Szerkesztő:Samat/Wikimédia CEE-találkozó 2016

2016. augusztus 26–29-én, Örményországban került sor a Wikimédia-mozgalom Közép- és kelet-európai régiójának közös találkozójára. A találkozón 26 ország Wikimédia-közösségének képviselői és a Wikimédia Alapítvány több vezető munkatársa vett részt. A magyar wikis közösséget és a Wikimédia Magyarországot Vincével képviseltük. Mivel általában felosztottuk a párhuzamos programokat egymás között, így Vince beszámolója várhatóan jól kiegészíti majd az enyémet.

Utazás

A találkozót az örmény Wikimédia-szervezet szervezte, mely mindössze pár év alatt nagyon szép fejlődésen ment keresztül: jó volt látni, milyen jól felszerelt irodával, öt állandó munkatárssal, és milyen sok lelkes önkéntessel rendelkeznek az egyébként (európai mércével) szegény országban. Az odautazás nem könnyű, mert a legtöbb résztvevő csak átszállással tudott eljutni a főváros, Jereván repülőterére, és az átszálláshoz sokszor fél napot kellett várakozni valamelyik repülőtéren. A legtöbb résztvevőnek így 10 órát meghaladó utazást jelentett az út, de voltak olyanok, akik egy teljes napon keresztül úton voltak. Ehhez adódott kellemetlenségnek, hogy szinte az összes repülőjárat éjjel kettő és reggel 5 között érkezik és indul a jereváni reptérről. Ezért nem meglepő, hogy több résztvevő Grúziába, Örményország északi szomszédjába repült inkább, ahonnan bérelt autóval érték el Jerevánt (beszámolóik alapján a helyi útviszonyok és a közlekedési kultúra miatt ez már önmagában egy külön kaland). A résztvevőket 26-án Jerevánba várták a szervezők. A már megérkezettek számára a délután folyamán egy városnézés és egy múzeumlátogatás volt a szervezett program, majd este egy pazar vacsora segítségével igyekeztek ismerkedésre, kötetlen beszélgetésekre ösztönözni a résztvevőket a belváros egyik éttermében. A szervezett program előtt én még meglátogattam a jereváni Wikimédia-irodát, ami a belvároshoz egészen közel található. A konferencia szakmai része Örményország egyik híres üdülővárosában, Dilidzsánban volt, ahova busszal vittek minket tovább 27-én reggel. Az egyébként profin megszervezett konferencia gépezetébe egyedül itt kerültek homokszemek: a szálloda döbbenetes lassúsággal kezelte a nagyjából 60 fő kijelentkezését, így az indulással több órát késtünk. Ezután a buszon, a megnyitó alatt, majd az egész nap folyamán folyamatosan módosult az aznapi program, a szinte folyamatos átszervezés miatt az előre kinyomtatott programfüzetemmel semmit sem értem, de a szervezők által a nap folyamán kiosztott, aktualizált programok is gyorsan elavulttá váltak, és bár elvileg a Metán elérhető online program volt a hivatalos, up-to-date állapot, volt olyan szekció, ahol még ezt is átrendezték közben, a helyszínen. Emiatt az első napon egy kicsit nehéz volt követni, hogy éppen hol milyen előadások és megbeszélések vannak, vagy mi lesz és mikor lesz a következő napirendi pont. A programok végül éjfél körül értek véget. Azt hittem, hogy ennél már csak jobb lehet, de nem így történt: a következő nap előadásai után szintén éjfél utánig zajlottak az igen intenzív megbeszélések és tárgyalások, majd az utolsó napon a busszal Jerevánba történő visszautazást követően a hotelbe már 11-kor sikerült csak bejelentkezni, hogy utána kettőkor elinduljak a reptérre és kezdjem meg a több mint 10 órás utazást hazafelé: a teljes 5 nap gyakorlatilag egy alvásmegvonásos kísérletnek is beillett, miközben folyamatosan idegen nyelven kommunikáltunk és szerepeltünk, ötleteltünk, tárgyaltunk és vitatkoztunk.

Konferencia

A találkozó fő célja, hogy a régió közösségei között minél több együttműködés, kooperáció alakuljon ki, hogy a hasonló kulturális, intézményi, történelmi és gazdasági háttérrel résztvevők tanulhassanak egymástól (megosztva mind a pozitív, mind a negatív tapasztalataikat). A találkozó a nagy nemzetközi konferenciákhoz, találkozókhoz (Wikimedia Conference, Wikimánia) képest hatékonyabbnak és produktívabbnak tűnt, egyrészt a még kezelhető létszám, másrészt a többé-kevésbé homogén háttérrel rendelkező résztvevők és azok közös érdeklődése, ügyei miatt; valamint nyugodtabb légkört teremtett az amerikai alapítvány vezetőivel való informális beszélgetésekre is.

Első nap

Hallhattunk előadást az amerikai alapítvány erőforrások elosztásával kapcsolatos új stratégiájáról (miszerint az eddigi „globális dél”) kifejezést a jövőben teljesen elhagyják, és a nem működő közösségek kiemelt támogatása helyett azokra koncentrálnak, ahol van működő közösség, de valamiért kiemelt figyelmet igényel. Ez alapján a jövőben megkülönböztetnek 1) jól működő közösségeket, akik teszik a saját dolgukat, 2) a kiemelt figyelmet igénylő „emerging” közösségeket, ahol megvan a szükséges potenciál és a megfelelő számú aktív önkéntes, de valamiért nem működnek a dolgok, és 3) azokat az országokat, csoportokat, ahol nincsen egy jól definiálható aktív önkéntes csoport. Az alapítvány kiemelt figyelmet és mentorálást vállal a második csoport fejlesztése érdekében, azonban proaktívan nem dolgozik a harmadik csoportért. Az idei év már ennek kísérleti időszaka volt (az első tapasztalatok strukturált összegzése a Metán olvasható), és ennek keretében segítette az alapítvány pl. az ukrán közösséget konfliktuskezelés területén, szakemberek bevonásával (az ukrán közösség saját maga úgy értékelte, hogy a közösségen belüli konfliktusok és viták jelentősen rontják a projekt eredményességét). Ennek első tapasztalatairól is tartott előadást Asaf Bartov a konferencián.

Külön szekció foglalkozott a régió különböző GLAM-projektjeivel (különböző ún. memóriaintézmények és a Wikimédia (-projektek, -mozgalom, -szervezetek) kulturális együttműködésével, partnerségével). Itt megemlítem, hogy a lengyel társszervezet egy több éves etnográfiai programot indított (etnográfus kutatókkal, muzeológusokkal együtt) a Kárpátokban élő népcsoportok népszokásainak dokumentálására: ehhez a felvidéki és székely/csángó, magyar nyelvű népcsoportok kapcsán akár be is kapcsolódhatnánk (a romániai terület már be is van ütemezve, de egyelőre csak a román wikiseket vonták be).

Egy másik, külön szekció foglalkozott a Wikimedia CEE Spring 2016 és a hozzá kapcsolt Art History Challenge regionális szócikkíró verseny tapasztalataival, jövőjével. Ehhez mi is csatlakoztunk Texaner és RepliCarter szervezésében.

Volt egy tréning és beszélgetés a Wikimédia-mozgalmon belüli sikeres (és sikertelen) projektmenedzselési gyakorlatról az osztrák társszervezet képviselőinek vezetésével, valamint bemutattak egy újonnan kifejlesztett (és fejlesztés alatt álló) egyszerű (oktató- vagy bemutató) videók készítésére szolgáló eszközt is.

Szintén külön szekció foglalkozott a különböző országok oktatási programjaival, azok tapasztalataival. Ezeken Vince vett részt (én csak háttér-beszélgetéseken vettem részt ebben a témában), így inkább ő ismeri a részleteket.

Második nap

A második szakmai nap első felében én a Wikidatával és más, műszaki témákkal kapcsolatos szekcióban, míg Vince a külső kommunikációval (újságok, közösségi média) foglalkozó programokon vett részt. A műszaki szekcióban előbb egy általános előadást hallgattam meg a Wikidatáról Asaftól, majd egy nagyon jól alkalmazható tréningen vettem részt a Wikidatából való Sparql-lekérdezésekről („programozás kezdőknek”, vagy ha úgy tetszik, mindenkinek). Ezt tervezem, hogy az érdeklődők számára itthon is megismételjük az előadó osztrák kolléga meghívásával. Emellett megismerkedtünk egy újonnan létrehozott, lekérdezésre szolgáló eszközzel, a PetScannel is.

Az ebéd utáni programok egyik része projektmenedzsmenttel és rendezvényszervezéssel kapcsolatos tippekkel, felmérések készítésével, projekt sikerességének mérésével és a támogatásokhoz kapcsolódó beszámolók jobbá tételéhez szükséges tippekkel, bemutatókkal foglalkozott. Én azonban a másik helyszínen vettem részt a jövő év május közepére tervezett bécsi fejlesztői konferenciával kapcsolatos megbeszélésen. Ehhez kapcsolódóan az a (kísérleti) terv, hogy megpróbálják bevonni a környező országok kevéssé aktív vagy a Wikimédia-mozgalomban egyáltalán nem aktív fejlesztőit előkonferenciák, képzések, találkozók szervezésével, melyek segítenek új közreműködőket elérni és a későbbi, bécsi rendezvényen résztvevők is felkészültebben, előkészültebben érkezhetnek, így az eredményesebbé válhat. Ezzel kapcsolatban tervezem egy (vagy két) előtalálkozó szervezését jövő tavaszra az osztrák szervezők kérésére. A másik fontos téma, amin részt vettem, a Wikimédián belüli fordítási/fordítói eszközöket vette sorra és ismertette. Eközben, párhuzamosan zajlott a WMF kuratóriumának frissen megválasztott egyik tagjának, Nataliiának a nagy érdeklődéssel kísért előadása és nyílt párbeszéde a kuratórium feladatairól, terveiről, stratégiájáról, régióval kapcsolatos terveiről (őt a Wikimédia-társszervezetek delegálták az idei kuratóriumi választás során, és nem hivatalosan éppen a CEE-régió képviselőjének számít az amerikai alapítványnál); aminek sajnos csak az első felén tudtam részt venni, mert közben a másik helyszínen elkezdődött a WMF új pályázati rendszerének ismertetése Alex Wang előadásában: a következő években kit, hogyan és milyen feltételekkel támogatnak majd. Ez utóbbi előadást nagyon fontosnak tartottam, mert véleményem szerint nem tudjuk (amennyiben komoly terveink vannak, nem érdemes) elkerülni, hogy legkésőbb jövőre anyagi forrásokra pályázzunk a WMF-nél.

A vacsora előtt időben tettünk egy kísérletet rá, hogy eldöntsük, hol legyen a következő évi CEE-találkozó, mert az eddigi évekkel ellentétben (amikor mindig pontosan egy jelentkező volt erre), az idén elsőre négy szervezet is szerette volna felvállalni ezt a feladatot. A döntés mihamarabbi meghozatala azért nagyon fontos, mert a tapasztalatok szerint a sikeres rendezvény feltétele, hogy legalább egy év álljon rendelkezésre a szervezésére, előkészítésére, és a hagyomány szerint a hivatalos bejelentésre mindig az előző rendezvény végén került sor. Végül a két legesélyesebb, a lengyel és a cseh pályázat maradt meg, de a vacsora előtt nem sikerült dönteni köztük és egyikük sem szeretett volna visszalépni. Mivel nincsen elfogadott eljárás az ilyen esetre, így ezt a megbeszélést a vacsorát követően egy éjszakai, maratoni találkozón folytattuk, ahol mindkét pályázó egy nagyon színvonalas előadást, tervezetet mutatott be a résztvevőknek (beleértve a már leegyeztetett szállásokat, konferenciahelyszínt, programtervezetet, költségvetést stb.). A prezentációkat követően megegyeztünk a kiválasztási eljárásban, a folyamat szigorú ütemezésében és a döntőbizottság tagjaiban is.

A két, jövő évi konferenciával kapcsolatos megbeszélés között, vacsora alatt volt még egy megbeszélés egy regionális, Erasmus+-pályázatot is tartalmazó oktatási programmal kapcsolatban. Ez még csak terv szintjén létezik, de a pályázathoz szükséges előkészületek folyamatban vannak, és Magyarország is a meghívott országok között található. További egyeztetések várhatóak a kérdésben.

Harmadik nap

A harmadik nap délelőtti programok közül az egyik szekció a különböző típusú wikitalálkozókkal (találkozók, táborok, klubok) kapcsolatos tapasztalatokat gyűjtötte össze, míg a másik (én ezen vettem részt) először a Wiki Loves Public Art pályázathoz szükséges köztéri alkotások listájának előállításának finn gyakorlatával foglalkozott, majd egy új, egyszerű, tömeges feltöltést lehetővé tevő eszközt, a Pattypant mutatta be. Előbbi pályázatot Magyarországon is tervezzük megszervezni, így van esély arra, hogy ismét egy nemzetközi fotópályázatban vegyünk részt, utóbbi pedig a későbbi GLAM-együttműködések során (vagy akár egyéni használatra is) lehet igen hasznos.

Ezután ismét cseréltünk Vincével, és én a Wikimed program bemutatóján, míg Vince a közösség változatosságának fontosságával foglalkozó előadáson vett részt.

Ebéd után a Wikimédia Alapítvány új ügyvezető igazgatója, Katherine Maher ismertette az alapítvány új, hosszútávú stratégiai tervének kidolgozásával kapcsolatos terveket, majd egy beszélgetés keretében várt különböző véleményeket hozzá, illetve ahhoz, hogy hogyan lehetne minél több közreműködőt bevonni ebbe a párbeszédbe. Ez a stratégia ugyanis legalább áttételesen minden Wikimédia-közreműködőre hatással lesz a következő években, de a tapasztalatok alapján nagyon nehéz érdemi inputhoz jutni a különböző önkéntes közösségek tagjaitól. Az ezzel kapcsolatos beszélgetést a rendelkezésre álló idő kihasználását követően félbe kellett szakítani, de ahogy elmondta, ügyvezetőként az idei év második felében ez az egyik legfontosabb feladata, erre koncentrál, és valamennyi elérhetőségén várja az ezzel kapcsolatos észrevételeket.

A rendezvény záróbeszédei előtt volt még egy megbeszélés arról, hogy hogyan képzeljük el a CEE-régió jövőbeli együttműködését, mit várunk a jövőtől és a jövőbeli CEE-konferenciáktól, illetve Kaarel Vaidla, az észt szervezet ügyvezető igazgatója ismertette az előző napi megbeszélések eredményeit, a következő lépéseket és azok ütemezését.

Összegzés

Összefoglalva egy nagyon jól szervezett, tartalmas konferencián vehettem részt, és azt gondolom, hogy céljait tekintve maximálisan jól sikerült: sokat tanultunk egymástól, amiket hazai környezetben is jól lehet majd alkalmazni, de közelebb is kerültünk egymáshoz és egymás megértéséhez, és várható, hogy a következő években egyre több és több, határon átnyúló együttműködésre kerül sor, amivel fokozatosan lebonthatóak a nyelvi, kulturális és történelmi ellentétekből táplálkozó, egymás közötti falak.

Akit részletesebben érdekelnek a fentiek, az bőséges információt talál a konferencia programoldaláról kiindulva, azokról a linkeket és az előadások fóliáit követve. Amennyiben kérdésed merülne fel, és úgy érzed, tudok segíteni, bátran keress meg!

Galéria

Előkonferencia (érkezés Jerevánba)

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Konferencia Dilidzsánban

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Csoportkép az utolsó napon