Tervutasításos gazdaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tervutasításos gazdaságban, röviden tervgazdaságban a vállalatok, és a termelési tényezők túlnyomó része az állam tulajdonában van. A vállalatoknak nincs önálló döntési lehetőségük a termelést illetően.

Az állam nem minden területen hatékony, viszont bizonyos területeken kimondottan az. Ilyenek az egészségügy, a szociális ellátórendszer, a közművek és egyéb. Az állam felelős minden gazdasági döntésért, és ő irányítja a termelést utasításokkal (ukáz). Ezekben mindent szabályozással lát el: A tervgazdaságban szintén megfigyelhető egyfajta verseny, ez azonban a „legjobb” tervezet megszerzésére irányul. A tervek megszabják ugyanis a foglalkoztatható munkaerő számát, a felhasználható alapanyagok mennyiségét, stb.

A Samuelson által kiemelt 3 közgazdasági kérdésre a válasz:

  • Mit termeljen? (áru) - utasításban meghatározott
  • Hogyan termelje? (technológia) - utasításban meghatározott
  • Kinek termelje? (célközönség) - utasításban meghatározott

Szívásos gazdaság[szerkesztés]

A tervgazdasággal többnyire „szívásos” piac társul. A szívásos gazdaság (hiánygazdaság) lényege, hogy mindig kevesebb áru van, mint amennyit a fizetőképes kereslet szeretne.
Mindig van egy állandóan jelentkező, enyhe hiány az árukészletben, és ez a hiány „szívja” maga után az árakat felfelé.

Források[szerkesztés]

Kurtán Lajos: Piacgazdaságtan (Eötvös Kiadó, 2001., 2007.)