Természetvédelmi biológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A természetvédelmi biológia vagy konzerváció-biológia a Föld biodiverzitásának természetét és állapotát vizsgáló tudomány, azzal a céllal, hogy a fajokat és azok élőhelyét illetve az ehhez kapcsolódó ökoszisztémákat megóvja a túlzott kipusztulástól.[1][2][3] Interdiszciplináris tudományként merít a természettudományokból, a közgazdaságtanból és a természeti erőforrásokkal kapcsolatos gazdálkodás gyakorlatából.[4][5][6][7]

A kifejezés története[szerkesztés]

A konzervációbiológia kifejezést 1978-ból származik, amikor egy a University of Californián, San Diegóban tartott konferencia címeként szerepelt. A találkozó az esőerdőirtás, a kihaló fajok és az egyes fajokon belül csökkenő genetikai diverzitás miatti aggodalom miatt jött létre.[8] A konferencia és annak utóélete az ökológia és a populációbiológia, illetve a kor konzervációs politikái és gyakorlatai között meglévő szakadék áthidalását tűzte ki célul. A konzervációbiológia és a biológiai diverzitás fogalma egymás mellett tett szert népszerűségre, segítve ezzel a modern természetvédelmi közpolitikai gyakorlatok alakulását.

Mi a konzerváció-biológia?[szerkesztés]

A meglévő biológiai rendszerek gyors hanyatlása miatt a konzerváció-biológiát gyakran nevezik "határidős tudománynak".[9] Maga a tudomány szoros kapcsolatban áll az ökológiával a veszélyeztetett fajok diaszpóráira, migrációjára, effektív populációméretére, a beltenyészetre vagy a minimum életképes populációméretre vonatkozó kutatásaiban.[10] A helyreállító ökológia jobb megértése érdekében a konzerváció-biológia nagy hangsúlyt fektet mind a politipikus, mind a monotipikus élőhelyek kutatására,[11] melyek számos pozitív vagy negatív hatásnak vannak kitéve. A konzerváció-biológia aggodalommal figyeli azon folyamatokat, melyek hatással vannak a biodiverzitás csökkenésére, fenntartására vagy visszaállítására, továbbá nagy figyelmet fordít azon evolúciós folyamatok fenntartására melyek a genetikai, populációs, faji vagy ökoszisztéma szintű diverzitásért felelnek.[5][6][7][10] Az aggodalom oka, hogy egyes becslések szerint a következő 50 év során a Földön élő fajok 50%-a kihalhat,[12] ami hozzájárul a szegénység és az éhezés növekedéséhez, és akár az evolúció irányának is új irányt szabhat.[13][14] A témával foglalkozó tudósok a biodiverzitás csökkenését, a fajok kihalását és az ezen jelenségek emberi társadalom jólétének fenntartására gyakorolt negatív hatásait kutatják.

Története[szerkesztés]

A természetvédelmi biológiát a természet rohamos pusztulására való rádöbbenés („biodiverzitás krízis”) hívta életre. 1978-ban Soulé szervezte az első nemzetközi természetvédelmi biológia konferenciát. Szaporodtak a tudományos társaságok és konferenciák ebben a témakörben, könyvek és folyóiratok születtek (például: Conservation Biology, Biodiversity and Conservation). Az 1992. évi Riói ENSZ Környezet és Fejlődés Világkonferencia is széles körben foglalkozott a természetvédelem problémáival.

Felosztása[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Sahney, S. and Benton, M.J. (2008). „Recovery from the most profound mass extinction of all time” (PDF). Proceedings of the Royal Society: Biological 275 (1636), 759–65. o. DOI:10.1098/rspb.2007.1370. PMID 18198148.  
  2. Wilcox, Bruce A.; Soulé, Michael E.; Soulé, Michael E.. Conservation biology: an evolutionary-ecological perspective. Sunderland, Mass: Sinauer Associates (1980). ISBN 0-87893-800-1 
  3. Soule ME (1986). „What is Conservation Biology?”. BioScience 35 (11), 727–34. o, Kiadó: American Institute of Biological Sciences. [2019. április 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.2307/1310054. (Hozzáférés: 2012. július 26.)  
  4. Soule, Michael E.. Conservation Biology: The Science of Scarcity and Diversity. Sinauer Associates, 584. o. (1986). ISBN 0-87893-795-1, 9780878937950 (hc) 
  5. a b Hunter, Malcolm L.. Fundamentals of conservation biology. Oxford: Blackwell Science (1996). ISBN 0-86542-371-7 
  6. a b Meffe, Gary K.; Martha J. Groom. Principles of conservation biology, 3rd, Sunderland, Mass: Sinauer Associates (2006). ISBN 0-87893-518-5 
  7. a b van Dyke, Fred. Conservation Biology: Foundations, Concepts, Applications, 2nd ed.. Springer Verlag, 478. o. (2008). ISBN 978-1-4020-6890-4 (hc) 
  8. J. Douglas. 1978. Biologists urge US endowment for conservation. Nature Vol. 275, 14 September 1978. Kat Williams . 1978. Natural Sciences. Science News. September 30, 1978.
  9. Wilson, Edward Raymond. The future of life. Boston: Little, Brown (2002). ISBN 0-316-64853-1 
  10. a b Sahney, S., Benton, M.J. and Ferry, P.A. (2010). „Links between global taxonomic diversity, ecological diversity and the expansion of vertebrates on land” (PDF). Biology Letters 6 (4), 544–547. o. [2015. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1098/rsbl.2009.1024. PMID 20106856. (Hozzáférés: 2012. július 26.)  
  11. Theel Heather J., Dibble Eric D., Madsen John D.: Differential influence of a monotypic and diverse native aquatic plant bed on a macroinvertebrate assemblage; an experimental implication of exotic plant induced habitat. Cat.Inist and Springer, Dordrecht, PAYS-BAS, 1948. [2012. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 17.)
  12. Koh LP, Dunn RR, Sodhi NS, Colwell RK, Proctor HC, Smith VS (2004. September). „Species coextinctions and the biodiversity crisis”. Science 305 (5690), 1632–4. o. DOI:10.1126/science.1101101. PMID 15361627.  
  13. Millennium Ecosystem Assessment (2005). Ecosystems and Human Well-being: Biodiversity Synthesis. World Resources Institute, Washington, DC.[1]
  14. Jackson JB (2008. August). „Ecological extinction and evolution in the brave new ocean”. Proc. Natl. Acad. Sci. U.S.A. 105 (Suppl 1), 11458–65. o. DOI:10.1073/pnas.0802812105. PMID 18695220.  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Kapcsolódó irodalom[szerkesztés]

  • Standovár Tibor, Richard Primack: A természetvédelmi biológia alapjai