Szerkesztő:Hollomis/Készülő cikkek/Dnyeszterfehérvár

Munkalap a Dnyeszterfehérvár cikk bővítéséhez.

népessége uk: kb. 50 500; ru: 50 452(2009)

Az angol Wikipédiából

A Voszkreszenszki krónika (Летопись по Воскресенскому списку) a Kijevi Rusz által ellenőrzött városok között sorolja fel "a Dnyeszter torkolatánál, a tenger felett".

A Voskresensk Chronicle [Letopis' po Voskresenskomu spisku] is a work of the last half of the 1500s (two of the surviving versions end with the year 1541; others go somewhat farther). The authors, whose identity is unknown, evidently lived and worked within the territory of the Muscovite state. The Voskresesnk Chronicle concerning the Mongol invasion of 1237–1238. (Hozzáférés: 2010. augusztus 4.)

Forrásgyűjtemény: Polnoe sobranie russkikh letopisei (hereafter PSRL), vol. 1, 1st ed. (St. Petersburg, 1846).

A 14. században a várost rövid ideig a Genovai Köztársaság birtokolta, később I. Lajos magyar király foglalta el.

I. (Nagy) Lajos m. kir. (ur. 1342-82) a máramarosi Dragoșnak hűbérként adta Moldvát (MKatLex: Moldva).

A tartomány még a XIV. század derekán is a krimi tatár kán fennhatósága alá tartozott. A tatárok itt sem szálltak meg, csak adót szedtek. Lajos a határvédő oláhok egyik kenézét, Drágost (1346–?) küldte vajdának.

Mátyás király és Dnyeszterfehérvár

• "Bajazid nem mulasztotta el a ritka alkalmat; még 1484. nyarán gyors támadással meglepi Moldvát és elfoglalja a két régóta kívánt pontot, Chiliát es Dnyeszter-Fehérvárat."

Elekes Lajos. Nagy István moldvai vajda politikája és Mátyás király. Budapest: Sárkány Nyomda (1937) 

• "Ezen a télen [1484-ben], mialatt a király Budán telelt, híre érkezett, hogy az Al-Duna torkolatánál fekvő Achileiát, amelyet most Kilijának mondanak, és Belgorodot a törökök súlyos ostrommal gyötrik. Oláhország fejedelme, István, akit ez a háború a leginkább érintett, a szövetség címén Mátyáshoz fordult, és segítséget kért. A király ugyan fegyverszünetben állt a törökkel, melynek pontjai között feledékenységből nem gondoltak Alsó-Mysia uralkodójára, a barátság meg a katolikus vallás kedvéért [...] mégis nagyarányú toborzást tartott, és a nemességgel együtt minden főurat besoroztatott; a veszély nagysága miatt szívesen jelentkeztek, hogy Achileia el ne essen. Nagy had állt fel, és már elindult Várad felé. A tábor még oda sem ért, amikor megjött a szomorú hír, hogy Achileia meg Belgorod már odalett."

Bonfini, Antonio. A magyar történelem tizedei (ford. kulcsár péter, magyar nyelven). Balassi Kiadó (1995) 

Az orosz Wikipédiából

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Белгород-Днестровский című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Történelme

Belgorod ősi városa Dnyeszter és a Prut folyók között található a Dnyeszter folyó jobb partján, a Fekete-tengertől 20 km-re.

Ókori időszak

Történelmi és régészeti adatok megerősítik, hogy a város létezett már a késő klasszikus és a hellenisztikus időszakban (i. e. 6.–1. század), a római és a késő antik időkben (1.–4. század) is. A milétoszi görögök alapították a i. e. 6. században a Türasz (Dnyeszter) torkolatánál, a város neve is Türasz volt. Jelentős szerepet játszik a telepesek és az alsó Dnyeszter és Duna menti lakosság között. Ez a rabszolgatartó és oligarchikus államformájú polisz szoros kapcsolatokat tartott Athén, Milétosz, Thaszosz, Leszbosz, Korinthosz, Rodosz, Isztria, Olbia és egyéb városállamaival.

Az i. e. 1. század közepén Türasz város Burebista hatalma alá került. a Római Birodalom nyugati terjeszkedése eredményeként az 1. század közepére Moesia tartományhoz került. A virágzó város békés életét hirtelen megszakította a 3. század második felében a gótok győzelme, majd a 4. század második felében, a település fennmaradó része is elpusztult tűz révén, valószínűleg a hunok támadásai során.

4–13. század

A település kora középkori történelme még nem világos. Néhányan arra utalnak, hogy Türasz romjaira az Antes nevű szláv törzsek telepedtek. Mások úgy vélik, hogy géták/dákok lakták ugyanezeket a romokat. Valaki meg van győződve arról, hogy a 7. században a település Aszparuh bolgár kán hódításaként az Első Bolgár Birodalom része lett. Olvashatnak a tivercek és ulicsok szláv törzseiről, akik itt alapították meg az 1. évezred második felében Belgorod városát, amely különösen fontos volt a Kijevi Rusz védelmében. Egyes történészek szerint Oleg, Igor és Szvjatoszlav harcosai a 10. században Belgorodon áthaladtak. Vannak olyan állítások is, hogy a Kijevi Rusz összeomlása után Belgorod (Fehérvár) egy ideig a magyar királysághoz tartozott, majd a Halics–Volhíniai (volini) fejedelemséghez került, ahol megmaradt a mongol-tatár invázióig.

Jelenleg nincs pontos tudományos adatunk, ami fényt derítene a város történetéről a 7. századtól a 13. század elejéig. Egymásnak ellentmondó források, onomasztikai rejtvények és tudományos nézeteltérések a régészeti időmeghatározások kapcsán – mindez megnehezíti, hogy a középkori település kialakulásának és fejlődésének sajátosságait tanulmányozzuk. Próbálják azonosítani a Belgorodi erődöt egy elhagyatott erőddel melyet Bíborbanszületett Konstantin a 10. század közepén Aszpron néven említett. Feltételezzük, hogy a Dnyeszter menti Belgorod azonos a 10. században "elhagyott" Aszpron várával, amely valószínű, hogy az ókori Türasz megerősítéseként épült. Nem mondhatjuk biztosan, hogy "Armukasztru" és "Akliba" vannak feltüntetve Idriszi arab geográfus 1154-es térképen a Dnyeszter torkolatánál. Nagyon röviden, az Ukrán Tudományos Akadémia Régészeti Intézete expedíciót szervezett 1977–1980-ban a Dnyeszter–Duna–Fekete-tengeri területre, hogy Belgorod középkori szláv rétegét kikutassa. A legkorábbi a helyi régészeti anyag az Arany Hordához köthető, és a 13. század végére datálható.

13–14. század: Az Arany Horda és a genovaiak

Csak a 14. század elejétől kapunk hiteles említést az olasz kereskedelmi állomásról a Dnyeszter folyó szájánál, különböző nevei: Mo(n)castro, Monte Castro, Asprokastro, Albi Castri, Belgorod, Ackerman, stb. Egyes kutatók felhívják figyelmünket, hogy a 13. század végén megjelenik a Malvokastro és Maurokastrum név. Ha figyelembe vesszük azt a hipotézist, hogy létezhetett két különböző város a Dnyeszter szájánál (Fehér Város és Fekete Város), akkor minden információ arra mutat hogy Malvokastro/Maurokastrum Belgorod dublőrje.

Tudjuk, hogy az Arany Horda uralkodói, a 13. század második felében, a 14. század első évtizedeiben elérték Duna deltát, és elősegítették olasz faktúrák alapítását az északi Fekete-tenger mellékén. A VIII. (Palaiologosz) Mihály nikaiai császár és a genovaiak közötti nymphaeumi (Nümphaion) szerződés (1261) után, és a a mongol kánokkal való esetleges titkos megállapodást követően, a genovai kereskedők behatolhattak a Fekete-tenger medencéjébe és az alsó Duna térségébe.

Belgorod a Genovai Köztársaság egyik legnagyobb kikötője, sokat látogatott a bizánciak által, tekintve a kereskedelmi kapcsolatokat a dunai és fekete-tengeri faktúrákkal. Ne feledjük, hogy a városrendezési sajátosságait tekintve az Arany Horda Belgorodja sokban hasonlít hasonlít a kelet-bizánci városokra. A város egy másik jellemzője volt, hogy nem volt közelében falu.

Ma a történészek még nem tudják megfelelő pontossággal meghatározni Belgorod moldvai időszakának kezdetét. A történelmi tények nagyon szigorú megközelítése alapján megállapítható, hogy az első említése Moldva részeként Jó Sándor kiváltságlevele lvovi kereskedők részére 1408-ban, de számos közvetett bizonyíték van korábbi időpontokra is:

1) I. (Mușat) Roman moldvai uralkodó (1391–1394) titulusa: "a moldvai állam vajdája, a fennsíktól (polonyina) a tenger partjáig" és "Moldva vajdája és a volohok összes földjének nagyapja (gyegyics) a fennsíktól a tenger partjáig" (a fejedelemség területi integritása lehetetlen Belgorod birtoklása nélkül);

2) Belgorod említése a bolgár és valah városok listáján, melyet az orosz egyház vezetője, Kiprijanov metropolita dolgozott ki (1388–1394): "A Dnyeszter szájánál a tenger melletti Belgorod, Csern. Jászvásár (Iași) a Prut folyón. Románvásár (Roman) a Moldován. Nyemecs (Németvásár, Tîrgu Neamț) a hegyekben. Korocsun kamen (Karácsonkő, Piatra Neamţ). Szocsava (Szuceava), Szeret (Szeretvásár, Siret), Baia (Moldvabánya). Csecsuny (Ţeţin, ma Csernovci). Kolomija. Város a Cseremoson. A Dnyeszteren Hoteny (Hotin). És íme ezek a bolgár és voloh városok";

3) A Lviv–Fekete-tenger kereskedelmi útvonal utolsó szakasza átkerült a Dnyeszter bal oldaláról a folyó jobb oldalára, körülbelül 1380-ban, egyidejűleg a nevet "tatár útról" a "moldvai útra" keresztelték át. Természetesen, ez csak akkor következhetett be, miután Belgorod Moldvához került.

Az 1380 előtti helyzet továbbra is tisztázatlan. Figyelemre méltó O. Gurko eredeti hipotézise, amelyben Belgorodot ("'Clavis Litvaniae'" – "Litvánia kulcsát") elfoglalták a litvánok. Elképzelhető, hogy 1374 végén–1375 elején, a várost a litván dinasztia képviselője, Jurij Koriatovics birtokolta, miután Algirdas (Olgierd) litván nagyherceg parancsára kiűzte a tatárokat Podóliából a "Kék vizek csatája" (Битва на реке Синюхе – Синие Воды) után 1362–1363-ben.

Az Arany Horda kánjainak uralkodása Belgorod felett a 1350-es évek végén vagy az 1360-as évek elején fejeződhetett be.

14–15. század: Moldvai uralom alatt

Egy másik érdekes feltételezés P. P. Byrne részéről, hogy a város 1375–1386 között kerülhetett Moldvához, amikor a Belgorod és az egész "Paratalaszia" (kb. a jövőbeli Moldva tengeri régiója) uralkodója egy bizonyos Konstantin volt a "Péter vajda" előtti időkben (a kaffai Massaria dokumentumaiból, mely Genovában maradt fenn). Ugyanezt a nevet más középkori forrásokban is megtaláljuk.

De véleményünk szerint leginkább indokolt S. Sz. Gorovoj hipotézise, aki úgy véli, hogy Moldva Belgorodot 1377–1378 körül foglalta el, valószínűleg a litvánoktól, kikkel súlyos katonai konfliktusban voltak 1377-ben. Ahogy a város Moldvához került, kiváltságos településnek számított, pl. joga volt önálló pénzveréshez. Érméikre a város görög nevét és a bölényfej formájú nemzeti címert vertek.

A moldvai állam konszolidációja egyesítette a Keleti-Kárpátok és a Fekete-tenger közti kis oláh fejedelemségeket és vajdaságokat, és egy erős védelmi rendszer létrehozását követelte. Az Arany Horda és Magyarország felőli veszély szorosabb politikai kapcsolatokhoz vezetett Lengyelország és Moldva között: ez hozta a szerződést I. Muşat Péter moldvai fejedelem és II. Jagelló Ulászló lengyel király között 1387-ban, amelynek célja az állami közbiztonság és egy komoly védelem kiépítésének kezdete volt.

Bonyolult főúthálózat terjedt el az országban: az északon, észak-keleten - a szucsavai, németvásári, hotini, hmelevi és cecini (Ţeţin, ma Csernovci) várak, és délkeleten – a belgorodi vár. Lehetséges, hogy ez utóbbi első Muşatok rendeletére épült a fekete-tenger parti védelmi szervezések idején.

Annak ellenére, hogy ljubovlini (?) szerződés 1412-ben a lengyel fennhatóság alá helyezte Belgorodot, a város de facto Jó Sándor birtokában maradt. Úgy tűnik, hogy az 1420-es török ostromot követően Witold (Vytautas) litván herceg komoly védelmi munkálatokat végzett a várban, Geldigold podóliai kormányzó felügyelete alatt.

A 15. században közepén Belgorod Jó Sándor fiai (I. Iliaş és II. István) közötti pusztító konfliktusokba keveredett. Valamikor ez lett a vajda rezidenciája és Alsó-Moldva fővárosa. A görög krónikás Laonikosz Khalkokondilasz úgy hívja ezt az országot, hogy "Fekete Bogdánia, amelynek fővárosának neve Leukopolikni (Fehér Város)".

II. István további átalakítási munkálatokat végzett a váron 1440-ben. Ezt követően II. Sándor fejedelem (Alexăndrel) erősitette meg 1454-ben: Stanciul kapitány a meglévő falakat nagy teljesítményű ágyúkkal fegyvereztette fel.

Nagy István uralkodása (1457–1504) felülmúlhatatlan volt a moldvai a varépítésekben. A fejedelemség védelmi szerkezetei, amely a katonai mérnöki művészet minden feltételének megfelelnek, versenyeznek az európai várépítészet legjobb példáival. A védelmi rendszer fő erősségei, a kővárak, az egész állam területén elszórva: a Dnyeszter vonalán és környékén (Hotin, Orhei, Belgorod), a Prut mellett (Cecin) (mind M = mai Moldova), az országon belül az erdélyi határnál (Szucsava, Németvásár, Románvásár), valamint a Duna torkolatánál (Kilia (M); Licostomo (Chilia Veche). Hozzá kell tenni a városi erődítményeket (Szucsava, Jászvásár, Románvásár), a fejedelmi rezidenciákat (Szucsava, Jászvásár, Bákó, Vászló, Karácsonkő, Botosány, Herló, Kotnár, Barlád, Husz, Dorohoi, Dimeken?), erődített kolostorokat (Probota, Putna, Căpriana (M=Moldova), Moldovita, Németvásár, Tázló, Beszterce, Pătrăuţi, Vojtin?, Sintilie–Suceava? (talán Sfântu Ilie), Voroneţ, Trestiana, Dobrovăţ), a fa- és a földerődítmények (Orhei (M), Tighina=Bender (M), Soroca (M), Barlád, Crăciun(M)), bojár lakóhelyeket (Arbore hetman udvara Șipotében és Arborében, Ioan Tăutu logofăt (logothéta) udvara Bălineştiben), stb. Nagy István jól szervezett hadserege képes volt az állam függetlenségének biztosítására, és egyensúlyban tudta tartani Magyarország, Lengyelország, valamint az Oszmán Porta hatalmát.

A belgorodi vár, az ország egész dél-keleti részének védőbástyája, folyamatosan a moldvai fejedelmek ellenőrzése alatt állt. "1457-ben Vlaicu, István nagybátyja védi, majd ugyanebben az évben Stanciul, apja volt ellensége, de talán a legértékesebb katonai parancsnoka, aki megmaradt 1466-ig, amikor Zbieria majd Balko felmentette. 1471 és 1474 között említést nyer Luka és Balko, az 1475–1476 években Hirman (Хырман) és Luka, valamint az elfoglalás előtt utoljára: Hirman, Duma és Oane. Mint Erdélyben, a kettős vezetés a vár jelentőségét bizonyítja."

Köztudott, hogy a főbb moldvai erődökben a porkolábok (Burggraf, várnagy) voltak az uralkodó képviselői. Ők voltak felelősek a a várak karbantartásáért és javításáért,a város biztonságának biztosításáért, az ellenállás megszervezéséért, stb. A külpolitikai dokumentumokban Belgorod porkolábjait kasztellánnak és kapitánynak hívták. Úgy tűnik, hogy a var karbantartási problémáit "vármunka" (robot) és "poszada" (ebben az esetben a polgárok kötelező foglalkoztatása védelmi célokra) segítségével oldották meg.

Az 1475-ös török támadás után Luka és Hirman porkolábok alatt befejeződött "a nagy kapu", és három évvel később, Duma és Hirman porkolábok alatt, egy új fal épült. Erre az időre már Belgorod a fejedelemség fontos előőrse, állandó helyőrséggel, a ținut (kb. terület)közigazgatási központja lett, és az interkontinentális kereskedelem artériáján található fontos tengeri kikötő, amely a Fekete-tengeren keresztül Krakkót és Lvovot kötötte össze Kaffával és Konstantinápollyal.

Mátyás: 1458-90

15-18. század: Oszmán uralom

A település moldvai szakasza 1484. augusztus 5-én végződött. A törökök már régóta terveztek egy nagy háborút Moldova, azzal a céllal hogy először Belgorodot és Kiliát foglalják el. II. Mehmed szultán kijelentette, hogy a két határ menti kikötő "egész Lengyelország, Oroszország, Tatárföld és az egész Fekete-tenger kapuja". A végső támadást a szárazföldi erők (egyes források szerint 300 000 török és 70 000 tatár harcos), és a haditengerészet (100 hadihajó) gondos előkészítése előzte meg. A támadók egy héten át feltöltötték a várárkokat és új árkokat ástak a tüzérségi lövedékek számára. Ezután az erődöt minden oldalról tüzelték Két napig tartó elkeseredett ellenállás után a moldvai helyőrség kénytelen volt kapitulálni. Nagyon nehéz megmagyarázni egy hatékony, jól megerősített építmény pusztulását ilyen rövid idő alatt. A velencei évkönyvekben Malipiero feljegyezte, hogy "a varos öt legjobb emberét" küldték követségbe a törökhöz, a török források a helyi bojárok árulásáról beszelnek. A török utazó Evliya Çelebi írja, hogy "a várból 12 pap jött és drága koporsóban adták át a vár 10 kulcsát. A moldvai krónikás Grigore Ureche szerint a moldvai hadsereg, amely abban az időben a Dunánál, a Oblucsicánál (olaszul: Vicina, ma Isaccea), volt lekötve, képtelen volt beavatkozni: "István vajda nem mert a nyílt terepre jönni, csak a megszorítás kényszerítette őt meggondolatlanságra." II. Bajazid győzelme negatív hatással volt a helyi lakosságra: Belgorod 20 000 lakosából csak "200 halász család" maradt, 200 fiút vittek el a janicsárok, 200 lány a konstantinápolyi háremekbe került, sokat hurcolták rabszolgaságra. Ezzel az eseménnyel kapcsolatban ugy mondja a moldvai-német krónika, hogy "a törökök elfoglalták a Belgorodot, és a legjobb embereket Konstantinápolyba hurcolták."

Még 1484-1485 telén Moldva megpróbálta visszafoglalni a várat, gondolva hogy az ellenséget váratlanul éri. De minden fáradozásuk ellenére Belgorod és Kilia az Oszmán Porta tulajdonában maradt.

A két város elvesztése igen meggyengítette a fejedelemséget. Hátrányosan érintette a gazdaságot: az átmenő kereskedelem, "a moldovai út" teljesen megbénult. Romlott az ország védhetősége is: az ellenség most már csak néhány napnyira volt a fővárostól.

1510-ben, III. Bogdan uralkodása alatt Belgorodban, kitört egy felkelés Szelim, II. Bajazid kisebb fia vezetésével(?), aki elfoglalta az erődöt és a következő évig tartotta. 1538. októberében Belgorod és Kilia, valamint Budzsák, Tighina (ma: Bender) és Dzsankerman/Dzsankirmán (ma: Ocsakiv) egy új oszmán tartomány - Akkerman szandzsák – részét képezték.

A 16–17. század során a város és környéke számos hadműveletnek voltak tanúi: stb.

18-20. század: Az Orosz Birodalom felügyelete alatt

Nem fordítom.

20. század: Az októberi forradalom után

Nem fordítom.

Jegyzetek

• ro:Cetatea Albă