Szerkesztő:Corsica123

Bíró Sándor lelkész

Bíró Sándor 1816-ban született az udvarhelyszéki Boldogasszonyfalván (ma Boldogfalva), de lehet, hogy a szomszédos Ótzfalván szorgalmas székely szülők gyermekeként. Középiskoláit az Udvarhelyi Református Kollégiumban végezte.

Bíró (Biro, Bíró) Sándor rétyi református lelkész forradalomban játszott szerepét számos történetíró méltatta. Orbán Balázs (író), Kőváry László, Jakab Elek (történész), Nagy Sándor, Kuszkó István, Imreh István (történész), Egyed Ákos, Kádár Gyula (történész), Kiss Ferenc, Nagy Lajos egyetértettek abban, hogy Bíró Sándor 1848/49-ben a háromszéki önvédelmi harc elszánt, ezen kívül tevékeny hívei, sőt vezéralakjai közé tartozott.

Élete a forradalomig

Bíró Sándor saját kezű bejegyzése szerint (.Életem történelme) 1818-ban született Felsőboldogasszonyfalván (ma: Felsőboldogfalva), ámbár több ízben 1816-ot jelölte meg születésének időpontjául. Kossuth Lajoshoz intézett, 1848. október 4-én kelt levelét példának okáért így kezdte: „Én 32 éves nőtlen fiatalember és 10 éves pap vagyok. Udvarhelyszékben, a lelkes Pálfi János szülötte földjén, Udvarhely mellett Felsőboldogasszonyfalván adózó, harisnyás szülőktől születtem.”

A Háromszéki forradalmi töredékekben, naplójának nyomtatásban megjelent változatában is úgy fogalmazott, hogy 22 éves korában lett rétyi hitszónok, s mivel 1838 januárjában érkezett meg a faluba, ez is az 1816-os születést támasztja alá. A dolgot tovább bonyolítja, hogy az anyakönyvi kivonatokban „Otzfalvi Bíró Sándor”-ként jegyezte le nevét. Nagy Sándor, Nagy Lajos, továbbá Zakar Péter is, a rétyi egyház anyakönyvi információi, valamint több nyilatkozat alapján, az 1816-os születést véli helytállónak, amíg Egyed Ákos, továbbá Bona Gábor 1818 mellett foglalt állást.

1831-től a székelyudvarhelyi református kollégiumban tanult, majd 1837-ben fél éven át retorikát tanított ugyanott. Ugyanabban az évben, mint domidoctus papot meghívták a rétyi egyházba, miután a presbiterek első választottja, Nagy Sámuel enyedi tógás pap lemondta a lelkészi állást. A nemes possessoratus tagjaiból álló presbiterek ilyenkor 49 szavazattal Bíró Sándort hívták meg lelkészüknek, vetélytársa, Márkosfalví Barabás Mihály csupán 23 szavazatot kapott, így január 1-jétől kezdve Bíró elfoglalhatta újabb állását.

Szegény községbe érkezett, amit a papiak és a templom rozoga állapota is tanúsított. A faluban alig lakott néhány nemes, a vitézlő rend is csak tizenkét családra rúgott. A negyvenes évek második felében a templom és a torony felújítása is megkezdődött. Az egyházközség úgy döntött, hogy a költségek fedezése érdekében eladják az ún. Len-kertet.

Miután papnak választották Rétyre, megpezsdült az egyházi élet. A jegyzőkönyvekben megszaporodtak az egyházi épületek javításairól szóló bejegyzések, amelyek közül a harangtorony mai formájára való átépítése valósult meg. A presbitérium megrendeli a Brassói Magyar Újságot, ő maga is írogat a Vasárnapi Újságba, a Múlt és Jelen protestáns lapba.

Lelkesen támogatta a 19. század elején megjelenő, úgynevezett mértékletesség egyesületet, de fontos kiemelni, ő az irányzat mérsékeltebb tagja volt.

Bíró Sándor és Bartha András feldobolyi református lelkész összeállított az erdélyi falusi iskolák számára egy katekizmusra emlékeztető tankönyvet a pálinkáról. A szerzők a történelmi előzmények ismertetése után leszögezik: „Száz rész pálinkában van mintegy harminckét rész méreg”. Ezek a mérgek lassan-lassan senyvesztik az ember belső részét és különböző betegségeket okoznak. A pálinka megkeményíti az agyat, és így „a megkeményedett agyú pálinkás ember lelkiképen tompa és buta lesz s gondolkozása megzavarodik”. Legártalmasabb a pálinka az erkölcsre nézve. „Trágár beszédek, bujálkodások, borzasztó istenkáromlások, véres dorongos verekedések, lopások, égetések, gyilkolások, leginkább a sűrű pálinkázások gyászos következményei.”

1848-49-es forradalom alatt

Időközben Pesten kitört az 1848. március 15-i forradalom, híre hamar eljutott Erdélybe, Rétyre is. Bíró Sándor szabadságot szerető lelke hamar lángra lobbant, valamint gondnokával Székely István nemessel a történések élére állt. Részt vett mindenféle korabeli gyűléseken, „…biztató, csüggedést és gyáva félénkséget nem ismerő, lélekkel és tűzzel teljes, bátor és hősies szónoklatokat tartott”. 1848. június 4-én levelet írt Batthyány Lajos miniszterelnöknek, amelyben közölte, hogy „1848. május 28-án nemzetőrséget szervezett 160 úrbéres, egy-két nemes, valamint három katonai egyénből, amelynek saját lobogója van, valamint ő a főhadnagy”.

Tette ezt akkor, amikor Székelyföldön még azt vitatták, hogy lehetséges-e katona a jobbágy, továbbá a zsellér, a kezébe adott fegyvert nem fordítja-e a földesúr ellen. Bíró Sándornak sikerült eloszlatnia a rétyi nemesek ilyen irányú félelmét, mindenki lelkesedett a nemzeti szabadságért, de őt még a jobbágyok felszabadításának gondolata is lelkesítette. Nem pusztán Batthyánynak, hanem 1848. október 1-jén Kossuth Lajosnak is levelet írt, amelyben beszámol az itteni helyzetről, elmaradt tennivalókról, ezen kívül felvázolja az általa elképzelt jövőbeli teendőket. Jó főtiszteket kinevezni, felszólítani a papságot, hogy mozgósítsa a népet, de elsőként földet adni a jobbágyoknak. „Ha birtoka van a népnek, csak akkor lehet őt igazán fellelkesíteni hona és birtoka védelmére (...) azután a népet, az erős népet, melynek száma felülhaladja a háromszéki összes nemességet, továbbá katonaságot, biztosítsuk majd a törvény előtt, hogy ami az övé, azt tőle senki el nem veheti.” „Én készen állok minden percben; bírok is hála a magyarok Istenének oly népszerűséggel, hogy lobogóm alá két nap alatt ötezer ember fog összejönni.” „A nép alig várja az első szót, készen áll!” Segítette Kossuth megbízottját, Berzenczeyt huszártoborzó útján.

Apor József báró, országgyűlési követ után, aki Európa nemzetei példájának követésére szólította fel az egybegyűlteket, Bíró Sándor következett a felszólalók sorában: „Leteszem a Bibliát — szólt ő — s kiragadom kezéből kétélű fegyverét Gábor angyalnak s láng villámával szabadságot teremtek a népnek."

Ahogy az 1848-49. Történelmi Lapokban olvashatjuk: „Termetes, magas, testkötete erős, izmos, daliás; hősies arcvonala kerek, piros; homloka magos, derült szeme sárgás; haja barna, göndör, bajsza és szakálla fekete; magatartása népies, leereszkedő, hódító; társalgása vidor, tréfás, ízletes, kedves, s hol kell szalonias. Szava dörgős, kedves csengésű, hatos, kebelrázó, kedélyt villanyozó, az egész ember a szabadság egyik leglelkesebb fia, s Háromszék egyik legbátrabb, hős védője.”

1849. április 22-én jelentette be Bíró Sándor, hogy Gál Sándor ezredes rendeletére Hadi Lap címmel újságot indít, amely hetente egyszer hétfőn, megfelelő előfizetés esetén kétszer jelenne meg. 1849. május 29-én kezdte meg Bíró Sándor a csíksomlyói ferences zárdában Simó Mózsa őrmester segédírnoksága mellett a Hadi Lap kiadását.

Forradalom utáni élete

Menekültként álnéven élt, Gergelyfi Andrásként. 1857-ben a Kővárvidéki Nőegylet alapítói között volt. 1861. március 12-én a kővárvidéki bizottmány tiszteletbeli tagjává választották. Kulcsszerepet játszott a magyarláposi iskola felépítésében. Deák Ferenc politikai híve lett, több cikket is írt a vasút fejlesztése és a református iskolamesterek korszerű képzése érdekében a Kolozsvári Közlöny, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap és a Vasárnapi Újság rovataiba. Dés városa 1867-ben polgármesterré választotta, de hivatalát nem foglalta el. Egyházi téren viszont tovább dolgozott: 1867. szeptember 22-én dési református egyházkerület algondnokává választotta. Öreg napjaira Monostorszegen 1863-ban vásárolt birtokára vonult vissza. 1877. december 8-án ragadta el a halál, hagyatékának egy része a kolozsvári ereklyemúzeumba került.

Források

Bartha András - Bíró Sándor: Pálinkatan az erdélyhoni minden valláson lévő falusi iskolák számára. Kolozsvár, 1846.

Bíró Sándor: Háromszéki forradalmi töredékek. Töredékek néhai Bíró Sándor a „Hadi Lapok” szerkesztő�jének kéziratban meglevő egykori naplója[ból]. I. 1848-49. Történelmi Lapok 5. (1896. július 1.) 13. 113-115; II. 1848—49. Történelmi Lapoké. (1896 július 15.) 14. 122-123; III. 1848-49. Történelmi Lapok 5. (1896. augusztus 1-15.) 132-137,

Bona Gábor: Századosok az 1848149. évi szabadságharcban. I—II. k. Budapest, 2008.

Imreh István: Erdélyi hétköznapok. Társadalom és gazdaságtörténeti írások a bomló feudalizmus időszakáról. Bukarest, 1979

Egyed Ákos: 1848 erdélyi magyar vezéralakjai. Marosvásárhely, 2004.

Egyed Ákos: Háromszék, 1848—49■ Forradalom, szabadságharc. Harmadik, bővített kiadás. Sepsiszentgyörgy, 2008.

Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció. Tanulmányok a jobbágyfelszabadítás és a kapitalizmus történetéből Erdély�ben 1848-1914. Bukarest, 1981.

Egyed Ákos: Erdély 1848-1849. I—II. Csíkszereda, 1998

Dr. Nagy Lajós: Elfelejtett rétyiek. Réty, 2008.

Zakar Péter: Biró Sándor, Egy 19. századi erdélyi református értelmiségi élete, Kolozsvári Egyetemi Kiadó, 2022.