https://en.wikipedia.org/wiki/Recurve_bow#Recurve_bow

Az íjak sokféle alakban léteznek, ezzel együtt három csoportba soroljuk őket: egyenes, visszahajló, compound. Az egyenes és a visszahajló íjak a történelmi típusok. Az íjászatban az íjakat az oldalnézetük szerint osztályozzuk. Mikor az íj készítője meghatározza annak formáját, figyelembe kell vennie az anyagok tűrőképességét, a felhasználás módját.

Ha az íj karjának formája egyenes, akkor a hatásos hossza megfeszített állapotban sem változik. Ez azért van, mivel az ideg (íj húrja) közvetlenül az íj szarvához csatlakozik felajzott állapotban (az íj meghalítva, ideg beakasztva). Az anyagnak el kell viselnie a stresszt, tárolni az energiát, majd azt gyorsan és hatékonyan visszaadni. Sok íj, különösen a történelmi típusok, oldalnézeten megközelítőleg egyenesek. A középkorban használt angol hosszúíj karjai aránylag egyenesek voltak.

A visszahajló íj karjainak vége felajzott állapotban az íjásztól elfelé hajlik. Az alapdefinízió szerint a visszahajló íjat az különbözteti meg a többi íj alakjától, hogy felajzott állapotában a húr érinti az íj karját. A visszahajló íjat kompozit anyagok ból építették többek között a Szkíták, Hikszoszok, Hunok, Magyarok, Törökök, Mongolok, és a Kínaiak.

Napjainkban a "Visszahajló íj" név alatt a mai modern változatot értik, melyet az olimpián és más versenyeken is használnak. A reflex íj karjai felajzatlan állapotában az íjásztól elfele hajlanak.

Tervezési feltételek[szerkesztés]

Ha az íj karjai egyenesek, akkor a hatásos hossza (ahol az ideg nem érinti a karokat) a megfeszítés közben nem változik. Ez azért van, mert az ideget egyenesen az íj szarvához erősítik. Visszahajló íj esetén (mikor a kar vége az íjásztól elfele hajlik) a húr érinti az íj karját még a szarv előtt. Ebben az esetben tehát a kar hatásos hossza rövidebb. Viszont mikor ezt az íjat megfeszítjük, a kar vége az íjász felé hajlik, így a hatásos hossz megnő. A kar anyagában feszültség halmozódik fel. Az íj hasában (az íjászhoz közelebb eső felület) nyomófeszültség, az íj hátában húzófeszültség, a kettő között pedig nyírás ébred.

Az íj megfeszítésekor az íj karjai hátrahajlanak, ezáltal energiát halmoznak fel anyagukban. Az íj anyagának türnie kell az igénybevételt, tárolni az energiát, majd gyorsan és hatékonyan átadni az íjvesszőnek.

Egyenes íj[szerkesztés]

Sok íj, különösen a történelmi tömör íjak, felajzatlan állapotukban oldalnézetben a karjaik nagyjából egyenesek. Egyenesnek nevezik a fa természetes görbületétől, és a használat után jelentkező íveltségtől eltekintve. Az íj felajzott állapotában a karok elő vannak feszítve. Ha az íjat elkezdjük feszíteni, a húzóerő gyorsan növekszik, a feszültség felhalmozódik a karokban. Az ideg elengedésekor ennek ellenkezője történik, és a nyílvessző maximális erővel gyorsul. A nyílvesszőnek elég erősnek kell lennie, hogy elviselje ezt. A gyorsító erő hamar csökken, és előfordulhat hogy a nyílvessző hamarább elhagyja a húrt, mint ahogy az nyugalomba jutna, s ez nem túl hatékony.

Történelmi és mai használat[szerkesztés]

Az [angol] [hosszúíj] melyet a középkorban olyan csatákban használtak, mint Crecy és Agincourt, egy egyenes íj volt. Rendszerint tiszafából készült. Rendkívül hatásos volt a sok ílyász által leadott sortűz, mikor a nyílvesszők nagy tömegben érték az ellenséget. A nyílvesszők nehezek voltak, páncéltörő heggyel. A nagy távolságú ilyazás hagyományát ma olyan versenyeken ápolják Clout shoo, ahol a versenyző nagy távolságból egy zászlót céloznak, és az győz, akinek a nyila a zászlóhoz a legközelebb fúródik a földbe.