Török László (erdőmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Török László
Született1928. július 13.
Sopron
Elhunyt2010. május 26. (81 évesen)
Szolnok
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaerdőgazdálkodási mérnök
IskoláiErdőmérnöki Főiskola (–1953)
SablonWikidataSegítség

Török László (Sopron, 1928. július 13.Szolnok, 2010. május 26.) okleveles erdőmérnök, Bedő Albert-emlékérmes.

Családja[szerkesztés]

Édesapja dr. Török Béla erdőmérnök (1894–1934), a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola Fatechnológiai Tanszékének vezetője, édesanyja Ullein-Reviczky Alice (1901–1970). Házastársa: Holper Olga. Gyermekei: Éva, Tünde, Klára.

Élete[szerkesztés]

Erdőmérnöki oklevelét 1953-ban szerezte Sopronban. Frissen végzett erdőmérnökként 1953-ban a Budapesti Furnér és Lemezműveknél helyezkedett el, majd 1954 nyarától az Országos Erdészeti Főigazgatóságon dolgozott. 1957-ben Szolnokra költözött, és a Budapesti Fűrészek helyi üzemének lett műszaki vezetője. Szervezőmunkájának köszönhetően három év alatt megháromszorozódott a telepen a termelés. 1966-tól a tatabányai Vértesi Erdőgazdaság faipari csoportvezetőjévé nevezték ki. 1973-tól a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál tevékenykedett fejlesztési osztályvezetőként, később főosztályvezetőként, főmérnökként, igazgatóhelyettesként, megbízott igazgatóként, majd 1985 májusától igazgatóként. Az Erdészeti Termelésfejlesztési Társaság műszaki szakbizottságának vezetője, illetve a társaság igazgatótanácsának elnöke volt.

Munkássága[szerkesztés]

Vezetése alatt a veszteséges NEFAG nyereségessé vált, fokozatosan javultak a külgazdasági pozíciói is. Erdőgazdasági fejlesztési feladatainak kiemelkedő állomása a nagykőrösi fafeldolgozó üzem rekonstrukciója, melyek eredményeként a létrehozott üzem alkalmassá vált a fa mind teljesebb hasznosítására. Műszaki szolgáltatóhálózatot alakított ki, és létrehozta a motorfűrészek országos javítóbázisát, liftek, daruk garanciális szervizhálózatát. Komoly eredményeket ért el a faapríték hasznosításában is: aprítéktüzelő berendezéseik az élvonalbeli nemzetközi kutatási eredmények felhasználásával készültek, melyek az erdészeti-faipari elsődleges és másodlagos hulladék eltüzelésére alkalmasak. Lexikonok faipari fejezeteinek kidolgozója, társszerzője a Fűrészipari technológia című szakkönyvnek, számos szakcikk, tanulmány szerzője. Munkássága elismeréseként 1986-ban Bedő Albert-emlékéremmel tüntették ki.

Főbb művei[szerkesztés]

  • Az akác fűrészipari feldolgozásának néhány sajátossága.= Az erdő, 1977. (26. (112.) évf.) 5. sz. 227-230. p. [Társszerző: Molnár Sándor.]
  • A nagykőrősi Fafeldolgozó Üzem rekonstrukciója. = Az erdő, 1979. (28. évf.) 1 sz. 39-43. p.
  • Faipari hulladékhasznosítás a Nagykunsági NEFAG-ban. = Az erdő, 1986. (35. évf.) 5. sz. 202-203. p.
  • Erdőgazdálkodás a Nagykunságon. = Az erdő, 1986. (35. évf.) 11. sz. 498-504. p.

Források[szerkesztés]