A normák kritériumok arra vonatkozólag, hogy az adott csoport mit tekint elfogadható viselkedési módnak, amelyek stabilizálják és szabályozzák a csoportbeli viselkedést és segítik a csoportokat céljaik elérésében.

Csoportnorma[szerkesztés]

A csoportnorma olyan általánosan elfogadott gondolkodás, érzés vagy cselekvésmód, amelyben az adott csoport tagjai egyetértenek, azt helyesnek és követendőnek találják. A csoportnormák a csoport magatartásának szabályait jelentik. A társas hatás nagy szerepet játszik ebben, mert az egyéneket nagy mértékben befolyásolja mások gondolata és viselkedése, így az interakcióban részt vevő különböző személyek érzései és viselkedése hasonló lesz.Egy adott társas interakció vagy társas döntés pillanatában, akár egyértelmű, akár bizonytalan a döntési feladat, az egyének vélekedései egy társas norma kialakítása felé tartanak. Ahhoz, hogy a csoportnorma létre jöhessen két fontos tényezőre van szükségünk, az adott személyeknek bíznia kell abban, hogy a csoportnak mindig igaza van, valamint, hogy a csoport elfogadja és támogassa minden tagját. Az egyén csatlakozási szándékában és döntésében a szocializációs igényei is megmutatkoznak. A csoport összetétele, „küldetése”, tagjainak az értékrendje alapvetően meghatározzák a kialakuló normák jellegét, illetve a normákat megsértő egyénekkel szembeni viselkedési módot. A különböző nacionális normáknak nem mindenhol egyforma arányú a szerepe, ezért van ahol az adott normától való eltérő viselkedés; cselekedet elfogadott, ellentétben büntetendő következményeket is vonhat maga után, ha az egyén nem tartja be a szabályokat.

Konformitás[szerkesztés]

Konformitás eredete[szerkesztés]

A latin eredetű szó, eredeti értelmében: "egyformaság, azonosság" értelemben használják.

A konformitás azt jelzi, hogy a csoport tagjai milyen mértékben képesek saját nézeteiket, attitűdjüket és viselkedésüket megváltoztatni, hogy beilleszkedjenek az adott csoportba. Minden csoport a normáival fejezi ki, hogy a csatlakozó egyénnek milyen mértékben kell azonosulnia, ha szeretne a csoport tagja lenni. Jellemzően két formában ismerhető fel: személyes és nyilvános konformitás. Az Asch-kísérlet a szociálpszichológia egyik meghatározó kísérlete, amely a konformitás erejét vizsgálta az adott csoportban, vagyis, hogy az alanyokat mennyire befolyásolja a csoport nyomása.

Személyes konformitás[szerkesztés]

Személyes konformitásnak nevezzük, amikor az egyén önként fogadja el a csoport normáit, mert az megegyezik az önérétkelésével és megfelelő minta számára. Ez tudatos választás eredménye, mert az alany hiszi, hogy helyes és megfelelő modellt nyújtanak számára.

Nyilvános konformitás[szerkesztés]

A nyilvános konformitás, amikor az egyén tudatosan vagy vélt, képzelt akaratnak engedelmeskedve követ olyan viselkedési mintát, amelyet egyénileg nem tart helyesnek, de fél a kizárástól és inkább elfogadja azt. Az egyén a jó kapcsolat fenntartása érdekében feladja meggyőződését, mert a többség ebben a szituációban minden eltérő véleményt deviáns állapotnak tart.

Csoportkohézió, klikkesedés[szerkesztés]

A konformitás nagymértékben függ a csoport kohéziójától.Gyengébb kapcsolatokból álló együttesben elfogadható, ha valaki nem követi a csoport diktálta irányvonalat, egy szoros, küldetéstudatos csoportban azonban ez komoly következményekkel járhat. Vallási, politikai vagy akár informális baráti csoportokban "rituálé"formájában gyakorolják az odatartozók a közös viselkedésmódokat, amelyekkel minden alkalommal meg lehet tapasztalni az odatartozás örömét és az elfogadást. „Unus pro omnibus, omnes pro uno!” (Egy mindenkiért, mindenki egyért!)

Nagyobb létszámú csoportokban, az alcsoportok, klikkek alakulnak ki. Az összetartó csoportokban uniformizált lesz a látásmód, a társadalom többi tagjáról alkotott kép és a magatartások. Amikor a klikk kialakul, kizárják a többieket és ők is bezáródnak. A kirekesztett csoporttagokra nézve frusztráló, negatív tevékenység és az egész nagyobb csoport működésére is kihatással van. Egy szervezetben az összefüggő csoportosulás azzal jár, hogy nem képesek nyitottan, a többiekhez alkalmazkodva működni, a környezettől várják el az idomulást, de a saját fenntartásuk érdekében meg is akadályozzák, hogy ők maguk vagy a csoport többi tagja változhasson.

A csoportnormák lehetséges származási helyei[szerkesztés]

A csoportnorma alapvetőleg a csoportvezető és a „kulcsfontosságú” tagok által mutatott személyes példamutatás eredményeképpen jön létre. Kiemelkedő és különleges esemény a csoport életében, az esetleges siker vagy kudarc meghatározó módon befolyásol.Korábbi tapasztalok és sikerekből átvett normák is jellemzőek, de ezek egyedi tapasztalatokból származnak.Beidegződések és ismétlődő viselkedések, szokások, amely új tag által észlelhető, mivel ez a rendszeres együtt töltött idő alapján alakult ki. A normák kialakulása és elfogadása, azért fontos mert a kijelölt vezetőnek nincsen kapacitása minden egyén cselekedetét szabályozni. A szabályozásnak negatív hatásai is lehetnek, mivel a csoport kreativitására és teljesítményére romboló hatással van.

Források[szerkesztés]

(https://www.studocu.com/en/document/eoetvoes-lorand-tudomanyegyetem/szemelyiseg-es-szocialpszichologia/lecture-notes/4-csoport-norma-konformitas-normak-es-viselkedes/2625803/view)

Szociálpszichológia mindenkiben- Csepeli György (könyv, ISBN: 9789630976169)

További információ[szerkesztés]