Szerkesztő:Cvbncv/Madrigál
A madrigál egy reneszánsz illetve korai barokk zenei műfaj. A madrigálok jellemzően négy-hatszólamú, világi témájú, polifonikus, vokális darabok eleinte hangszeres kíséret nélkül, később esetenként lantkísérettel.[1]
Formai jellemzői[szerkesztés]
Szerkezete[szerkesztés]
Gyakran háromosztatú szerkezete van: két versszak egy ritornellszakaszt fog közre. Formai keretei nem szigorúak, emiatt korai példáira a könnyedség, egyszerűség volt jellemző. Az 1500-as évek más strofikus formáival szemben a madrigál lineáris felépítésű, kevés ismétlődő szakaszt tartalmaz.
A madrigál világi témájú szövegek, gyakran versek megzenésítésével keletkeztek. Sokuk érzelmi élmények elbeszélését, pasztorális képeket, máskor szatirikus, vagy didaktikus, olykor politikai témákat tárgyalnak. Kedvelt versformája a szonett.[1]
A 14. század közepére jellemző, hogy a madrigálok mindinkább csatlakoztak a valódi, magas művészetnek tekintett irodalmi és zenei műfajokhoz például Petrarca, Soldanieri és Sacchetti műveinek megzenésítésével.
Zenei jellemzői[szerkesztés]
A madrigálok alapvetően hangszerkíséret nélküli, izoritmikus homofóniák, olykor imitált polifonikus részekkel. A 4-6, de olykor ennél kevesebb, vagy több szólam egyforma súlyt kap a műben, jellemzően énekkari műfaj.[1]
Története[szerkesztés]
Betetőzése a 16. századra esik, virágkorát Carlo Gesualdo és Claudio Monteverdi zenéiben élte.[1] A madrigál lényegében a barokk egyházi motetták világi témákat feldolgozó megfelelője.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d madrigál - Lexikon :: (magyar nyelven). www.kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)
- ↑ Zenetörténet - A Madrigál. www.audioland.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 9.)