Szerkesztő:Beroesz/BK

Makói halálvonat (Makói terrorvonat, Návay-gyilkosság)
Helyszín	135-ös és 147-es vasútvonalak és állomásaik Makó Földeák Mindszent Szentes Kiskunfélegyháza Hódmezővásárhely = gyilkosságok, kivégzések = túszszedő akciók, emberrablások = rekvirálás, fosztogatás
Célpont	Rendszerellenes személyek
Időpont	1919. április 23 és április 29
Típus	gyilkosság, fosztogatás, emberrablás
Áldozatok	11 halott
Sérültek	ismeretlen
Elkövetők	Anocskai Tóth Béla (vezető), Engi Lajos

A makói halálvonat a Magyar Tanácsköztársaság által levezényelt büntetőexpedíció és kiürítési művelet volt, az ún. vörösterror egyik legemlékezetesebb eseménye. 1919 április elején a makóiak a város kiürítése során meggyilkolták a Magyar Tanácsköztársaság képviselőjét. A Tanácsköztársaság büntetőkülönítményt vezényelt a városba, hogy a felelősöket elfogja és törvény elé állítsa. A vonattal érkező különítmény tagjai számos törvénytelenséget, emberölést, rablást, kínzást követtek el, ellenük maga a Tanácsköztársaság indított eljárást. A Horthy-rendszer a fő bűnösök közül később többeket bíróság elé állított.

A büntetőexpedíció előzményei

Vásárhelyi Kálmán meggyilkolása

A makói megyeháza erkélye, a Vásárhelyi-gyilkosság helyszíne

Április 23-án a városi adminisztráció utasítást kapott Budapestről, hogy kezdjen élelmiszer összegyűjtésébe, mert a főváros lakosságát és a Vörös Hadsereg alakulatait el kell látni. Vásárhelyi hozzá is kezdett egységeivel az élelmiszer lakosságtól történő begyűjtéséhez. A boltok mellett a lakosok kamráiból és pincéiből is nagyobb mennyiségben foglaltak le szalonnát, kolbászt és főként krumplit. A begyűjtés hírére egyre nagyobb tömeg gyűlt össze a makói városháza előtt, főként piaci kofák, akik elkobzott árukészletük miatt voltak dühösek. A zúgolódó tömeg előbb körülvette Vásárhelyit, majd durván bántalmazni kezdték a férfit. Rövid időn belül az indulatok teljesen elszabadultak, a tüntetők megrohanták és elfoglalták a megyeházát, Vásárhelyi ütlegelését pedig odabent is folytatták. Rövid idő múlva az addigra már sérült férfit a megyeháza erkélyére vitték és a nagy magasságból kidobták. A magatehetetlenné vált súlyosan sérült komisszárt az épület előtti tömeg meglincselte. A vallomások szerint agyontaposták és többször keresztülszúrták, majd a Kossuth-szobor mögött elföldelték.

Vásárhelyi meggyilkolása puccsot idézett idézett elő a Tanácsköztársaság makói adminisztrációjában. Az erőszakos terror hívei többnyire a katonák közül kerültek ki. Ők összefogván megbénították a proletárdiktatúra polgári szerveinek működését és katonai diktatúrát vezettek be a városban. Még aznap sürgönyt és futárt küldtek felettes szerveikhez, amelyben beszámoltak Vásárhelyi megöléséről. A futár 25-én érkezett vissza a városba, ekkor a puccsisták hozzákezdtek leszámolásra várók névsorának összeállításához.

A halálvonat

A halálvonatnak nevezett katonai szerelvény egy vegyesvonat volt, egyaránt voltak benne tehervagonok és személykocsik is. A tehervagonok részben az elszállított áru, részben a foglyok és az alacsonyabb rangú katonák számára voltak fenntartva, a vonat közepén lévő személykocsik a magasabb rangú tiszteknek. A településekről rabolt terményeket elkülönített teherkocsikba, Tóth Béla vallomása szerint 50-et meghaladó számú tehervagonba gyűjtötték.

A vonat 1919. április 24-én 10 óra környékén Makó-Újváros vasútállomásról indult Budapest felé, nagyjából ugyanakkor, amikor az első román előőrsök megjelentek a városban. A fővárost a vonat a Hódmezővásárhely, Szentes, Csongrád, Kiskunfélegyháza, Cegléd útirányon át akarta elérni. Az első megállóhely Földeák vasútállomás volt. A vonatra Földeákon újabb foglyokat raktak fel. Az egyik új fogoly Korchmáros Imre földbirtokos volt, túszként vitték magukkal. A különítményesek elfogták az arisztokrata Návay-család két tagját is. Návay Lajos nagybirtokos oligarcha volt, a Monarchia idején számos gazdasági-társadalmi pozíciót betöltött, így a parlament elnöki és alelnöki tisztségét is, így személye értelemszerűen került a különítményesek célkeresztjébe. Návay Iván azonban nem politizált, testi hibája (púpos volt) miatt közélettel egyáltalán nem foglalkozott, vélhetően az arisztokrácia elleni bosszúhadjárat részeként hurcolták magukkal. A vonat hosszabb időre megállt Hódmezővásárhely vasútállomáson. Itt a szerelvényt megbontották, újrarendezték. A különítményesek az állomás különböző helységeit foglalták el, intézkedtek és telefonáltak. Egy osztag megszállta a városi direktórium épületét.

Rekvirálás és gyilkosságok Hódmezővásárhelyen és környékén

A különítmény tagjai Vásárhelyre érkezvén újból rekvirálásba kezdtek, ez a folyamat azonban inkább rabláshoz hasonlított. A rekvirálás egyáltalán nem korlátozódott a hadi szükség által igényelt dolgok begyűjtésére. Az expedíció tagjai elkobozták a városi ékszerészeknél lévő ékszereket, a lakosságnál és az üzletekben található élelmiszereket. Jellemző, hogy a háztartásokban talált készpénzállományt is összeszedték, valamint eseti jelleggel elvitték a kerékpárokat, alkoholos italokat (elsősorban pálinkát), lábbeliket, láncokat, kocsikereket, . Öszegyűjtötték és az állomásra terelték a városi állatállományt, elsősorban a sertéseket és marhákat, de lovakat lovaskocsival együtt, a baromfiakat viszont nem bántották.

A vonat Hódmezővásárhelyről 26-án indult tovább Szentes felé. A vonat Mindszent környékén járt, amikor több tanú is arra lett figyelmes, hogy egymás után három ember esett ki a vonatból. Ezt a tanúk egymástól eltérően értelmezték, egyesek szerint élő embereket löktek ki a vagonokból, mások halott emberek kidobásáról számoltak be, illetve olyan is volt, aki kiugró emberekről számolt be. Lövéseket csak a tanúk egy része hallott. A későbbi vizsgálat azt mutatta ki, hogy a Hódmezővásárhelyen összeszedett túszok közül a terroristák hármat kiválasztottak, majd agyonlőttek. Holttestüket az őket szállító Marhavagon nagy méretű tolóajtaján át a vasúti töltés mellé dobták.

A Návay-gyilkosság

A kiskunfélegyházi fűtőház. Valahol itt, az épület állomás felől látható oldalánál gyilkolták meg Kiss Bélát és a Návay testvéreket

A tanúk és a vonatot kísérő vörösőrök vallomásaiból kiderült, hogy a Lenin-fiúk az áldozatok előtt sajátos nyelvezet alkalmazásával titkolta el a rájuk váró halált. A különítményesek a kivégezni kifejezést a hazaküldeni kifejezéssel váltották ki.

A vonat 29-én reggelre érkezett Kiskunfélegyháza vasútállomásra. Ekkor a Szentesen túszul ejtett Kis Bélát, Návay Lajost és Návay Ivánt a bőrkabátosok a törvényszéknek nevezett vagonba kísérték, ahol röviden kifaggatták őket. A tanúk elmondása alapján a bőrkabátosok a már a tárgyalás kezdetének idején kéziszerszámokat nyomtak néhány vörösőr kezébe és kiparancsolták őket gödröket ásni a vasútállomás Szeged felőli kijárata mellett fekvő fűtőház mellé. A vörösőröknek azonban nem volt idejük gödröt ásni. A tárgyalásra kijelölt vagonban ugyanis gyorsan véget ért a túszok kihallgatása és elhangzott az ítélet is: haza kell őket küldeni. A foglyokat ezután egy Engi vezette csoport a túszokat szállító marhavagonhoz kísérte, ott a holmiját összeszedő Návay Lajos örömmel búcsúzott a túsztársaktól, akiknek azt mondta, hogy hármójuk ügye megnyugtatóan tisztázódott, ezért hazamehetnek. Biztatta a túszokat, hogy sejtése szerint legkésőbb Ceglédig mindenkit elengednek.

Engi Lajos a sínek túloldalán lévő fűtőház felé terelte a három túszt. A kiásott sekély gödrök mellett haladtak el, amikor Engi pisztolyt vett elő és hátulról főbe lőtte az előtte haladó Návay Lajost. A férfi a sírgödör mellé zuhant és valószínűleg azonnal meghalt. Ezzel pontosan egyidőben társa lövéseket adott le Kiss Bélára is, aki szintén összerogyott és meghalt. A nyomorék Návay Iván testvére halálát látván megpróbált ellenállni, illetve életéért könyörgött. Engi két lövést adott le rá, Návay a földre rogyott, de nem halt meg. Engi Lajos ekkor levette a nála lévő puska szuronyát és kés gyanánt azt döfte a férfi szívébe. Engi ocsmány tettével később eldicsekedett több ismerősének is, kiemelvén kannibalisztikus gesztusát, hogy ivott Návay véréből. Valószínűleg a Návay fivérek kifosztásából származott az a két gyűrű is, amelyet később Engi keserűen mutogatott ismerőseinek, mondván, hogy ennyire kevés haszonnal járt neki a több napos makói út.

A büntetőexpedíció következményei

Perek és ítéletek

A véres expedíciót vezető Tóth Béla ellen az elsőeljárás 1919-ben kezdődött.

A Horthy-rendszer megszilárdulása után, 1921 márciusában Szegeden kezdődött meg a halálvonat terroristáinak pere. Az ügyészség a Návay-pernek nevezett folyamat során 29 embert túszszedéssel illetve összesen 11 gyilkossággal vádolt meg.

A büntetőexpedíció szervezői közül a legtöbben ekkorra már elérhetetlenek voltak a hatóságok számára, azonban a legénység tagjaiból a hatóságok többeket előállítottak.

• Engi Lajos; A bíróság Engit a Návay-gyilkosság elkövetése miatt 1921. június 29-én halálra ítélte. Az ítéletet huzamosabb ideig nem hajtották végre, mert a magyar kormány a szovjet kormánnyal foglyok kicseréléséről egyezkedett. A szovjetek törekvése ezidőtájt az volt, hogy kiszabadítsák és biztonságba helyezzék a súlyos büntetéseket kapó kommunistákat. A gyilkos Engire azonban nem tartottak igényt, helyette inkább pár hónapos fogházra ítélt munkásmozgalmi személyeket vetettek fel a kicserélendők listájára. A kormányzó Engi Lajos ügyében nem gyakorolt kegyelmet, a férfit 1922. január 11-én reggel Szegeden felakasztották. Kivégzése során Engi a Lenin-fiúk sapkáját viselte, illetve utolsó szavaival is a proletárdiktatúrát éltette. Megjegyzendő, hogy Engiről a későbbi államszocialista rendszer idején született írások is elítélően szólnak. A kevéssé kritikusak önuralmát elvesztő gyenge személyként, a kritikusabb hangvitelűek megvadult rablógyilkosként emlékeznek Engi Lajosra.