Szerkesztő:Malomgazda/Malomgazda
A malomgazda kifejezés pontos meghatározása éppoly nehéz, mintha a molnármester feladatait kellene egzakt módon meghatározni.
Az őrlőket már a 16-17. században malommester (magister molae), őrlőmester, malomgazda, molnárgazda megnevezéssel illették.
A "molnár" szavunk az idők folyamán jelentésváltozáson ment át. Századokkal ezelőtt a molnárok fő foglalkozása a malomépítés volt. Régi írott emlékek szerint voltak gátkötő molnárok, bárdos- vagy faragómolnárok. A gátkötő molnárok a különféle malomgátakat: a pallós, őrfás, vízfogó és fenékgátakat, zsilipeket készítették. A malmokat a faragómolnárok építették, akik egy személyben voltak malom- és hídépítők, ácsok és kerékgyártók. [1]
Csak a XVIII. század második felében különült el a malomépítő és a molnár mesterség. Utóbbiakat malommesternek vagy malomgazdának említik a régi iratok.
A forrásokban a malomgazda leggyakrabban mint a molnárok,molnárlegények munkaadója szerepel.[2]
Ehhez tudni kell, hogy leggyakrabban a malom tulajdonosának és molnárjának a személye nem volt azonos. A malmokat leginkább uradalmak, jómódú hajósok, kereskedők, tehetős polgárok birtokolták, s ők adták bérbe a molnároknak.
A mai viszonyok között már nem beszélhetünk tradícionális malomépítő és őrlő molnárokról (vízimalmi viszonyok között).
Napjaink malomgazdái a zömmel műemléki védettséget élvező néhány vízimalom működtetéséért, karbantartásáért és bemutatásáért felelős személyek. Így Orfűn Füzes Péter úr, Kárászon Komjáti János, vagy a mohácsi vízimalomban Mohácsi Bugarszki Norbert.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Pongrácz Pál: Régi malomépítészet Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1967
- M. Bugarszki Norbert: A Szent Miklós vízimalom, Mohács 2010, kiadta a Városvédő Egyesület