Téralapú architektúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A téralapú architektúra (SBA – Space-Based Architecture) egy szoftverarchitektúra-minta lineárisan jól skálázható rendszerek megalkotásához. Nagy teljesítményű alkalmazások alkalmazzák ezt a fajta téralapú paradigmát. Több elven, például a REST (Representation State Transfer), szolgáltatásorientált architektúra (SOA), és az eseményvezérelt architektúra, valamint a rácsszámítás egyes elemein alapul. A téralapú architektúrával, az alkalmazások önellátó egységek halmazára épülnek fel, amelyeket úgy hívnak, hogy Feldolgozó egység (PU – Processing Unit). Ezek az egységek függetlenek egymástól, így az alkalmazás könnyen skálázható több egység hozzáadásával.

Az SBA-modell szorosan kapcsolódik más architektúra mintákhoz, amelyekről sikeresen bebizonyosodott a skálázhatósági képessége, mint például Shared-Nothing Architecture, amit a Google, az Amazon.com és egyéb neves vállalatok használnak. A modellt számos más cég is alkalmazza például az értékpapír iparban, skálázható, elektronikus értékpapír-kereskedelmi alkalmazások fejlesztésében.

Komponensei[szerkesztés]

Egy téralapú architektúrára épülő alkalmazás alapelvei tipikusan a következőek:

Feldolgozó egység – A skálázhatóság egysége, amelyet tetszőleges számban lehet hozzáadni a rendszerhez. Normális esetben, egy feldolgozó egység, egy POJO (Plain Old Java Object, „Jó öreg Java objektum”) konténerre épülnek, olyanokra amelyeket a Spring keretrendszer biztosít.

Virtuális középréteg – Közös futásidejű és klaszterező modellt használ az egész középréteg.

A középréteg komponenseinek magjai tipikusan SBA-architektúra amelyek a következők:

Komponens Leírás
Üzenetkezelő rács Kezeli a bejövő tranzakciókat, valamint a kommunikációt a szolgáltatások között
Adat rács Kezeli az adatokat az elosztott memóriában. Opciókkal rendelkezik, amelyek szinkronizálják az adatokat az alacsonyabb szinten lévő adatbázis számára
Folyamatkezelő rács Párhuzamos feldolgozó komponens, master/worker elv alapján, amely lehetővé teszi az események párhuzamos feldolgozását különböző szolgáltatók között


POJO – vezérelt szolgáltatás modell – Egyszerű szolgáltatás modell, amely magában foglalja a Java standardnak megfelelő implementációkat, ezek egy lazán kapcsolt elérhetőségét/szolgáltatását biztosítva. A modell ideális szolgáltatások interakcióira amelyek ugyanazon a feldolgozóegységen futnak.

SLA-vezérelt konténer – Az SLA tároló lehetővé teszi az alkalmazás telepítését a (gépek egy dinamikus halmazán), amely a Szolgáltatási Megállapodáson alapszik (SLA). SLA meghatározások számos példányt tartalmaznak, amelyeknek futniuk kell azért, hogy megfeleljenek az alkalmazás skálázás irányvonalnak, csakúgy mint más irányvonalaknak.

Irodalomjegyzék[szerkesztés]

Cikkek/újságok:

Források[szerkesztés]