Szerkesztővita:Apród/Takács Mária (tévébemondó)

Vannak még adatok.

Milyen jó volt, amikor még olyan ember segített, mint Hidas Pál: A(z) „Buzilla magyar királyné” laptörténete

És most nem akarnak.

Ez érdekes: Népsport és Kazimir Károly-Takács Mária beszélgetés: Randevú Kazimir Károllyal és Takács Marival (Népsport. 1978. dec. 4., 6., 8., 9). Mi ez? Megvan: a Népsport Évkönyv 1979 egyik riportja.

Vagyis a Népsport Évkönyv 1979 tartalmaz egy interjút Kazimir Károllyal és Takács Máriával.

Nohát, ezzel mit kezdjek, tálaljam, ne tálaljam az allapos szócikkben?

Egyáltalán nem bántó, hogy Tamási Eszter e hangja nyitottabb, mint Takács Marié, vagy a szerző e hangjáé; hogy Takács Mari susogó hangjai valamivel világosabbak az átlagénál; hogy Tamási Eszter a „beszédet mondott" állandó szókapcsolatban a „mondott" igét erősebb mellékhangsúllyal ejtette, mint az előtte megszólaló szerző hangja; vagy az ,,így” í-je lehetne néha hosszabb is. Semmit sem ront le a beszéd szépségének egészéből, hogy Gábor Miklós az ,,...egyenlően osztozik vele" szövegrészben a vele szó második e hangját alig hallatja (az indulat ugyanis az előtte álló részeket úgy kiemeli, hogy a mondat vége — nagyon helyesen — leesik); hogy Psota Irén az „érdemelni" ige l hangját kissé elmosódva ejti, esetleg egy-egy ragot rövidebben old meg; hogy Tolnai Klári egy „ít" képző hosszú í-jét valamivel megrövidíti, vagy az a hang színe a világosabb a-féleségek felé tart; hogy Pap Éva az „aggodalom" hosszú g hangját nem eléggé zöngésíti, vagy a „kapirgál" I hangja a végén a kelleténél jobban hal el, vagy az á hang egyszer-másszor sötétebb színben szólal meg; hogy a szerző gyors szövegmondásában nem minden tárgyrag (t) hangja szólal meg egyformán tisztán, és a szólamvégi á hangok is lehetnének hosszabbak stb., stb.

Mindezzel szemben Takács Mari és Tamási Eszter kifejező hangszíne, szép ritmusa, tisztán érthető szövegmegoldása jól érezhető.

[...]

A lemezeken elhangzó szöveganyag—a szerző hangján kívül—az alábbi sorrendben szólal meg:

Tamási Eszter: A 6. artikulációs gyakorlattól (javában-járatják stb.) a 4. ritmusgyakorlatig (A csókai csóka).

Takács Mari: A 6. artikulációs gyakorlattól (talán már ma kapsz hármat) a 14. artikulációs gyakorlatig.

Szophoklész: Antigoné (Psota Irén és Gábor Miklós).

Radnóti Miklós: Éjszaka (Pap Éva).

Juhász Gyula: Őszi stancák (Gábor Miklós).

Balázs Béla: Hol van.. . (Pap Éva).

Tamási Áron: Szegénység szárnyai (Tolnai Klári).

Radnóti Miklós: Ikrek hava. (Gábor Miklós). (A lemezmellékletekről. In. Fischer Sándor: A beszéd művészete.)

ahol – szinte a nyilvános magyar televíziós adások sugárzásának kezdetétől – egészen haláláig dolgozott. Azt most már tudom, hogy 1996-ban már nyugdíjazva volt. Vagyis nem élete végéig dolgozott ott. De kutakodok tovább, hogy biztosra menjek, hogy 1995-ben nyugdíjazták-e.

Viszont azt is tudom, hogy a Népszabadság 1995 augusztusban még a magyar televízió főbemondójaként említette, amikor kitüntetést adtak neki: [1]

Itt 1996-t írnak a bemondói állás végének: [2]