Szinkronúszás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szinkronúszás az úszósport azon ága, ahol a vízi versenyzők művészien végrehajtott csoportgyakorlatokat mutatnak be zene kíséretében. Az úszás, a balett és a gimnasztika együttesének tekinthető szinkronúszás – más néven műúszás vagy vízibalett – során a cél az, hogy hajlékony mozgásuk összhangban álljon a kísérő zenével és egymással. A versenyszámok egyéni, páros, csapat- és szabadkombinációs kűrgyakorlatokból állnak, az olimpiákon azonban csak páros és csapatgyakorlatok vannak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az ókorban műveltek a görögök és rómaiak szinkronúszáshoz hasonló tevékenységet. Ezt részben az ókori vázák bizonyítják, melyeken vízben ábrázolt hölgyeket ábrázoltak közönséggel által körbevéve.[1] Martialis római költő egyik verséből azt is tudni lehet, hogy szórakoztatás céljából a Colosseumot megtöltötték vízzel, melyben nők gyakorlatokat adtak elő.[m 1]

A mai értelemben vett szinkronúszás – amit akkor még vízi balettnak, művészi úszásnak neveztek – a 19. század végén jelent meg. Az 1890-es években a hölgyek mellett még férfiak is részt vettek a táncban, a vízi balerinák díszes ruhákat, fejdíszeket viseltek, a bemutatóhelyet pedig kínai lampionokkal dekorálták. A sport kezdeti technikája az életmentő mozgásformákból, és az úszástechnikákból alakult ki.

Nők számára az első versenyt 1891-ben Berlinben, a férfiak számára 1892-ben Londonban tartották. A sportág gyorsan elnőiesedett, részben mert a hölgyek versenye népszerűbb is volt, másrészt a férfiak számára a mozgás, főleg a lábtechnikai elemek végrehajtása nehezebb volt, mint a nőknek, így rövid idő múlva a férfiak abbahagyták a sportot. A szinkronúszás igazi sportággá viszont csak a 19. század végén, 20. század elején vált, a színpadi balett vízi változataként.[m 2]

A szinkronúszás terjedésével párhuzamosan hamarosan a szinkronúszás megnevezései is újabb elnevezéseket (művészi úszás, díszúszás, mintaúszás, ritmikus úszás, tudományos úszás) kaptak és egyesületek alakultak Ausztráliában, Kanadában, Franciaországban, Németországban és az Egyesült Államokban is.

1907-ben Amerikában is megismerték a szinkronúszást az ausztrál Anette Kellerman személyében - a szinkronúszást ekkor már egyértelműen női sportként jegyezték -, aki a New York-i Hippodrome-ban egy átlátszó üvegmedencében víz alatti gyakorlatokat mutatott be. Mivel a fürdőruhája nem takarta el teljesen a testét, szabadon látható volt a karja, a lába és a nyaka, ezért letartóztatták szeméremsértés miatt. Kellerman ezután változtatott az öltözékén, szoros testhez simuló kezes lábas gallérral ellátott dresszben folytatta a víz alatti balettozás népszerűsítését. Hivatalosan ő számít a szinkronúszás első jelentős képviselőjének. Ez egyben lökést adott a szinkronúszás sportágként való végleges elismertetéséhez. Fiatal lányok tucatjai akartak Anette-re, az első igazi vízi balerinára hasonlítani. Egy évvel később, a londoni Manchester Hotelben megalakult a vizes sportok nemzetközi szervezete, a FINA - nyolc nemzet, a belga, a magyar, a brit, a dán, a finn, a francia, a német és a svéd úszószövetség alapításában -, amely húsz esztendő alatt megötszörözte tagjainak létszámát, és amely a későbbiekben otthont adott a szinkronúszásnak is, egyben komoly szervezeti keretet adva a szakágnak.

Bár már korábban is voltak vízibemutatók, a sportág a húszas években kezdett terjedni az Egyesült Államokban. Katherine Curtis egy vízibalett egyesületet alapított a chicagói egyetemen, 1923-ban. Ezzel egy időben Gertrude Goss az egyetemen Massachusettsben, ahol docensként tanított, bevezeti a műúszást, ritmikus úszás néven. 1934-ben Curtis 60 műúszóval mutatkozik be a chicagói világkiállításon. Norman Ross, olimpiai bajnok gyorsúszó (1920) konferálta be a hölgyeket, ő használta először a szinkronúszás elnevezést.

A sportág igazi népszerűségre a vízirevük világában tett szert. Habár a legtöbbet Curtis és Sellers tette a szinkronúszásért, annak népszerűsítésében egy hollywoodi filmszínésznő játszott szerepet. Esther Williams, aki amerikai gyorsúszóbajnok volt, később, mint filmsztár tette igazán ismertté és népszerűvé a szinkronúszást. Első bemutatóját 1940-ben a San Franciscó-i világkiállításon tartotta, majd vízirevükben és vízi musicalekben (1944-ben volt az első ilyen fellépése) ismerteti meg a sportágat a nagyközönséggel.

A szinkronúszás a világon elsőként Montréalban, a Québec tartományi úszóbajnokságon volt önálló versenyszám 1924-ben. Ez volt egyben az első tengerentúli verseny. A győztes Peg Sellers kanadai búvár és vízilabdázó lett, aki 1926-ban az első hivatalos országos műúszó bajnokságot is megnyerte. Az 1930-as évek legjobb szinkronúszójaként szinte minden érmet megnyert nemzetközi versenyeken.

A sportág amerikai elterjedéséért nemcsak versenyzőként, hanem szakemberként is sokat tett. 1938-ban a sportág első női elnöke lett Québecben, 1952-ben pedig megírta a szinkronúszás hivatalos szabálykönyvét.

A nyári olimpiai játékok programjában először 1984-ben szerepelt.

2014-ben a FINA engedélyezte férfiak indulását is. A 2015-ös úszó-világbajnokságon megrendezik a vegyes párosok versenyét. 2021-ben az elképzelések szerint, már a csapatversenyben is szerepelhetnek férfiak.[2][3]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Szinkronúszás (Egri Dobó István Gimnázium) szerint férfi úszók mutattak be gyakorlatokat vízzel feltöltött amfiteátrumokban. Bálint Gábor A Colosseum megnyitó ünnepségei tanulmányából viszont kiderül, hogy nők mutattak be műúszáshoz hasonló jelenséget, melyben a költő Néreiszekhez hasonlította őket (Martialis: Liber spectaculorum. Sp. 30.)
  2. Bár az A szinkronúszás története (ALFA SC) szerint a berlini versenyen férfiak vettek csak részt, Bíró Melinda Uszodai sportok – Úszás, Víz alatti sportok, Mű- és toronyugrás, Vízilabda, Kajakpóló, Szinkronúszás, Aquafitness kötete szerint férfiak számára 1892-ben tartottak Londonban versenyt, megemlítve a berlini versenyt is. Ugyan nem említett olyat, hogy férfi vagy női versenyzők vettek részt a berlini versenyen, de érzékeltette, hogy a londoni verseny volt a férfiak számára az első ilyen megmérettetés.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Főnix SC: A szinkronúszás története
  2. A nap sporthíre: mostantól férfiak is versenyezhetnek műúszásban! hvg.hu (2014. nov. 29.) Hozzáférés: 2014. nov. 30.
  3. FINA Extraordinary Congress - Doha 2014. www.fina.org (2014. nov. 29.) Hozzáférés: 2014. nov. 30.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]