Sziú nyelv

A sziú nyelv az Észak-Amerika központi vidékén honos sziú nyelvcsaládba tartozó nyelv (ld. amerikai indián nyelvek). Kb. 33 000-en beszélik, részben az Egyesült Államokban, részben Kanadában. Három főbb helyi változata van:

1. lakota (másképpen lakȟóta, teton, teton sziú)
2. nyugati dakota (másképpen jankton-janktonáj vagy dakȟóta)
   • jankton (Yankton, Iháŋktȟuŋwaŋ)
   • janktonáj (Yanktonai, Iháŋktȟuŋwaŋna)
3. keleti dakota (ill. szanté-sziszéton vagy dakhóta)
   • szanté (Isáŋyáthi: Bdewákhathuŋwaŋ, Waȟpékhute)
   • sziszéton (Sisíthuŋwaŋ, Waȟpéthuŋwaŋ)

A fenti nyelvi felosztás szerint a lakota, dakota, és nakota nem más, mint egyetlen nyelv dialektusai, ahol a lakota = teton, dakota = szanté-sziszéton és a nakota = janktonáj. A nakota elnevezés ugyanakkor zavaros, mivel a jankton-janktonáj törzsek sohasem nevezték magukat nakotának, hanem a szantékhoz hasonlóan a dakota elnevezést használták. Emellett az assziniboin és sztóni (Stoney) törzsek beszélői használják magukra a nakoda és nakota elnevezéseket.

A dakota elnevezést antropológusok és állami hivatalok használják az összes sziú csoportra való hivatkozásként. A sziú szó az ottawa "Nadoweisiw" szóból származik (francia közvetítéssel) és a jelentése: kis kígyó.

A sziú indiánok három etnikai csoportra - divízióra tagozódnak, amelyekben szintén kisebb csoportok találhatók. A divíziók az alábbiak:

• Szanté divízió (dakota) (Isáŋyathi)
• Jankton-Janktonáj divízió (nyugati dakota) (Iháŋkthuŋwaŋ-Iháŋkthuŋwaŋna)
• Teton divízió (lakota) (Thítȟuŋwaŋ)

A Teton divízió tagjai alkotják az Ocshethi Sakowin-t (Očhéthi Šakówiŋ), azaz a Hét Tanácstűz Népét, amelynek a tagjai

• az oglala,
• a hunkpapa (húgpápá, hunkpapha),
• a szihászapa,
• a minikondzsu (mnikhóvozsu),
• a brulé,
• a szanzark (itázipcshó),
• és az oóhenupa (two kettle)

törzsek. A Nagy Sziú Nemzet legnagyobb lélekszámú csoportja az oglala.

Külső hivatkozások

Angol nyelven:

• Major dialectal divisions of Dakota, Lakota, Assiniboine and Stoney