Szerkesztő:BáthoryPéter/Zen-Fóthista példázatok
A Zen-Fóthista példázatok a fóthisták szent könyve. Szerzői ismeretlen M.Z. és K.I. szerzetesek. A mű szövege feltehetően egy mindenfajta levezetést mellőző, hibás állapottér transzformáció eredményeként jött létre. A szent könyv 3 fejezetből áll, az alfejezetek száma a 3-as szám egyre kisebb többszörösei.
Előszó[szerkesztés]
- Sétál az úton a Mester.
- Odaér az első fához, és a botjával megüti.
- Sétál tovább.
- Odaér a második fához, és a botjával megüti.
- Sétál tovább.
- Odaér a harmadik fához, és a botjával megüti.
1. rész Az Ösvény(R)[szerkesztés]
- Egy szerzetes megkérdezte a Mestertől:
- – Lehetséges-e programot írni a levezetés és a visszavezetés alkalmazása nélkül?
- A Mester így felelt:
- – LÉNYEG!
1.1. Az objektumorientált programozás[szerkesztés]
- Egy idegen megkérdezte a Mestert, hogy miért nem tanít objektumorientált programozást. A Mester horkantott egyet, és azt mondta:
- – Micsoda együgyű fickó vagy te, ha még azt sem tudod, hogy a szezon ugyanaz, mint a fazon.
1.2. A Valódi, Kreatív Programozó[szerkesztés]
- Megkérdezték a Mestert:
- – Mi a Valódi, Kreatív Programozó?
- – A Valódi, Kreatív Programozó nyitott üresség.
- – Nem az elme egy részéről van szó?
- – A Valódi, Kreatív Programozó része az elmének.
- – Hogy lehet üresség valami, ami része az elmének?
- – A Valódi, Kreatív Programozó nem része az elmének.
1.3. A Lényeg[szerkesztés]
- Egy új szerzetes ment oda a Mesterhez.
- – Mester, kérlek mondd el, hogyan láthatom meg a Lényeget?
- A Mester ujjával rámutatott egy VAX-terminálra.
- – Mi az ott?
- – Egy VAX-terminál – felelte értetlenül a szerzetes.
- – Mondd el nekem, hogyan láthatom meg a VAX-terminált?
- A szerzetes immár tökéletes zavarban felelte:
- – Úgy, hogy ránézel, Mester.
- A Mester erre iszonyú haragra gerjedt, és a terminál-klaviatúrával ütlegelve elzavarta a szerzetest.
1.4. Az Ösvény első szakasza[szerkesztés]
- A Mester egyik előadásán a következőket mondta:
- – Elménkben számtalan ösvény létezik, közülük azonban csak egy visz az Ajtóhoz. Az Ösvény elején haladva még bizonytalanok a lépteink, nem tudjuk, rajta vagyunk-e még, vagy esetleg egy tévúton járva messzire kerültünk tőle. Ez az Ösvény legnehezebb Első Szakasza, amelyen túljutva már biztosan érezzük a helyes irányt.
- Erre egy szerzetes jelentkezett, és megkérdezte:
- – Mester, eddig minden zárthelyimet jelesre írtam. Azt jelenti-e ez, hogy már túljutottam az Első Szakaszon?
- – Ha majd megírtad az első közepes zárthelyidet, akkor ráléptél az Ösvény elejére – válaszolta a Mester.
1.5. A Tananyag[szerkesztés]
- Egy igen érdeklődő és lelkes szerzetes egyszer megkérdezte a Mestert:
- – Mit fogsz tanítani nekünk a következő félévben?
- – Semmit – volt a válasz.
1.6. A Mestert gúnyoló szerzetes[szerkesztés]
- A Mesternek az volt a szokása, hogy ha az újonnan felvett szerzetesek közül valamelyik kérdéssel fordult hozzá, Ő csak szó nélkül rámutatott egy számítógépre. Egyszer egy idegen jött a kolostorba, és megkérdezett egy új szerzetest, hogy tulajdonképpen mit tanít nekik a Mesterük. Erre a szerzetes csak szó nélkül rámutatott egy számítógépre. Az eset híre eljutott a Mester fülébe is, aki azonnal magához hívatta a szerzetest, és személyre szóló géptermi zárthelyit íratott vele. Amikor a program elkészült, a Mesternek szinte minden sorához volt egy rosszalló megjegyzése, végül elégségesre értékelte a munkát. A szerzetes úgy érezte, hogy a Mester igazságtalanul bánt vele, és végső elkeseredésében ezt szóvá is tette. Erre a Mester csak szó nélkül rámutatott egy számítógépre. A szerzetes abban a pillanatban elnyerte a megvilágosodást.
1.7. A Tudatlan Bölcs[szerkesztés]
- Egyik előadásán a Mester észrevette, hogy az első sorban ülő szerzetesnő egyáltalán nem figyel az előadásra, ehelyett egy Tiffany regényfüzetet olvasgat elmélyülten.
- – Lám – mondta – van köztetek egy bölcs ember.
1.8. A vizsga[szerkesztés]
- Egy új szerzetes érdeklődött a Mesternél:
- – A félév végi vizsga szóbeli lesz?
- – Nem – mondta a Mester.
- – Akkor hát írásbeli vizsgát kell tennünk?
- – Nem.
- Erre a szerzetes reménykedve kérdezte:
- – Talán nem is kell vizsgáznunk?
- – De igen.
- – De Mester, végül is hogyan állapítja meg az osztályzatokat?
- – Aki mindent tud, az kap elégtelent – felelte a Mester.
1.9. Az alvó szerzetes[szerkesztés]
- Egy alkalommal előadás közben a Mester felfigyelt arra, hogy a hátsó sorban egy szerzetes jóízűen szundikál. Erre odalépett az egyik igen tehetséges gyakorlatvezetőjéhez, aki az első sorban ült.
- – Mit csinálsz te itt? Nézd azt a szerzetest – mondta az alvóra mutatva – ő tudja, hogyan kell az előadásomat hallgatni.
- A gyakorlatvezető rá sem nézve a Mesterre a padtársához fordult:
- – Mit akar itt ez a vén fasz?
- Erre a Mester felkacagott, és folytatta az előadást.
1.10. A Specifikáció[szerkesztés]
- Egy szerzetes ezzel fordult a gyakorlatvezetőjéhez:
- – Már tudom hogyan specifikáljak egyszerűbb feladatokat. De mi a helyzet a gyakorlatban előforduló feladatokkal?
- – Erről kérdezzük meg a Mestert – javasolta a gyakorlatvezető.
- A szobájába lépve meghajoltak az asztalnál ülő Mester előtt, majd a szerzetes megkérte, hogy beszéljen neki a gyakorlatban előforduló problémák specifikációjáról.
- A Mester felállt, és odalépett a táblához.
- – "" – mondta, és visszaült az asztalához.
- – Megértetted a tanítást? – kérdezte a gyakorlatvezető, amikor már újra kint voltak.
- – Semmit sem értettem – felelte zavartan a szerzetes.
- – Pedig a Mester minden lényegeset elmondott a témáról – mondta a gyakorlatvezető, és azzal magára hagyta a tépelődő szerzetest.
1.11. A Típus[szerkesztés]
- A Mestert egy ízben felkérték, hogy más hitű programozóknak tartson előadást a Típusról. Amikor befejezte az előadást, az egyik hallgató megkérdezte:
- – Az Ön által előadott típusfogalomnak van valami köze például a tt FORTRAN INTEGER típusához?
- A Mester a homlokát ráncolva kérdezte:
- – Hányan vannak önök között, akik tt FORTRAN-ban programoznak?
- Erre majdnem minden résztvevő felemelte a kezét.
- A Mester szó nélkül elhagyta az előadótermet.
1.12. Modula-2[szerkesztés]
- Egy új szerzetes megkérdezte a Mestert:
- – Te használható nyelvnek tartod a Modula-2-t?
- – Naparcú Wirth, Holdarcú Wirth – felelte a Mester.
2. rész Az Ajtó(R) előtt[szerkesztés]
- A Mester a folyosón sétált, amikor az egyik tehetséges szerzetes megszólította:
- – Mester, mi a programozás legfőbb alapelve?
- A Mester legyintett, majd szó nélkül folytatta útját. A szerzetes azon nyomban megvilágosodott.
2.1. A Bennünk Szunnyadó felébredése[szerkesztés]
- Egy szerzetes kérdezte:
- – Mester, hogyan ébred fel a Bennünk Szunnyadó?
- – Ha megöltél egy megbízott előadót, végeztél egy adjunktussal és vérét ontottad Dijkstrának, akkor felébredt benned a Valódi, Kreatív Programozó – felelte a Mester.
- A szerzetes tovább kérdezett:
- – Mit jelent megölni egy megbízott előadót?
- – Mértékletesen járni gyakorlatra, és közben programozni tudni.
- – Mit jelent végezni egy adjunktussal?
- – Mértékletesen járni az előadásaimra, és közben programozni tudni.
- – Mit jelent a vérét ontani Dijkstrának?
- – tt GOTO-t használni, és közben strukturált programot írni.
2.2. A Bölcs vizsgázó[szerkesztés]
- A Mester a következő vizsgakérdést adta egy szerzetesnek:
- – Mi a jelentősége a specifikáció tételének?
- A szerzetes erre felpofozta a Mestert, és ráborította az asztalt. A Mester elégedett mosollyal feltápászkodott, és azonnal beírt egy jelest a szerzetes indexébe.
2.3. A gondosan megírt típus[szerkesztés]
- Egyik alkalommal, amikor a Mester meglátogatta a géptermet, az egyik számítógép előtt ülő szerzetes megszólította: – Mester, nem működik a rendezőfa-típusom, pedig minden műveletet gondosan specifikáltam és levezettem.
- A Mester nem szólt semmit, csak egy hirtelen mozdulattal kikapcsolta a számítógépet.
- A szerzetes ekkor a megvilágosodás élményében részesült.
2.4. A figyelmetlen vizsgázó[szerkesztés]
- Egy szerzetes ezt a kérdést kapta a vizsgán:
- – Hogyan szól a ciklus levezetési szabályának megfordítása? Erre a szerzetes hirtelen felpattant, a Mestert belelökte a székbe, és a helyére állt.
- – Hogyan szól a ciklus levezetési szabályának megfordítása? – kérdezett vissza diadalmasan.
- – Hajolj közelebb, megmondom – válaszolt a Mester.
- A szerzetes odahajolt, erre a Mester úgy tarkón vágta, hogy az megszédülve rárogyott a padra.
- – Úgy látom, nem nagyon készültél fel ebből az anyagból – mondta bosszúsan a Mester, és beírt egy elégtelent.
2.5. A nem Megvilágosult Programozó[szerkesztés]
- Megkérdezték a Mestert:
- – Lehet-e jó programozó olyan valaki, aki még nem világosult meg?
- – A nem megvilágosult programozó olyan mint a WC-papír: mindig csak az egyik oldala használható.
2.6. Az unió[szerkesztés]
- A Mester és gyakorlatvezetői a gépteremben tartózkodtak, amikor kezében A felhasznált matematikai fogalmak című nyomtatvánnyal odalépett egy szerzetes, és megszólította a Mestert:
- – Bocsáss meg Mester, de az Unió típuskonstrukció definíciója nem világos számomra. Kérlek, magyarázd el!
- A Mester csak ült tovább mozdulatlanul.
- A szerzetes ekkor leborult a Mester lábai elé.
- – Köszönöm, hogy megnyitottad számomra az Ajtót – rebegte, majd felállva apró darabokra tépte a kezében tartott irományt, és szétszórta a teremben.
- Amikor távozott, az egyik gyakorlatvezető csodálkozva kérdezte:
- – Miért épp az Unió?
- – Úgy látom, a jövő héten gyakorlatvezető-csere lesz – morogta maga elé a Mester.
2.7. A Ki-nem-nyilvánított Tan[szerkesztés]
- Egy tudásszomjtól fűtött szerzetes ezzel fordult a Mesterhez:
- – Mester, van-e olyan programozási módszertan, amelyet még nem tanított senki?
- – Van – felelte a Mester.
- A szerzetes kérdésére, hogy mi lenne az, a Mester így válaszolt:
- – Nincsen program, nincsen programozó, nincsen semmi sem.
2.8. A képzelődő szerzetes[szerkesztés]
- Egy láthatóan nyugtalan szerzetes lépett oda a Mesterhez:
- – Bocsáss meg, Mester, hogy ilyesmivel zavarlak, de úgy érzem, hogy már napokkal ezelőtt átjutottam az Ajtón, a Bennünk Szunnyadót azonban sehol sem találom, hogy felébreszthessem.
- A Mester erre leültette egy számítógép elé, és adott neki egy nem túl bonyolult programozási feladatot.
- – Na de Mester – hebegte a szerzetes – azt kívánod tőlem, hogy mindenféle absztrakt modell nélkül azonnal a gépre írjam a programot?
- A Mester egy hatalmasat ütött a szerzetes fejére, és rárivallt:
- – Éjszakánként a házad előtti járdán alszol azt hívén, hogy már a szobádban vagy?
2.9. A gyakorlatvezető kiválasztása[szerkesztés]
- Egy ízben, miután az egyik gyakorlatvezető váratlanul elhagyta a rendet, két szerzetes is jelentkezett a megüresedett hely betöltésére. A Mester behívta az egyiket a gépterembe, és odavitte egy újonnan vásárolt, nagy teljesítményű számítógép mellé.
- – Mily csodálatos, amikor az addig csak absztrakt formában létező programjaink hirtelen megelevenednek egy ilyen masina szívében! – mondta lelkesen.
- – Szívemből szólsz, Mester! – lelkendezett a szerzetes is.
- Ekkor a Mester behívta a másik jelentkezőt is, és ugyanazt elmondta, mint az előbb. Ez a szerzetes azonban ekkor szó nélkül felemelte a gépet, és a földhöz vágva darabokra törte. A Mester odalépett az első szerzeteshez.
- – Nos, pár év múlva talán te is lehetsz gyakorlatvezető – mondta.
3. rész A Mester[szerkesztés]
- Egy idegen megkérdezte a Mestert, hogy milyen nyelveken programozva pallérozta elméjét. A Mester megkérdezte az idegent, hogy milyen nyelveken programozva vált ilyen együgyűvé.
3.1. Az iskola[szerkesztés]
- Megkérdezték a Mestert: – Milyen iskolát végeztél, mielőtt mesterré váltál?
- – Matematika-fizika szakot – felelte a Mester.
- – Akkor hát külön tanultál programozómestereknél?
- – A programozásnak nincsenek mesterei.
- – De... Végül is mikor fordultál a programozás felé? – hangzott a bizonytalan kérdés.
- – Nem fordultam a programozás felé – volt a válasz.
3.2. A Megvilágosodás[szerkesztés]
- Egy szerzetes megkérdezte:
- – Mester, hogyan élted át a Megvilágosodást?
- – Mielőtt megvilágosodtam, a programok programok voltak, a változók változók voltak, és az elágazások determinisztikusak voltak. Amikor kezdtem megvilágosodni, a programok relációk voltak, a változók projekciók voltak, és az elágazások nem voltak többé determinisztikusak. Hosszú csend következett, míg végül a szerzetes már nem bírta türtőztetni magát, és kinyögte:
- – És Mester! A Megvilágosodás után mi volt a program, mi volt a változó, és mi jellemezte az elágazást?
- – Nézd, milyen szép az a virág a kertben – mondta merengve a Mester.
3.3. A matematikatudás[szerkesztés]
- Megkérdezték a Mestert, hogy mely matematikatudós mestereknél köszörülte elméjét ilyen élesre.
- – Az elme jóval keményebb annál, hogysem mindenféle rossz minőségű köszörűvel alakítani lehetne – válaszolta a Mester.