Szerkesztő:Kali.bence/próbalap
| Abe no Szeimei | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Nemzetiség | Japán |
| Munkássága | |
| Vallás | onmjōdō |
Abe no Seimei (安倍 晴明, ’921. Február 21. – 1005. Október 31.’) egy onmjōdzsi volt, egy vezető specialistája az onmjōdō-nak a Heian-korban Japánban.[1] Fontos szerepén kívül a Japán történelemben, legendás alakja a Japán néptörténetben és több történetben és filmben is ábrázolják.
Szeimei onmjōdzsi-ként dolgozott a császároknak és a Heian kormánynak, naptárakat készítve és a problémák szellemileg helyes megoldásában tanácsokat adva. A császárok és a kormány jólétéért imádkozott ,illetve egyéb témákban adott tanácsokat. Hosszú életet élt, nagyobb betegségektől mentesen, ami hozzá járult ahhoz a népszerű hithez róla, hogy természetfeletti ereje volt.
A Szeimei szentély, ami Kiotóban található, egy népszerű szentély az ő tiszteletére.
Élete és legendák[szerkesztés]
Szeimei élete a számos leírásnak köszönhetően jól ismert. Halála után azonban azonnal legendák alakultak ki róla. A legtöbb eredetileg a Kondzsaku Monogatarisu című műben jelent meg, és az Edo korra sok történet volt ismert amik hősies tetteit írták le.
Születésének időpontját nem tudni biztosan. Legalább két forrás állítja a 894-et, de mások a 921-et írják.
Abe no Szeimei a költő Abe no Nakamaro[2] leszármazottja ,illetve Kamo no Tadajuki és Kamo no Jasunori, 10. századi jósok tanítványa volt. Kamo no Jasunori örököse volt csillagászatban és jóslásban, míg Jasunori fia a naptár megtervezés kisebb felelőségű feladatát kapta.[3][4] Szeimei feladatai közé tartoztak a furcsa jelenségek elemzései, ördögűzések végzése, gonosz szellemek távoltartása, és a földjóslás különböző rituáléinak végrehajtása. Különösen ügyesnek tartották az embriók nemének megjóslásában és elvesztett tárgyak megtalálásában.[1] A Kondzsaku Monogatarisu szerint, sikeresen megjósolta Kazan császár lemondását égi jelenségek megfigyelése alapján.
Szeimei hírneve annyira megnőtt, hogy a késő 10. századtól, az Abe család irányította az Onmyōryō-t, az onmjōdō kormány minisztériumát. Hasonlóképpen, a Kamo család a naptár örökös felelőseivé váltak.[5]
A szimetrikus öt ágú csillag titokzatos szimbóluma, amit a nyugaton pentagramként ismernek, Japánban Szeimanként vagy Abe no Szemei pecsétjeként ismernek.[6]
A legenda szerint, Abe no Szeimei nem volt teljesen ember. Apja, Abe no Jaszuna, ember volt, de anyja, Kuzunoha, egy kicune (egy "róka szellem") volt.[7] Öt éves kora előtt állítólag képes volt irányítani gyengébb Onikat (démonokat). Anyja rábízta őt Szeimei to Kamo no Tadayuki-ra, hogy rendes emberként éljen és ő maga ne váljon gonosszá. Abe no Szeimei-nek legalább 2 fia volt akik szintén onmjodzsik voltak--Joshihira and Joshimasa.
Szeimei állítólag nevét a császártól kapta amikor 5. udvari rangot kapott a császár betegségének meggyógyításáért a Kin'u Gjokuto Su-t használva amit állítólag a kínai "Hokudo Dzsonin"-tól kapott.
A Heian kor, különösen amikor Szeimei élt, nem volt békés. Sok legenda szól harcairól riválisával, Asija Doman-nal, aki gyakran megpróbálta megszégyeníteni Szeimei-t, hogy átvehesse helyét. Egy bizonyos történetben Doman és a fiatal Szeimei jóslásban párbajozik ,ahol a cél egy bizonyos doboz tartalmának kiderítése. Doman 15 mandarint tettetett a dobozba és "megjósolta", hogy 15 mandarin van benne. Szeimei átlátott a csaláson, a mandarinokat patkányokká változtatta és azt állította a dobozban 15 patkány van. Mikor a patkányok meglátta, Doman megdöbbent és vereséget szenvedett.
Szeimei több másik történetben is szerepel. Mellékszereplőként bukkan fel a Heike Monogatari-ban és felelősnek tartják a Suten-dōdzsi (egy erős oni amit állítólag Minamoto no Jorimicu pusztított el) helyének megjóslásában.[8] Néha őt tartják felelősnek Tamamo no Mae igaz természetének felfedezésében, habár Tamamo no Mae történet nem Szeimei idejében történik; más források egy szerint egy leszármazotja tette, Abe no Jasucsika.[9][10][11]
Sikigami[szerkesztés]
Abe no Szeimei gyakran 1 vagy több sikigami vagy szellem szolgálók társaságában ábrázolják. Úgy hitték, hogy a nagy szellemi erővel rendelkező személyek képesek voltak szellemeket megidézni, hogy őket szolgálják. Szeimei gyakran 12 sikigamival ábrázolják, 1 mindegyik csillagjegyhez.
Öröksége[szerkesztés]
Szeimei halála után a császár egy szentélyt, a Szeimei szentélyt, állíttatott otthona helyén. Az eredeti szentély háborúban elpusztult a 15. században, de újra építették ugyanazon a helyen és még ma is áll.
Az aszteroida 5541 Szeimei, amit 1976-ban fedeztek fel, róla nevezték el.[12]
Sendzsi Rjakkecu[szerkesztés]
Abe no Szeimei-nek tulajdonítják a Sendzsi Rjakkecu megírását, egy onmjōdo kézikönyv.
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Miller, Laura. "Extreme Makeover for a Heian-era Wizard." Mechademia 3: Limits of the Human. Minneapolis: University of Minnesota Press, 2008. 33.
- ↑ Anderson, William. Descriptive and Historical Catalogue of a Collection of Japanese and Chinese Paintings in the British Museum. London: Longman's & Co., 1886. 391.
- ↑ Mikami, Yoshio. "The Development of Mathematics in China and Japan." Abhandlungen zur Geschichte der mathematischen Wissenschaften mit Einschluss ihrer Anwendungen. Volume XXX. 1913. 179.
- ↑ Goff, Janet. Conjuring Kuzunoha from the World of Abe no Seimei. A Kabuki Reader: History and Performance, ed. Samuel L. Leiter. New York: M. E. Sharpe, 2001. 271. (ISBN 0-7656-0704-2)
- ↑ Itō, Satoshi. Shinto — a Short History. New York: RourledgeCurzon, 2003. 98. (ISBN 0-415-31179-9)
- ↑ Miller. Extreme Makeover. 44
- ↑ Goff. Conjuring Kuzunoha. 269–270.
- ↑ Tanaka, Stefan. New Times in Modern Japan. New Jersey: Princeton University Press, 2004. 57–58. (ISBN 0-691-11774-8)
- ↑ Gilbertson, E. "Japanese Archery and Archers." Transactions and Proceedings of the Japan Society of London. Volume 4. London: Kegan Paul, Trench, Trübner and Co. Ltd., 1900. 118.
- ↑ Schwarz, Karl M. Netsuke Subjects. Vienna: Novographics, 1992. 72.
- ↑ Kusano, Eisaburō. Stories Behind Noh and Kabuki Plays. Tokyo: Tokyo News Service, 1962. 80.
- ↑ Schmadel, Lutz D. Dictionary of Minor Planet Names. Berlin: Springer-Verlag, 1992. 472. (ISBN 3-540-00238-3)