1,6-Dimetilpirimido[5,4-e][1,2,4]triazin-5,7(1H,6H)-dion
Más nevek Xantotricin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 84-82-2
PubChem 66541
ChemSpider 59912
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C7H7N5O2
Moláris tömeg 193,16 g/mol
Megjelenés élénksárga szilárd anyag
Olvadáspont 172-173 °C (dec.)
Veszélyek
LD50 1,7 mg/kg (IV, mouse)
8,4 mg/kd (oral, mouse)
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A toxoflavin élénksárga szilárd anyag. Számos baktérium, pl. a Burkholderia gladioli által termelt méreg. Egyúttal antibakteriális hatása is van.

pH-indikátor: 10.5-ös pH-értéknél sárgáról színtelenre változik.

Egy tanulmány[1] szerint elektronhordozó hatása miatt a szervezetben hidrogén-peroxid keletkezik. Ez magyarázza a mérgező és egyúttal antibakteriális hatást. Ezt erősíti meg az is, hogy oxigénhiányos környezetben a toxoflavin hatása nem jelentkezik.

1933 körül fedezte fel van Veen, hogy a Pseudomonas cocovenenans nevű baktérium a felelős a jávai bongkrek-mérgezésekért[2]. E mikroorganizmus két mérgező anyagot termel, melyek egyike a baktérium sárga pigmentje, a toxoflavin. (A bongkrek-mérgezésekért a másik méreganyag, a bongkrek-sav volt a felelős, mely a Burkholderia gladioli-val fertőzött fermentált kókuszdióban keletkezett.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bongkrek acid című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.