Szerkesztő:Kortzsanna/piszkozat

Nina Simone
Művészneve	Nina Simone
Nemzetisége	amerikai
Foglalkozása	zongorista, énekes, zeneszerző, emberjogi aktivista
Kitüntetései	tizenötszörös Grammy-díjazott
Sablon • Wikidata • Segítség

Nina Simone (IPA: ninɐ sʌmɞnɑ) , született Eunice Kathleen Waymon (1933. február 21. – 2003 április 21.) amerikai zongorista, énekes, zeneszerző, emberjogi aktivista.

Sokszor úgy említik, mint 'The High Priestess of Soul' (~ a soul főpapnője), tizenötször nyert Grammy-díjat. Általában a jazzenészekhez sorolják, bár Simone nem szerette, ha kategorizálják. Eredetileg klasszikus zongoristának készült, ezen alapok mellett életműve a zenei stílusok széles skáláját lefedi, úgy mint jazz, soul, blues, folk, R&B, gospel, popzene. Énekhangjára nagyfokú szenvedély, féktelen vibrato és némi férfias hangszín jellemző, mely részben szokatlanul mély hangfekvésének köszönhető (alt és tenor közé tehető, esetenként baritont is érinti). Különösen fontosnak tartotta az érzelmek zenei kifejezését, egy lemez vagy koncert során képes volt a kitörő örömből dermedt bánatba zuhanni és vissza. Ezen érzelmi hullámzások személyiségére, magánéletére is jellemzőek voltak, a 60-as közepén bipoláris zavart diagnosztizáltak nála, betegségét titokban tartották és csak a 2004-ben megjelent életrajzában fedték fel.

Több mint 40 koncert- és stúdióalbuma jelent meg nagyrészt 1958 (első lemeze Little Girl Blue) és 1974 között. Legismertebb dalai: "My Baby Just Cares for Me", "I Put a Spell on You", "I Loves You Porgy", "Feeling Good", "Don't Let Me Be Misunderstood", "Sinnerman", "To Be Young, Gifted and Black", "Strange Fruit", "Ain't Got No/I Got Life", "I Want a Little Sugar in My Bowl".

Gyermekkor

Szülei egykori rabszolgák leszármazottjai voltak, mindketten mélyen hívő keresztények. Édesapjához állt közelebb, édesanyja keveset foglalkozott a gyerekekkel, ideje nagyrészét a templomban imádkozással töltötte. A háztartást a legidősebb lányra, Lucille-re hagyta. Eunice nyolc gyermek közül hatodikként született. Négy éves korától zongorázott a helyi templomban, ahol tíz évesen adta első (klasszikus) szólóhangversenyét. Szülei az első sorban foglaltak helyet, de át kellett adniuk a helyüket egy fehér házaspárnak és hátul ültek le, Eunice azonban addig nem kezdte el az előadást, amíg a szüleit vissza nem ültették az első sorba.