Szerkesztő:Lelaci/Tempfli Imre

Dr. Tempfli Imre (Kaplony 1954.)

Életrajza

1979 ben kerül Máramarosszigetre mint segédlelkész.1985-ig itt tevékenykedett. Azon kevesek közé tartozott akik ifjúsági misét, koncertet.táborozást, versenyeket, kerékpártúrákat, focibajnokságot rendeztek fiataloknak, fiatalokkal, a régi rendszer alatt. Kerékpárral járta a filiákat télen-nyáron. Szálka lévén a rendszer szemében,Nagybányára volt elhelyezve,majd Homoródra…Jelenleg Königsteinben tevékenykedik.

Egy üldözött lelkész életpályája

     Tempfli Imre 1954. december 3-án született Kaplonyban. Elemi iskoláit Kaplonyban, középiskoláit pedig Nagykárolyban végezte. 1973 őszén felvették a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolára. 1979. június 24-én dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök szentelte pappá. Előbb Máramarosszigeten volt segédlelkész, majd 1985. októbertől Nagybányán. 1986. szeptember 11-én plébánosi kinevezést kapott Alsóhomoródra. 1990 őszétől teológiai tanár és fegyelmi prefektus a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán. 1991 tavaszán Reizer Pál megyéspüspök Rómába küldte, ahol egyháztörténelmi tanulmányokat folytatott, és e tudományágban licenciátusi fokozatot szerzett. Az örök városból való hazatérése után, 1993. október 1-jétől a szatmárnémeti Szent Család templom lelkésze, majd kinevezett plébánosa. 1994. április 16-tól a németországi Kirche in Not/Ostpriesterhilfe nevű nemzetközi katolikus segélyszervezet osztályvezetőjévé nevezték ki. Albánia, Magyarország, Lengyelország, Románia és az egész Balkán katolikus egyházának segélyezését végzi. Közben 1994. június 22-én Budapesten teológiából doktorált.
     A fenti életrajzi adatok alapján elmondható, hogy nincs semmi különös, semmi rendkívüli dr. Tempfli Imre életpályájában.
     Mi az, ami mégis annyira vonzóvá, népszerűvé teszi ezt a szerény, ugyanakkor nagyon öntudatos és egyháza, népe iránt nagy felelősségérzettel rendelkező, a krisztusi szeretetet, mint az emberség megtartásának egyetlen útját az egyéniségében viselő embert? Vegyük időrendbe az adatszerű életrajz mögötti eseményeket.
     
     

Az ember és a pap

     Ft. Merlás Tibor, a szatmárnémeti Szentlélek templom plébánosa emlékezik. “1975 júliusában ismertem meg Tempfli Imrét. Néhány kispappal kerékpározta végig az egyházmegyét, és keresték fel a plébániáikat. Így jutottak el Sárközújlakra, ahol Ft. Merk Mihály volt a plébános. Az esti szentmise után odaálltak a sárközújlaki gyerekek elé, és ifjúsági énekeket tanítottak. Hangsúlyozom, ez 1975-ben volt, amikor sokan a templom mellett nem mertek elmenni!”
     Ft. Melega Péter jelenleg nagybányai plébános visszaemlékezéseiből:
     “A Kistiszti, mert így szólítottuk, 1979-ben került Máramarosszigetre. Sokszor ministráltam miséin. Az ő példája megerősítette és megmutatta számomra, milyen kell legyen az igazi pap. Nemcsak nekem volt példaképem, hanem a többi fiatalnak is. Valamiben mindenki próbálta utánozni.
     Mindig azt halljuk, hogy 1989 előtt templomon kívül nem lehetett lelkipásztori munkát végezni. Õ mégis megtette. Ministránsversenyeket, kirándulásokat, kerékpártúrákat, focibajnokságokat szervezett a fiataloknak. A plébániát második otthonunkká tette.
     Hat évig volt Máramarosszigeten, és végig kerékpárral járta a filiákat télen-nyáron.
     Felejthetetlenek számomra a hittanórái, énekpróbái, a karácsonyi pásztorjátékokra való felkészülések. Mindenhez értett: nagyszerűen prédikált, énekelt, asztaliteniszezett, focizott. Verseket, pásztorjátékokat, színdarabokat írt, dalokat komponált. A Jóistentől kapott talentumokat nem ásta el, hanem a lelkipásztori munkában igyekezett kamatoztatni.
     “Tempfli Imre Máramarosszigeten csak segédlelkész volt, de a neve fogalommá vált a városban. A Kistiszti nyáron hittan-szabadegyetemet tartott fiatalok számára. Az ajtaja mindig nyitva volt mindenki számára. Amikor maradt még kevéske szabadideje, a papkollégákat látogatta. Vasárnaponként 80-100 kilométert kerékpározott. Az ő kezdeményezésére a papok egy része rendszeresen találkozott nála, majd egymást látogatták. Valóságos szellemi műhellyé nőtték ki magukat ezek a találkozók. Hittudományi és történelmi előadásai élményszámba mentek.
     A hatalom megelégelte máramarosszigeti nagy visszhangot kiváltó tevékenységét. Áthelyezték a megyeközpontba, Nagybányára, ahol jobban szem előtt volt. Új helyén új erővel vetette magát a lelkipásztori munkába” – emlékezik Merlás Tibor, a hűséges barát.
     A hatalom meg akart szabadulni Tempfli Imrétől. Nagybányán egy feketeszínű, rendszámnélküli Dacia próbálta meg elgázolni. Isten megmutatta, hogy van, és megmentette.
     A földi hatalmak tovább szőtték aljas terveiket. 1986 őszén Alsóhomoródra, egy kihaló sváb közösség plébániájára helyezték. Fényűzés! kiáltanak fel a népükért felelős emberek. A legjobb papot semmittevésbe börtönzik! Tempfli atya itt a világvégi magányban is megtalálta a feladatot. Templomot és plébániát tatarozott, nyelvet tanult, továbbképezte magát. Lelkigyakorlatokat vállalt, folytatta a Szigeten megkezdett műhelymunkát. Felkészítőt tartott a Hittudományi Főiskolára készülők számára. Nagybányáról és a közeli és távoli településekről utaztak hozzá Alsóhomoródra a teológiára készülő diákok.
     Tempfli Imre nem töprengett, nem sopánkodott, hanem tett is azért, hogy a diktatúra idején az egyház minél érthetőbb jeleket és reményt adjon népe számára. A Tempfli Imre jelei és reménykeltő szavai a londoni rádión keresztül minden megváltást váró emberhez eljutottak. Már nem kísérletezhettek azzal, hogy eltegyék láb alól. Tempfli Imrét az ismertsége védte. Naponta érdeklődtek nyugatról a hogyléte felől.
     
     

Egy beadvány története

     1988 augusztusában, a félelmetes diktatúra idején, húsz vezető beosztású gyulafehérvári egyházmegyés pap kilenc pontból álló beadvánnyal fordult dr. Jakab Antal püspökhöz. A beadvány az erdélyi magyarság nemzeti és vallási sérelmeit sorolja fel és kér megoldást azokra.
     A szatmári római katolikus egyházmegye papjai 1989 márciusában Szaniszlón tartották a szokásos lelkigyakorlatot. A lelki program utáni kötetlen beszélgetés alkalmával egy kis csoport tagjai: Áib Sándor, Kühn Pál, Merk Mihály, Merlás Tibor, Tempfli Imre az erdélyi paptestvérek beadványát beszélte meg, és az első percben egyetértés született közöttük, hogy azt a szatmári egyházmegye papjai is alá kell hogy írják. Az erdélyi beadványt kiegészítették, majd ők öten felosztották egymás között a szatmári egyházmegyét, felkeresték paptestvéreiket lehetőséget kínálva arra, hogy írják alá a kiegészített beadványt. Huszonhárom (23) szatmári egyházmegyés római katolikus pap írta alá a beadványt. Õk a nagy politikai nyomás ellenére, életük kockáztatásával vállalták, hogy segítenek áttörni a hallgatás falát.
     A külföldi sajtó és a mindannyiunk számára reményt csepegtető Vasárnapi Újság című rádióműsor segítségével tudtuk meg, hogy a szörnyű diktatúra ellenére a római katolikus papság java része cselekedett; nem hallgatta el azokat a nemzeti és vallási sérelmeket, amelyek az egyházat és híveit sújtják. Újból meggyőződhetett a romániai magyarság arról, hogy vannak olyan papjaink, akik nem hagyják magára az egyházat és a híveket. Azonban a Tempfli Imre és Áib Sándor által megfogalmazott beadvány már az egyházi felső hatóságnál elakadt. Március 16-tól a Securitate vette kezelésbe a szatmári szereplők sorsát. A beadvány olyan kemény csapást mért a hallgatás falára, hogy az állambiztonságiak is megijedtek. Jelentőségét pontosan lemérni a történetírás feladata.
     Újból Gyulafehérváron, mint teológiatanár és fegyelmi prefektus. Mintegy hat hónapig tanított. Főleg a fegyelmi elöljáróságtól félt, szívesebben tartott volna egyháztörténeti előadásokat. A tanári kar és a hallgatók legnagyobb meglepetésére ismét csoda történt. A tehetségtelen akarnokok vasfegyelmet követelő, büntető módszere helyett Tempfli Imre emberi módon közeledett az érzékeny lelkű fiatalemberekhez. A fegyelmi prefektus a hallgatók legkedveltebb elöljárója lett. A tőle kapott szeretet, határtalan bizalom, nyíltság, őszinteség leszedte lábukról a fiatal hallgatókat. Tanítványai mint legjobb tanárukra emlékeznek Tempfli Imrére ma is.
     
     
     

Az egyháztörténész

     Dr. Tempfli Imre jelenleg Németországban él. Königstein és Kaplony között 1400 km a távolság, dr. Tempfli Imre tudományos munkássága azonban azt bizonyítja, hogy lélekben ma is itt van közöttünk. Egy ország és négy vallás (licencia dolgozat), Kaplony, adalékok egy honfoglalás kori település történetéhez, A szatmári római katolikus egyházmegye író papjai, A Báthoryak valláspolitikája, Lendítse, Kistestvér! Válogatás dr. Tyukodi Mihály írásaiból, Dr. Scheffler János szatmári püspök és nagyváradi apostoli kormányzó pásztorlevelei és utolsó írásai, A kaplonyi monostor-templom története, Sárból és napsugárból – mind olyan művek, amelyek a mi egyházmegyénk múltjáról szólnak, és általuk hozzánk szól a szerző.
     Pakocs Károly élete és kora című hatalmas munkájával darázsfészekbe nyúlt. Õ ezt pontosan tudta. Azt is tudta és vállalta, hogy a lesipuskás bogarak csípései nem maradnak el. Édes szőlőszemeket csipkednek a darazsak, valahogy így mondja Orbán Viktor. A szatmári egyházmegye huszadik századi története sokáig áll még a történelemtudomány érdeklődésének középpontjában. A fő csapást ebben a témában dr. Tempfli Imrének ez a munkája vágta. Nyíltan és tényekkel alátámasztva beszél a békepapi mozgalomról. Az is kiderül, hogy a békepapság elleni harc címén középszerű papok hogyan használták fel tisztségek megszerzésére, hatalmuk biztosítására ezt a mozgalmat. A középszerűeknek a hatalomhoz való ragaszkodása rossz kompromisszumok megkötésében testesült meg már a huszadik századi szatmári egyházmegyében is. Néhányan egyéni érdekek megvalósítására használták fel az egyházat. Irgalmatlanul leplezi le azt a hazug mítoszt, amelyet érvényesülési és hatalmi érdekből éppen egyes papok terjesztettek Pakocsról az egyházban és a hívek körében.
     
     
     

Az osztályvezető

     Königsteinban, jelenlegi szolgálati helyén, 160 püspökség 1000 projektjéért felel. Munkaköri kötelessége során folyton utaznia kell Romániába, Magyarországra, Lengyelországba, a Balkán országaiba. Szemtanúja volt az albániai háborúnak, a véres tragédiáknak. Mindezek mellett Õ a szervezet lelki vezetője, tanúsítja Merlás Tibor atya, majd így folytatja: “Nem csupán tisztviselője és lelki vezetője a szervezetnek, hanem a Németországban élő magyarság lelkipásztori munkájának egy részét is magára vállalja. Lelkigyakorlatokat, missziókat, zarándoklatokat szervez és tart. Ha valakit a paptestvérek közül helyettesíteni kell, azonnal ott van. A szervezet közelében néhány német nyelvű plébánián is vállal szolgálatot.”
     
     
     

Az egyházépítő

     Az egyházmegye fennállásának 200. évfordulójára már 2000-ben készült. A római katolikus író papokról, a monostortemplomokról, a Scheffler János püspökről, a Pakocs Károlyról szóló művek mind-mind ennek az előkészületnek voltak az első állomásai.
     Reizer Pál megyéspüspök és dr. Tempfli Imre harmonikus együttműködésének az eredménye az a két nagyon jelentős album (Szatmárnémeti római katolikus templomai, A nagykárolyi I. számú esperesi kerület templomai), amely az eredeti szándék szerint csak első lépése volt a szatmári római katolikus egyházmegye templomait bemutató sorozatnak.
     Az ünnepi előkészületek alkalmával nagyon részletes, sokszínű, egyházat, hívők és nem hívők seregét egyaránt gazdagító művészeti és tudományos rendezvénysorozat szilárd váza rajzolódott ki. Írott feljegyzések, tanulmányok, levelek sokasága tanúskodik arról, hogy felelősségteljes vitákban, szellemi csatározásaiban születtek a jubileumi előkészületek tervei, amelyeknek szellemi atyja Tempfli Imre volt.
     Dr. Tempfli Imre nemcsak szereti egyházát, hanem ismeri is. Kemény szellemi munka, alapos és csodálatraméltó tudás áll az ő szeretete mögött. Tanult és dolgozott, hogy szerethesse egyházát, tanul, dolgozik a mai napig, mert szereti egyházát.
     A szatmári római katolikus egyházmegye hamarosan befejezi azt a zsinati munkát, amelyet dr. Tempfli Imre kezdeményezésére Reizer Pál megyéspüspök 2001. április 2-án meghirdetett. Újuljatok meg gondolkodásmódotokban (Róma 12,2) – hangzik a zsinati üzenet. Mintha a zsinati gondolatot választotta volna Tempfli Imre élete mottójául. Folytonos megújulás az ő élete. Az újító teológus, a Kistiszti, a segédlelkész, az alsóhomoródi plébános, a kerékpározó pap, az ifjúság mintaképe, a politikai tortúrák bátor és következetes hőse, a római egyetemista, a königsteini hivatalnok és lelkipásztor, az egyháztörténész, a temesvári, majd a szatmári püspöki szék jelöltje, mind-mind Imre, Tempfli Imre kaplonyi kovácsmester és Hevele Valéria fia.
     Imre atya ezüstmiséje alkalmával, csatlakozva ünneplő paptestvéreihez, barátaihoz, hívek sokaságához a Jó Pásztor áldását kívánjuk életére és munkájára.

Csirák Csaba