Szinkrociklotron
A szinkrociklotron az egyszerű ciklotron továbbfejlesztett változata, amely figyelembe veszi a gyorsítás következtében fellépő relativisztikus effektust, a gyorsított részecske tömegnövekedését. Ennek következtében az állandó gyorsítófrekvenciával működő ciklotronnal szemben frekvenciáját a gyorsítással összhangban („szinkronban”) csökkentik. Elvét Edwin M. McMillan szabadalmaztatta.
Nevezetes szinkrociklotronok[szerkesztés]
CERN SC[szerkesztés]
A CERN első gyorsítója egy a CERN SC betűszóval jelölt szinkrociklotron volt. 1957-ben épült. Eleinte részecskefizikai és magfizikai kísérletek számára szolgáltatott 600 MeV-es protonokat. 1959-ben működni kezdett a CERN új protonszinkrotrona (CERN PS) aminek következtében 1964-től a szinkrociklotron a magfizikára koncentrált. 1967-től nyalábot szolgáltatott az ISOLDE ionberendezés számára. 1990-ig működött.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ CERN Timeline 1957-05-11: CERN's first accelerator - the Synchrocyclotron - starts up. timeline.web.cern.ch. timeline.web.cern.ch (Hozzáférés: 2013. október 26.) arch