Szerkesztő:Pif/Szakaszfordítás
 |
Ez a szakasz nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Nagyon elvont és nehéz íróként jegyezték Emerson-t, aki ennek ellenére nagy tömegeket vonzott beszédei alkalmával. Írásainak magját naplóiban rögzített közvetlen megfigyelései képezték, melyeket tizenévesként, a Harvardon kezdett feljegyezni. A naplókat gondosan kidolgozott indexszel látta el. Emerson naplóihoz, tapasztalatainak és ötleteinek tárházaihoz nyúlt vissza, és ezekből emelt ki fontos részeket, melyeket sűrű, tömény előadásaiban fűzött egybe. Később módosította és csiszolta előadásait esszéi és prédikációi számára.
Kora egyik nagy szónokának tekintették, olyan embernek, aki tömegeket tudott magával ragadni mély hangjával, lelkesedésével és hallgatósága iránti, egyenlőségre törekvő tiszteletével. Az abolicionizmus nyílt, rendíthetetlen támogatásával életében később a tömegből tiltakozást és gúnyolódást váltott ki, mikor erről beszélt. Népszerűsége miatt továbbra is aggodalom nélkül beszélt a rabszolgaság eltörléséről, fokozódó radikalizmussal. Nehézségek árán megpróbált a nyilvánosság előtt minden csoporttól és mozgalomtól függetlenül szerepelni, és mindig megtartotta szigorú függetlenségét, amely individualizmusát tükrözte. Mindig kitartott amellett, hogy nem akart követőket, de kereste, hogyan adja vissza az embert önmagának, önmagában bízó egyénként. Mikor idős korában arra kérték, összegezze munkáját, azt mondta, hogy a privát ember végtelenségéről szóló tanítása volt annak középpontjában.
Emerson a francia filozófus, Victor Cousin munkáit olvasva ismerkedett meg az indiai filozófiával. 1845-ben naplója szerint a Bhagavad Gitát és Henry Thomas Colebrooke Esszé a Védákról c. írását olvasta. Emersonra nagy hatással voltak a Védák, és sok írásának erősen nemduális árnyalata van. Ennek egyik legtisztább példája a "Felsőbb lélek" (Over-soul) c. esszéjében található:
| „ | Utódokként élünk, felosztásban, részekben, részecskékben. Közben belül az emberben az egész lelke van; a bölcs csend; az univerzális szépség, melyhez minden rész és részecske egyenlően tartozik, az örök EMBER. És ez a mély erő, melyben létezünk, és melynek boldogsága teljes egészében elérhető számunkra, nem csupán független és tökéletes minden órában, hanem a látás és a látott dolog, a látnok és a látvány, az alany és a tárgy ugyanaz. A világot darabonként érzékeljük, mint a nap, a hold, az állat, a fa; de az egész, melynek ezek tündöklő részei, a lélek. | ” |