Taabbata Sarran

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Taabbata Sarran
(ثابت بن جابر الفهمي)
Született 5. század
Elhunyt 530
Álneve تَأَبَّطَ شَرًّا
Foglalkozása költő

Taabbata Sarran (arab betűkkel تأبط شراً – taʾabbaṭa šarran), eredeti nevén Szábit ibn Dzsábir al-Fahmi (arabul ثابت بن جابر الفهمي – Ṯābit ibn Ǧābir al-Fahmī; meghalt a 6. század elején) a dzsáhilijja korának arab költője volt.

A Fahm törzs sarja volt, és az „arabok hollói” közé tartozott, azaz anyja fekete, afrikai rabszolganő volt. A név, amelyen költőként ismertté vált, azt jelenti: „rosszat vitt a hóna alatt”. Eredetéről több történet is fennmaradt, de a legelterjedtebb változat szerint gyermekként egy kardot cipelt, és amikor édesanyja meglátta, a később fia megszólításául szolgáló mondatot kiáltotta.

Életéről semmit sem tudunk, de nyilván kalandos beduinlétet folytatott, mivel alakja köré számos mese és történet fűződött: nem egyben a sivatagi mitológia szellemeivel (dzsinnek) és szörnyeivel (gúlok) csap össze nagy sikerrel. Egy történet szerint egy alkalommal egy leölt fenevadat vitt haza, innen ered a neve.

Egy másik anekdota szerint, lévén szabadon meggyilkolható, törzs nélküli kóborló, gyakorta kellett menekülnie ellenségei elől. Elmés módszerrel sokszor kicselezte üldözőit: strucctojásokba rejtett vizet, majd elásta azokat. Így aztán akkor sem halt szomjan, amikor üldözői a legszárazabb sivatagba kergették, hogy ott elpusztuljon.

A hagyomány több kaszídát őriz tőle. Egy művében a magányos harcos dicsőségét zengi. A vers kezdete (Jékely Zoltán fordításában):

Nem panaszolja, ha fáradt: még többet elviselne;
Sok útat megkísérelt, s rajtuk bátran halad.

A vérbosszú szentségéért kiálló verse még Goethét is megihlette, és átdolgozva bevette a Kelet-nyugati dívánba. A költeményben a költő siratja a Hudzajl törzs elleni csatározás során elesett egyik nagybátyját. A vers kezdősorai az alábbiak (Goldziher Ignác fordításában):

Íme, a hegyhasadék mögötti völgytorokban fekszik
egy halott, kinek vére nem maradhat bosszulatlan.

Források[szerkesztés]