Szerkesztő:12akd/Énókh I. könyve

Bevezető: Énókh könyve

[James H. Charlsworth az etióp nyelven megírt Énok könyvét fordította le angol nyelvre, s ez annak az angol verziónak a magyar fordítása. Azokat a Qumránban megtalált énoki töredékeket, amelyek rendelkezésre állnak, párhuzamosan behelyeztük a megfelelõ helyre, zárójelben és Q-val jelölve]

1. Könyv [1-36]

  Az õrangyalok könyve   1 1. Énok áldásának szavai, amelyekkel megáldotta a kiválasztottakat és az igazakat, akik majd a nagy nyomorúság idejében fognak élni; amikor minden gonoszság és istentelenség el lesz távolítva.   [Q: Az áldás szavai amelyekkel Énok megáldotta a kiválasztott igazakat, õ, aki jelen lesz a megítélés napján, hogy tanúskodjon az ellenség ellen. Az igazak pedig megmenekülnek.]   2. És példázatokban beszélve így szólt: – Énok, egy igaz ember, akinek szemét az Isten felnyitotta és látomásban látá a Szentséges személyét a mennyekben, amit angyalok mutattak meg nekem, és tõlük hallottam mindent, és tõlük értettem meg azokat, amiket láttam, de mindezek a dolgok nem ezé a nemzedéké, hanem egy távolié, amely majd ezután fog eljönni.   [Q: És példázatot mondva így szólt Énok, az igaz férfiú, akinek látomása Istentõl való kinyilatkoztatás. Szent és mennyei látomás jelent meg elõttem, és a Virrasztók és szentek szavaiból hallottam ezeket. És minthogy tõlük hallottam, mindent megtudtam és megértettem én. Nem a jelen nemzedék számára, hanem egy távoli nemzedéknek szólok most.]   3. A választottakat érintõen szólok, és az õ számukra szól a példabeszédem: A Szentséges és Hatalmas, a világ Istene eljön majd a lakhelyérõl.   [Q: A kiválasztottak felõl, mint azt már mondottam, róluk beszélek, amikor azt mondom: .... 'Eljön majd lakhelyérõl,]   4. És a földre tapos akkor a Sinai Hegyén; eljön seregeit vezetve; és megmutatkozik a mennyei hatalom minden erejével.   [Q: és leszáll a földre az örökkévaló Isten. A Sínai hegyre megy és megmutatkozik hatalmas seregével együtt; és megmutatkozik majd vitézségének erejében, a legmagasabb égbõl.]   5. Félelem szállja meg akkor mind az élõket; és az õrangyalok megrettennek. Rettegés és félelem ragadja meg akkor mind a föld lakóit, bárhol is lakoznak a földön.   [Q: Remegni fog valamennyi Virrasztó, és kínozni fogják õket a rejtett helyeken, a föld minden határán. Megremeg majd a föld minden határa, õket pedig nagy reszketés és félelem fogja el, egészen a föld pereméig.]   6. A magas hegyek megrázkódnak, és a magasságok a mélybe szakadnak, és viaszként olvadnak meg a lángokban.   [Q: Megremegnek, leomlanak és szétolvadnak a magaslatok, alásüllyednek a magas hegyek.]   7. A föld megnyílik, majd magába omlik, és minden, ami azon van, elpusztul; amikor az ítélet ideje eljön minden emberre, még a választottakra is.   8. De a választottaknak mégis békességet ad; megóvja õket, és megkegyelmez nekik. És mindannyian az Istenhez fognak tartozni; boldogok és áldottak lesznek õk, és az Isten dicsõségének fénye ragyog rájuk.   9. Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfeddni minden élõt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bûnösök ellene szóltak.     2 1. Figyeljetek meg mindent; ahogy az égitestek mûködnek, hogy pályájukról nem térnek le, nem változtatnak azon, és a mennyei testek hogyan kelnek és nyugszanak, rendben, mind a kiszabott idõben, és nem szegik meg soha a számukra meghatározott rendet.   [Q: ... és megjelenésük rendjében tûnnek fel, és nem hágják át meghatározott rendjüket.]   2. Tekintsetek a földre, és tartsátok figyelemben a rajta történõ dolgokat, a kezdettõl a végig, hogy milyen állhatatosak, hogy egy sem változik meg a föld dolgaiból, hanem Isten munkái mind jól láthatóak számotokra.   [Q: Tekints a földre és szemléld mûveit! Az elsõtõl az utolsóig mind változatlan, és mind látható (számodra)!]   3. Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan telik meg az egész föld vízzel, és a felhõk, és a harmat, és az esõk vizei hogyan borítják be.   [Q: A nyár jelei: (...) száll le; és a tél jelei, hogy az egész föld vízzel telik meg, és a felhõk esõt öntenek. ]     3 1. Figyeljétek meg, és látni fogjátok, hogy (telenként) minden fa elszáradtnak látszik, leveleiket lehullajtva, kivéve tizennégy fát, melyek nem vesztik el, hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielõtt új lombok takarják be õket.   [Q: Nézd, minden fa, valamennyiük levelet bont, majd lehullatja lombját, kivéve tizennégy fajtát, melyeknek lombja megmarad, és nem újul meg rajtuk két vagy három éven keresztül.]     4 1. És figyeljétek meg a nyári napokat is, hogyan süt le a fennlévõ nap a földre. És a naptól jövõ hõség miatt árnyékot kerestek, és a föld is perzselõdik a nap hevében, és nem taposhatjátok a földet vagy a köveket azok forrósága miatt.   [Q: Jegyezd meg a nyár jeleit: azt, hogy a nap magasan áll, a föld fölött, ti pedig harmatot kerestek, és rejtekhelyet elõle a föld színén; és nem tudtok sem a földre, sem a kõre lépni, a forróság miatt.]   5 1. Figyeljétek meg, ahogyan a fák zöld levelekkel takarják be magukat és gyümölcsöket teremnek: okuljatok mindezekbõl, és vegyétek figyelembe mind az õ munkáit, és tudjátok meg, hogy õ, aki mindörökké él, hogyan teremtett mindent olyanná, amilyen az lett.   [Q: Nézd, és ismerd meg valamennyi fát: mind lombot hajt, a lomb beborítja õket, és gyümölcsöt hoznak és minden ékes gyümölcsük dícséri õket. Dícsérjük és szemléljük mindezeket a mûveket, és lássuk be, hogy Isten, aki él mindörökkön örökké, hozta létre mindezeket a mûveket.]   2. És az õ munkáit évrõl évre bevégzik, és minden feladatukat betöltik aszerint, amint õ meghatározta, és el nem térnek a nekik adott feladatok bevégzésétõl, hanem akként mûködnek, ahogyan Isten azt elrendelte számukra.   3. És lássátok, ahogyan a tenger és a folyók vizei is hasonlóképpen és változatlanul bevégzik azt, ami nekik adatott az õ rendeletébõl.   [Q: Évrõl évre nem változtatják mûveiket, valamennyien az Õ szent szavát teljesítik.]   4. De ti, akik nem voltatok állhatatosak, sem az Úr parancsolatait nem cselekedtétek, hanem elfordultatok és büszke, súlyos szavakat szóltatok a tisztátalan szájaitokkal az õ hatalmassága ellen. Ó, ti keményszívûek, számotokra nem lesz békesség.   [Q: Ti viszont változtatjátok tetteiteket, és nem az Õ szavának megfelelõen cselekedtek, hanem vétkeztek ellene, igen gyakran és makacsul; azon a napon bûnt követtek el az Õ nagysága ellen. Jaj nektek, keményszívûek, nem lesz nyugalmatok!]     5. Azért utálni fogjátok majd napjaitokat, az életetek évei elillannak, és megsokszorozódnak a pusztulásotok évei az örök utálatosságban, és kegyelmet nem leltek.   [Q: Akkor átkozottak lesznek napjaitok, és életetek évei elenyésznek. Pusztulásotok évei megsokszorozódnak az örök átok miatt. És nem lesz számotokra kegyelem és béke! Örök átok lesz hát nevetek minden igaz számára, és miattatok átkoznak el minden átkozottat. Minden bûnös és gonosz rátok fog esküdni, és minden bûnös ... ()]   6. a. Abban az idõben a neveiteket mindörökké utálatossággá teszitek az igazak elõtt. b. És mindazok, akik átkoznak, általatok fognak átkot mondani. c. A bûnösök és az istentelenek veletek szórják majd átkaikat, így lesznek majd az istentelenek a ti átkozóitokká. d. És mind az ... [igazak?] vigadozni fognak, e. És a bûnök bocsánatot nyernek akkor, f. És kegyelem, és békesség, és teljes türelem adatik: g. Üdvösséget nyernek, és csodálatos fényt. i. És ti, mindannyian, akik bûnösök vagytok, nem nyertek üdvösséget. j. Hanem maradandó átok alatt vagytok.   7. a. A választottaknak pedig fény jár, kegyesség és béke. b. És õk örökölni fogják a földet.   8. És akkor a választottaknak bölcsesség adatik, és élni fognak, soha többé nem követve el bûnt. Sem istentelenségbõl, sem büszkeségbõl kifolyólag. Hanem aki bölcs, az alázatos.   9. És nem lesz többé áthágás, nem lesz bûnös cselekedet az életükben többé. Nem is halnak meg az [isteni] haragtól vagy bosszútól, hanem betöltik az életük napjait.   10. Életük békében halad majd, és örömeik évei megsokszorozódnak, örök gyönyörûségben és békességben, az életük minden napján át.     6 1. És lõn abban az idõben, miután az emberek fiai megsokasodának a földön, hogy leányaik születtek, akik bájosak és szépek voltak.   [Q: Történt, amikor – azokban a napokban az emberfiak elszaporodtak – szép és csinos lányaik születtek.]   2. És amikor az angyalok, a mennyek fiai látták õket, kívánkoztak utánuk, és így beszéltek egymás között: Menjünk és válasszunk feleségeket magunknak az emberek fiai közül, és legyenek gyermekeink tõlük.   [Q: A Virrasztók, az ég fiai, meglátták és megkívánták õket és így szóltak egymáshoz: 'Menjünk és válasszunk magunknak feleséget az emberek lányai közül, hadd nemzzünk magunknak fiakat.]   3. És Shemjáza, aki a vezérük volt, azt mondta nekik: Félek attól, hogy ragaszkodtok az elhatározásotokhoz és meg is teszitek azt.   [Q: Semihaza azonban, aki vezérük volt, így szólt hozzájuk: 'Félek, nem akarjátok véghez vinni ezt a tettet,]   4. És én pedig egyedül fogok szenvedni majd, ilyen nagy gonoszságért.   [Q: és én egyedül bûnhõdöm e nagy bûnért' Õk válaszoltak és így szóltak hozzá: ]   5. Azok, válaszolva neki, ezt mondták: Mindannyian megesküdünk;   [Q: Õk válaszoltak és így szóltak hozzá mindannyian: Tegyünk esküt valamennyien,]   6. És fogadalommal kössük magunkat közös átkok alá, hogy ezen a terven nem változtatunk, hanem véghez visszük azt.   [Q: és kössünk szövetséget egymással (fogadjuk egymásnak eskü alatt), hogy egyikünk sem áll el ettõl a merész tervtõl, amíg azt a tettet véghez nem vittük.]   7. Ezután mind megesküdtek és a reá jövõ átkok alá közösen kötötték magukat. Teljes számban kétszázan voltak, akik Járed idejében alászálltak az Árdiszra, ami az Ármon hegyének csúcsa.   [Q: Akkor esküt tettek mindnyájan, egy emberként, és szövetséget kötöttek egymással. Kétszázan voltak összesen azok, akik leszálltak Járéd napjaiban a Hermon hegy csúcsára.]   8. Azt a hegyet azért Ármonnak hívják, mert annak csúcsán esküdtek meg és vetették magukat közös átok alá. Ezek a vezéreik nevei: Szamlázaz, aki a vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel Baráqjéel, Asáel, Ármáres, Bátráel, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriel. Ezek voltak a tízek vezérei.   [Q: Azért nevezik ezt a hegyet Hermonnak, mivel itt tettek esküt és szövetkeztek egymással. Vezetõik nevei pedig a következõk: [...] Semihaza, a vezérük; Ar'taqof, a második õ utána; Ramt'él, a harmadik õ utána; Kokab'él,a negyedik õ utána, []'él, az ötödik õutána; Ram'él, a hatodik õ utána; Dani'él, a hetedik õutána; Zíqi'él a nyolcadik õ utána; Baraq'él, a kilencedik õ utána; Aszá'él, a tizedik õ utána; Hermoni, a tizenegyedik õ utána; Matar'él, a tizenkettedik õ utána; Anan'él, a tizenharmadik õ utána; Szetó'él, a tizennegyedik õ utána; Samisi'él, a tizenötödik õ utána; Szahri'él, a tizenhatodik õ utána; Tummi'él, a tizenhetedik õ utána; Túri'él, a tizennyolcadik õ utána; Jómi'él, a tizenkilencedik õutána; Jehaddi'él, a huszadik õutána; Ezek tehát a tizes csoportok vezetõi.]   7 1. Õk, és a velük lévõ többi angyal feleségeket vettek magukhoz, mindegyik azt, akit kiválasztott magának, akikkel egybekeltek, és velük megfertõzték magukat.   [Q: Ezek pedig, valamint vezéreik, valamennyien földi nõket vettek maguknak, ki-ki azt, akit választott. És kezdtek lejárni hozzájuk és bemocskolódni velük.]   2. És megtanították õket varázslatokra, bûvöletekre és a gyökereket vágni, és megismertették velük a növényeket.   (Q: Boszorkányságra, mágiára és gyökérvágásra kezdték tanítani õket, és megismertették velük a füveket.)   3. Azok teherbe estek, és hatalmas óriásokat szültek, kiknek magassága háromezer könyöknyi volt.   [Q: A nõk pedig teherbe estek tõlük, és óriásokat szültek: ezek magassága háromezer könyöknyi volt,   4. Ezek felélték az emberek minden termését, amíg azok nem bírták õket tovább eltartani.   [Q: világra jöttükkor, gyermekként, majd pedig megnõttek, felnõttek lettek és felfalták az emberfiak minden munkáját, az emberek pedig nem tudták már elviselni õket.]   5. Ekkor az emberek ellen fordultak, hogy azokat falják fel.   [Q: Az óriások pedig összefogtak, hogy megöljék és felfalják az embereket.]   6. És kezdtek bûnöket cselekedni a madarak, állatok, csúszómászók, és halak ellen is, és egymásnak estek, hogy egymást felfalják és igyák egymás vérét. És a föld vádat emelt a törvénytelenek ellen.   [Q: És vétkezni kezdtek, és ... minden szárnyas és földi élõlény ellen, és a csúszómászók ellen, amelyek a földön csúsznak, valamint a vizek és az ég ellen, hogy felfalják a rajtuk élõk húsát és vért fogyasztottak. Ekkor a föld bevádolta a bûnösöket mindazokért, amik vele történtek.]     8 1. És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, és késeket, és pajzsokat, és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlõ különbözõ fémeket, és azok megmunkálásainak mûveleteit, és a karkötõk, és ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését.   [Q: Aszá'él megtanította az embereket hogy készítsenek (...) ]   2. És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat követtek el, és mindnyájan eltévelyegtek, romlottakká lévén minden utaikban.   3. Shemjáza tanította meg nekik az elbájolást és a gyökerek vágását, Ármáres az elbájolás alóli feloldást, Barákjéel (tanította) az asztrológiát, Kokábel a csillagképet, Ázákéel a felhõk és jelek ismeretét, Szerákiel a földnek jeleit, Szamszávéel a nap jeleit, Száriel a hold útját.   [Q: Semihaza tanította a bûvölést és a gyökérvágást, Hermoni tanította a bûbáj feloldását, a mágiát és a varázslatot és a praktikákat. Baraq'él tanította a villámok jeleit, Kokab'él tanította a csillagok jeleit. Zíqi'él tanította az égi tüzek jeleit, Ar'atoqof tanította a föld jeleit, Samsi'él tanította a nap jeleit, Szahri'él tanította a hold jeleit és mindannyian kezdtek titkokat felfedni feleségeiknek. ]   4. És ahogyan az emberek pusztultak, felsírtak, és siralmaik feljutottak a mennybe...   [Q: És mivel az emberiség egy része kipusztult a földrõl, a megmaradtak hangja pedig az egekig emelkedett,]     9 1. És Mikháel, Uriel, Rafael és Gábriel letekintve a mennybõl, látták a sok vérontást ami a földön történt, és minden törvénytelenséget, ami a földet sújtotta.   [Q: lepillantott hát Míká'él, Szári'él, Rafá'él és Gábri'él az égi szentélybõl a földre, és látták hogy sok vér omlott ki a földön, és hogy az egész föld telve mindazzal a bûnnel és erõszakkal, amit ellene elkövettek.]   2. És ezt mondták egymásnak: A föld városai kihaltakká váltak, és siralmaik feljutottak a mennyek kapujához.   [Q: Ezt hallván leszálltak azok négyen, és így szóltak maguk közt: “a föld fiainak vesztükben (hallatott hangja) és kiáltásai az ég kapujáig hallatszanak!”]   3. És most hozzátok, a mennyben lévõ szent lényekhez könyörögnek az emberek lelkei, mondván: “Vigyétek a mi ügyünket a Magasságos elé”.   [Q: Majd így szóltak az ég szentjeihez (angyalokhoz): Ti, akik találkoztok az emberfiak lelkeivel és mondjátok (...) ]   4. És azt mondák õk a korok Urának: “Urak Ura, istenek Istene, királyok Királya, és a korok Istene, a Te trónodnak dicsõsége minden nemzedékben és minden korban (fennáll), és a Te neved szent, dicsõséges és áldott, minden korokban!   5. Te teremtettél meg mindent, és Neked van erõd mindenek felett: minden dolog meztelen és nyitott Te elõtted, minden dolgot látsz, és semmi nem rejtheti el magát Elõled.   6. Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta elõttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat:   [Q: (...) a földön, és minden csak hamisság a földkerekségen. Ismertette az örök égi titkokat, hogy az emberfiak, azok ismeretében gyakorolhassák magukat.]   7. És Semjáza, kinek hatalmat adtál társai fölött, hogy vezesse õket.   [Q: Mindezt Semihaza tette, akinek ti hatalmat adtatok, hogy uralkodjon társai felett!]   8. Akik lementek a földön élõ emberek lányaihoz, és az asszonyokkal háltak, és így megfertõzték magukat, és feltártak elõttük mindenféle bûnt.   [Q: Bementek a földiek lányaihoz, és velük háltak, beszennyezvén magukat velük, a nõkkel.]   9. Az asszonyok óriásokat szültek, és azoktól az egész föld vérrel és igazságtalansággal telt meg.   10. És lám, most pedig a meghaltak lelkei felkiáltanak, és kérelmeik feljutnak a mennyek kapujába, siralmaik felszálltak: és nem szûnik meg, a törvénytelen cselekedetek miatt, melyek a földön elterjedtek.   11. Te mindent tudsz, mielõtt azok megtörténnek, látod mindezeket és megtûröd, s nem adsz utasítást nekünk arra, hogy mit tegyünk velük mindezek miatt.”     10 1. Ekkor megszólalt a Magasságos, a Szentséges és Hatalmas, szólt, és elküldte Urielt a Lámek fiához, mondván neki:   [Q: (...) tanította az igazat, mit tegyen és Lámek fia (tanította), hogyan mentse meg lelkét az életre, és megmeneküljön örökre. És ültetvény nõtt belõlük, amely fennmarad a világ összes nemzedékén keresztül ... ]   2. “Menj el Noéhoz, és az én nevemben mondd neki – rejtsd el magad –, és nyilvánítsd meg számára a közeledõ véget: hogy az egész föld el lesz pusztítva, és özönvíz fogja elborítani az egész földet, ami elpusztít mindent, ami azon van.   3. És ezért utasítsd õt, hogy megmenekülhessen, és az õ magja megmaradjon a világ eljövendõ nemzedékeiért”.   4. És Rafaelnek pedig azt mondta az Úr: “Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd õt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd õt.   [Q: Rafá'élhez pedig így szólt: Menj hát, Rafá'él, és kötözd meg Aszá'él-t a kezénél és a lábánál fogva és vesd õt a sötétségre.]   5. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard õt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot.   6. És az ítéletnek nagy napján a tûzre lesz vetve.   7. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.   8. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bûnt.”   9. És Gábrielnek pedig mondá az Úr: “Menj a fattyúk és a semmirekellõk ellen, a paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Vigyázók gyermekeit az emberek közül, [okozd azt, hogy meginduljanak]: küldd egyiket a másik ellen, hogy egymással harcolva pusztuljanak el: Mert napjaik nem lesznek hosszúak.   [Q: Gábrielhez pedig így szólt az Úr: 'Indulj a fattyakhoz és a paráznaság fiaihoz, és pusztítsd ki a Virrasztók fiait az emberek fiai közül; keverd õket pusztító háborúba, mivel napjaik nem lesznek hosszúak.]   10. És a kérelmeknek nem fogsz engedni, melyeket hozzád intéznek apáik azok érdekében; mert az örök életben reménykednek, ám mindegyikük ötszáz évet fog élni.”   [Q: Semmiféle könyörgés érdekükben nem lesz megengedve atyáiknak; mivel azt remélik, örök életet élnek, vagy hogy közülük mindegyik ötszáz évet él majd.]   11. És mondá az Úr Mikháelnak: “Menj, kösd meg Semjázát és társait, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertõzve magukat minden tisztátalansággukkal.   [Q: Míká'élhoz pedig így szólt az Úr: 'Menj, Míká'él, és mondd meg Semihazanak és összes társának, akik nõkkel párosodtak, hogy beszennyezõdjenek általuk az õ tisztátalanságukkal,]   12. És amikor fiaik leölik egymást, és látták az õ szeretteik pusztulását, kösd meg õket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja és a bevégzõdésük, az ítéletnapig, amely örökkön át tartó ítélet.   [Q: hogy fiaik meghalnak, õk pedig látni fogják kedveseik pusztulását; bilincseld meg õket hetven nemzedékre a föld völgyeiben, ítéletük napjáig]   13. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtönre, örökreszóló elzárásra.   14. És innentõl mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velük együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig.   15. És pusztítsd el a semmirekellõk lelkeit, és a Vigyázók gyermekeit, mert rosszat tettek az emberiséggel.   16. Pusztíts el minden helytelen dolgot a föld színérõl, és legyen vége minden gonosz munkának: Mutatkozzon meg az igazság, és az igazságosság kinyíló növénye: és áldás legyen az; mert el lesznek ültetve az igazság és igazságosság munkái, igazságban és gyönyörökben mindörökké.   17. És akkor megmenekülnek majd mind az igazak, és élni fognak, amíg gyermekek ezreit nemzik, fiatalságuk és öregkoruk [szombatjaik] minden napját békességben töltik be.   18. Akkor az egész föld igazságosságban lesz majd megmunkálva, és fákkal lesz az teleültetve, mert áldásokkal fog megtelni.   19. És kívánatos fákkal és szõlõvel ültetik be: és az elültetett szõlõ bõséges termést fog hozni.   20. És tisztítsd meg a földet minden elnyomástól, és minden igazságtalanságtól, és minden bûntõl, és minden istentelenségtõl. És pusztítsd el a föld színérõl mindazt a tisztátalanságot, amely elterjedve betöltötte azt.   21. És az emberek gyermekei mind igazakká válnak, és minden nemzet hálát ad és dicsõít engem, és mindanyian imádattal hódolnak nekem.   [Q: És az emberek fiai mind igazak lesznek majd, és mindannyian meghajolnak majd, és minden nép áldani fog engem, és a földre borulnak elõttem.]   22. És a föld meg lesz tisztítva minden undokságától, és minden bûntõl, és minden büntetéstõl, és minden gyötrelemtõl, és ezeket többé soha nem hozom rájuk, nemzedékrõl nemzedékre mindörökké.”   [Q: Megtisztul az egész föld minden szennytõl és minden bûntõl; én pedig többé soha nem küldök rájuk haragot vagy csapást, egyetlen nemzedékre sem, mindörökre.]     11 1. És azokban a napokban megnyitom majd az áldások tárházait, melyek a mennyekben vannak, hogy leküldjem azokat a földre, az emberek fiainak munkáira és tevékenységeire.   [Q: Ekkor pedig megnyitom nektek (...) ]   2. És akkortól az igazság a békességgel társulva együtt lesz majd a világ minden napjában, az emberek nemzetségein keresztül.     12 1. Mindezen dolgok megtörténte elõtt Énok el volt rejtve, és senki az emberek fiai közül nem tudta, hogy hol volt elrejtve, vagy hol lakott ezalatt és mi történt vele.   2. Napjait a szentségesekkel töltötte, teendõi velük és a Vigyázókkal voltak kapcsolatosak.   3. És én, Énok, áldottam a dicsõség Urát, a korok Királyát, és nocsak!   4. A Vigyázók hívtak engem – Énokot, az írnokot – és mondák nekem: “Énok, te, aki az igazságosság írnoka vagy, menj, és mondd meg a mennyei Vigyázóknak, azoknak, akik elhagyták lakhelyüket a magas mennyekben, az örök szent helyet, és megfertõzték magukat az asszonyokkal, és azt tették, amit a föld gyermekei tesznek, feleségeket választva maguknak:   5. Nagy pusztulást hoztatok a földre: és nem lesz számotokra béke vagy bûnbocsánat.   [Q: (...) ti nagy pusztítást vittetek végbe a földön. És nem lesz számotokra sem béke, sem bocsánat.]   6. És amennyire örömüket lelték a gyermekeikben, látni fogják az õ szeretteik legyilkolását, és siránkozni fognak a gyermekeik pusztulásán, és esedezni fognak örökkön át, de békét és könyörületet nem kapnak.”   [Q: Ami pedig õket illeti, akiket szeretnek, fiaikat, látni fogják szeretteik megölését és fiaik pusztulásán fognak jajongani.]     13 1. Énok pedig elment és ezt mondta: “Azázel, számodra nem lesz béke: szigorú ítélet lett rendelve ellened, hogy láncokba rakjanak téged:   2. És nem lesz türelem irántad többé, kérelmeid sem lesznek meghallgatva a gonoszságok miatt, amelyeket tanítottál, és azon igazságtalanságok és bûnök miatt, melyeket az embereknek megmutattál.”   3. Azután pedig elmentem, és mindannyiukhoz egyszerre beszéltem, és félelem volt õbennük, rettegés és remegés ragadta meg õket.   4. És kérelmeztek engem, hogy közbenjárjak értük, hogy bûnbocsánatot kaphassanak, és olvassam föl kérelmeiket a mennyek Urának jelenlétében.   5. Mert attól az idõtõl fogva õk nem beszélhettek (Hozzá), és nem emelhették szemeiket a mennyek felé a bûneik szégyene miatt, amely kárhozatot hozott rájuk.   6. Én pedig leírtam a kérelmeiket és imáikat a szellemeiket illetõen és az egyéni cselekedeteik miatt, és kérelmüket, hogy bûnbocsánatot nyerhessenek.   7. És eltávoztam onnan, és leültem a Dán vizei mellett, Dán földjén, a Hermontól délre: olvastam kérelmeiket, amíg el nem aludtam.   8. És íme, egy álom jött rám, és látomások töltöttek be, és fenyítések látomásait láttam, és egy hang utasított engem a mennyek fiainak megdorgálására.   9. És amikor felébredtem, elmentem hozzájuk, és mindannyian együtt ültek és arcukat elfedve siránkoztak Ábelsjáil-nál, ami Libanon és Széneszér között fekszik.   10. És elmondtam nekik mindazokat a látomásokat, amelyeket álmomban láttam, és elkezdtem beszélni az igazságosság szavai szerint, és megfeddtem a mennyei Vigyázókat.     14 1. Ezek az igazság könyvének szavai az örök Vigyázók megfeddésére, azok szerint, amit a Szent Hatalmas meghatározott a látomásban.   2. Amit az álmomban láttam, azt most a nyelvem húsának beszédével, és szájamnak lehelletével mondom el: amit a Hatalmas arra adott az embereknek, hogy beszéljenek azzal, és a szívükben pedig megértsék.   3. Mert ahogyan megteremtette Õ az emberi értelmet azért, hogy általa megérthessék a bölcsességet, úgy teremtett meg engem is, és erõt adott nekem a Vigyázók, a mennyek gyermekeinek megfeddésére.   4. Leírtam a kérelmeiteket, és látomásomban láttam azt, hogy kérelmeitek soha nem lesznek meghallgatva az örökkévalóság napjain át; és az ítélet ki lett róva reátok.   5. Mert mostantól nem ereszkedhettek fel a mennyekbe az örökkévalóságon át, hanem a földben maradtok megkötve mindörökké, amíg a világ napjai tartanak.   6. De mindezek elõtt látni fogjátok a ti szeretett fiaitok pusztulását, és nem lesz többé gyönyörötök bennük, mert szemeitek elõtt, kard által hullanak el.   7. És az õ érdekükben benyújtott kérelmeitek nem lesznek meghallgatva, sem azok, melyeket magatokért kértek: mégha imádkozva és siralmakkal kéritek is mindazokat, miket szavaitokkal a könyvemben megírtam.   8. És íme, látomást láttam, eképpen: Látomásban a felhõk magukhoz hívtak engem; és köd borított be, és a csillagok járásai és a villámlások  gyorsasága ragadott el, és a szelek felrepítettek, s felemelve a mennyekbe vittek. 9. És ott elindultam, amíg egy fal közelébe értem, amely kristályból volt felépítve és tüzes nyelvek fogták körbe: ekkor félni kezdtem. 10. És keresztülmentem a tûznyelveken, miután egy kristályból épült hatalmas házhoz értem. És a ház falai kristállyal voltak burkolva, és a padlója szintén kristályból volt. 11. A mennyezete olyan volt, mint a csillagok és villámok boltozata, és tüzes kérubok jártak benne, és az égboltjuk tiszta volt, mint a víz. 12. És lángoló tûz ölelte át a falakat, és a bejáratai tûzben izzottak. 13. És bementem a házba, és az forró volt mint a tûz, és hideg, mint a jég: nem volt ott látható az élet örömének semmi jele: félelem szállt meg, és remegés fogott el. 14. És amint rázkódtam és remegtem, arcra estem, és egy látomást láttam. 15. Íme! Egy másik házat láttam, amely nagyobb volt az elõzõnél, és a nyitott bejárata elõtt álltam, amely lángoló tûzbõl épült.  16. És minden tekintetben csodaszép volt, annyira csodálatos, hogy ki sem tudom fejezni ékességének mértékét. 17. A padlója tûzbõl készült, fölötte villámok csapkodtak és a csillagok ösvényei haladtak, és a mennyezete szintén tûzbõl volt. 18. És láttam ott egy méltóságos trónt: kinézete olyan volt, mintha kristályból készült volna, és kerekei mint a ragyogó nap, és kérubok voltak a látomásban. 19. A trón alól lángoló tûz lövellt ki, hogy rá sem tudtam tekinteni. 20. És a Hatalmas Dicsõség ült a trónon, és ruhája a napnál erõsebben ragyogott, és fehérebb volt a legfehérebb hónál. 21. Az angyalok közül egyetlenegy sem léphetett hozzá, hogy az arcára tekintsenek, annak csodálatossága és dicsõsége miatt, és egyetlen test nem nézhet arra. 22. A lángoló tûz körbevette Õt, és egy hatalmas tûz égett elõtte, hogy senki nem mehetett közelébe: tízezerszer tízezernyi angyal állt elõtte, de nem volt szüksége tanácsadókra.. 23. És a legszentebbek, akik közel álltak hozzá, nem mozdultak el a közelébõl, el sem hagyták jelenlétét. 24. És mindeddig az arcomra borulva álltam ott, remegve: És az Úr szájával szólított engem és ezt mondta: ‘Jöjj hozzám Énok, és hallgasd szavaim.’ 25. És egyike a szentségeseknek hozzám jött és felébresztett engem, lábaimra állított és az ajtóhoz vitt. Én pedig lehajtottam a fejem.   15 1. És hallottam a hangját, amint szólt hozzám és válaszolt nekem, én pedig figyeltem mindarra, amint mondott: “Ne félj Énok, te igaz ember vagy, az igazságosság írnoka; jöjj hát közelebb és halljad hangomat. 2. És mondd meg a mennyek vigyázóinak [õrangyaloknak], akik elküldtek, hogy közbenjárj értük: “Nektek kellene az emberekért közbenjárnotok, és nem pedig az embernek tiértetek: 3. Miért hagytátok el a magas, szent és örök mennyet, és háltatok asszonyokkal, és fertõztétek meg magatokat az emberek leányaival, és vettétek õket feleségül, és tettetek úgy, mint a föld gyermekei, és nemzettetek óriásokat fiakként. 4. És bár szentek, szellemek voltatok, élvén az örök létet, mégis tisztátalanná tettétek magatokat az asszonyok vérével, és gyermekeket nemzettetek a test vérével, és csakúgy, mint az emberek gyermekei, ti is test és vér után sóvárogtatok, mint mindazok, akik meghalnak és elpusztulnak. 5. Mert azért adtam én õnekik feleségeket, hogy azokat terherbe ejtsék és gyermekeket nemzzenek tõlük, és eképp ne legyen hiányuk nekik semmiben a földön. 6. De ti, akik elõzõleg szellemi lények voltatok, éltétek az örök életet, és halhatatlanok voltatok a világ minden nemzedékén át. 7. És ezokból számotokra nem rendeltem feleségeket; mert a mennyek szellemlényeinek a mennyekben van lakozásuk. 8. És mostantól az óriások, akik a hús és a szellem keveredésébõl jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek õk nevezve a földön, és a föld lesz az õ lakhelyük. 9. Gonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert születésük emberi, és elsõdleges eredetük pedig a mennyek szent õrngyalaitól van; gonosz szellemek lesznek õk a földön, és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. 10. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyük is. 11. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet, és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. 12. És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert õk maguk is azoktól származnak.   16 1. Attól a naptól fogva, amikor az óriások le lesznek gyilkolva és el lesznek pusztítva, és halállal halnak, a testeiket elhagyó szellemek megindulnak majd és pusztítani fognak, anélkül, hogy ítéletben részesülnének – és így pusztítanak majd egészen a nagy ítélet eljövetelének beteljesedéséig, amelyben maga a kor is beteljesedik, az õrzõangyalok és az istentelenek felett, igen, mindennek beteljesedése eléri õket teljesen.” 2. És az õrangyaloknak pedig, azoknak, akik megkértek téged, hogy járj közben õértük, azoknak, akik az elõzõekben a mennyekben voltak, mondd ezt: 3. "Ti a mennyekben voltatok, de nem lettek megnyilvánítva nektek sem a mennyek minden titkai, azok pedig, amelyikeket ismeritek, azok haszontalanok, amelyeket szívetek keménységében megmutattatok az asszonyoknak, és azokon a titkokon keresztül az asszonyok és a férfiak sok gonoszságot követtek el a földön." 4. Ennekokáért mondd meg nekik: "Nincs számotokra békesség."   17 1.  És megfogtak és egy olyan helyre vittek engem, ahol az ottlevõk olyanok voltak, mint a lángoló tûz, és amikor úgy akarták, emberként jelentek meg. 2.  És egy olyan helyre vittek engem, ahol sötétség volt, és egy hegyhez, amelynek csúcsai az egekbe értek. 3. És láttam az égitestek lakhelyét, és a csillagok tárhelyeit, és a mennydörgését és a legmélyebb mélységekét, ahol tüzes íj volt és nyilak, és azoknak tegezük, és egy tüzes kard, és minden villámlásét. 4. És az élõ vizekhez vezettek engem, és a nyugati tüzekhez, ahol a nap mindig nyugovóra tér. 5. És egy tüzes folyóhoz értem, ahol a tûz vízként folyik, és beleömlik a nyugat felõl álló nagy tengerbe. 6. Láttam a nagy folyókat, és a nagy folyóhoz értem, nagy sötétséghez, és egy olyan helyre mentem, ahol nem megy hús [test]. 7. Láttam a téli sötétség hegyeit, és helyet, ahol a mélységek vizei fakadnak. 8. Láttam a föld minden folyójának száját, és a mélységnek száját.   18 1.  Láttam a szelek tárhelyét: Láttam, hogyan látta Õ el azokkal az egész teremtést és a föld szilárd alapjait. 2. És láttam a föld szegletkövét:  Láttam a négy szelet, amely [a földet és a] menny boltozatát tartja. 3. És láttam, ahogy a szelek feszítik az égboltot, és megállapodnak a föld és menny között: ezek a mennyek oszlopai. 4. Láttam a mennyek szeleit, amelyek körbeforgatják a napot és a csillagokat a pályáikon. 5. Láttam a földi szeleket, amint a felhõket viszik; Láttam az angyalok ösvényét: Láttam a föld végénél, honnan kezdõdik a menny boltozata. 6. És továbbmenve láttam egy helyet, amely ég éjjel és nappal, ahol hét csodás kövekbõl álló hegy áll, három kelet felé, három pedig dél felé feküdve. 7. Azok, amelyek kelet felé néztek, azok közül egy színes kõbõl volt, és egy gyöngybõl, és egy jácintból, és a dél felõl állók pedig vörös kõbõl. 8. De a középsõ felnyúlt a mennybe, mint az Isten trónja, alabástromból, és a csúcsa a trónusnak zafírból volt. 9. És lángoló tüzet láttam. 10. És ezek mögött a hegyek mögött az a terület fekszik, ahol a nagy földnek a vége van: ott váltak a mennyek teljessé. 11. És egy mély mélységet láttam, ahonnan mennyei tûzoszlopok törtek fel, és ahová tûzoszlopok zuhantak alá, s megmérhetetlen volt a mélységük és magasságuk is. 12. És amögött a mélység mögött egy helyet láttam, ahol nem volt felül égbolt, és nem volt szilárd föld alul: nem volt ott víz, nem voltak madarak sem, hanem kietlen és rettenetes hely volt az. 13. Láttam ott hét csillagot, amelyek olyanok voltak, mint hatalmas égõ hegyek, és kérdeztem azok felõl. 14. Az angyal pedig azt mondta: ‘Ez a hely a menny és a föld vége: ez a csillagoknak, a mennyei seregeknek a börtöne. 15. És a csillagok, amelyek a tûzben forognak, ezek azok, amelyek áthágták az Úr parancsolatát felemelkedésük kezdetén, mert nem jöttek fel a nekik megszabott idõben. 16. És harcolt velük, és megkötözte õket addig, amíg bûnük beteljesül, (igen, még) tízezer esztendeig.   19 1. És Uriel ezt mondta nékem: ‘Itt fognak majd állni azok az angyalok, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, és akiknek szellemei különbözõ formákat öltve megfertõzik az emberiséget, és akik félre fogják majd õket vezetni, hogy a démonoknak, mint isteneknek áldozzanak, (itt fognak õk várni), az ítélet nagy napjáig, amikor ítélet alá esnek és eljön a végük. 2. És az angyaloktól származó asszonyok, akik eltévelyegtek és szirénekké lesznek. 3. És én, Énok, egyes egyedül láttam látomásban minden dolognak a végét: és egyetlen ember nem fogja azt látni, amit én láttam.   20 1. Ezek a nevei azoknak a szent angyaloknak, akik mindig vigyáznak. 2. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki a világ és Tartarosz felett ügyel. 3. Rafael, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberek szellemei felett ügyel. 4. Ráguel, egyike a szentséges angyaloknak, aki büntetést mér a világra és az égitestekre. 5. Mikháel, egyike a szentséges angyaloknak, aki az emberiség jobbik része fölött ügyel, és a káosz felett. 6. Szarákiel, egyike a szentséges angyaloknak, aki azoknak az embereknek a szellemei felett áll, akik szellemükben vétkeztek. 7. Gábriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki Ikiszát [a kígyók] a Paradicsom, és a Kérubok felett áll. 8. Rémiel, egyike a szentséges angyaloknak, akit Isten azok fölé rendelt, akik majd felkelnek.   21 1. Innen tovább mentem egy másik helyre, ami még káoszban volt. 2. Itt rettenetes dolgokat láttam: Nem láttam ott sem mennyeket felülrõl, sem megszilárdult földet, hanem az a hely káoszban volt, és rettenetes hely az. 3. Láttam azon a helyen a mennyek hét csillagát együtt megkötve, mint nagy hegyeket, amelyek a tûzben égnek. 4. Ekkor megkérdeztem: “Milyen bûnök miatt vannak õk megkötve, és milyen oknál fogva lettek ide vetve?” 5. Uriel, egyike a szentséges angyaloknak, aki velem volt, válaszolt: ‘Énok, miért kérdezel, és miért vagy buzgó az igazat  megtudni? 6. Ezek a mennyek csillagai közül valók, azok, akik az Úr parancsolatait megszegték, és itt megköttettek tízezer évre, amíg a bûnükért kijáró idõ betöltõdik.’ 7. Innen egy másik helyre mentem, ami az elõzõnél is rettenetesebb volt, és ahol szörnyû dolgot láttam: ott hatalmas tûz égett és lángolt, és a hely egy szakadék volt, egészen a mélység legaljáig, megtelve leereszkedõ tûzoszlopokkal: melyeknek sem méretét, sem erejét nem tudtam felmérni, és azt sem, hogy honnan eredtek. 8. Megszólaltam, és mondtam: ‘Milyen félelmetes ez a hely, még látni is szörnyû!’ 9. Ekkor Uriel válaszolt nekem, egyike a szentséges angyaloknak aki velem volt, és mondta: ‘Énok, miért van benned félelem és rettegés?’ 10. Én válaszoltam neki: ‘Mert félelmetes ez a hely, és a kínok látványától.’ Õ pedig mondta nekem: ‘Ez a hely az angyalok börtöne, és itt lesznek fogvatartva örökké.’   22 1. Azután onnan egy másik helyre mentem, és a nyugati irányban mutatott nekem egy magas és hatalmas, kemény kõbõl álló hegyet. 2. És abban négy szépkinézetû üres helyet láttam, melyek mélységesek, szélesek és nagyon simák voltak. A sima, üres  helyek mélyek, és rájuk nézve sötétek voltak. 3. És akkor Rafael, egyike a szent angyaloknak aki velem volt, megszólalt, mondván; ‘Ezek a sima ürességek azért vannak itt, hogy (azokba) a halott lelkek szellemei legyenek gyûjtve, igen, az emberiség gyermekeinek minden lelkei ide gyûlnek össze. 4. És ezek a helyek arra lettek teremtve, hogy magukba vegyék azokat az ítélet napjáig, amíg eljön számukra a meghatározott ítélet napja.’ 5. És én láttam ott egy halott embernek a lelkét, amint kérelmezik, és akinek a hangja felszállt a mennybe, amint kérelmezett. 6. És megkérdeztem Rafaelt, az angyalt, aki velem volt, kérdezve tõle: ‘Ez a szellem, akinek esedezõ hangja így feljut a mennybe, kinek a szelleme az?’ 7. És õ válaszolt nekem, mondván, ‘Ez az a szellem, amely elhagyta Ábelt, amikor testvére, Káin megölte õt, és vádjait hozza elõ, amíg annak magja teljesen kipusztul a föld színérõl, és amíg az õ magja az emberek magjai közül teljesen ki lesz irtva.’ 8. Azután kérdeztem õt tovább mindezekrõl, az ítéletekrõl és a sima ürességekrõl: ‘Miért vannak azok külön, egymástól elválasztva?’ 9. És õ válaszolt nekem, mondván: ‘Ez a három hely arra való, hogy ezekben a halottak lelkei elkülönüljenek. És az igazaknak olyan elkülönített hely lett készítve, ahol a ragyogó forrás vize van. 10. A bûnösöknek pedig olyan hely készült, ahol amikor meghalnak és testüket a földbe temetik, és az ítélet nem végzõdött be rajtuk az életük folyamán. 11. Itt az õ szellemeik elkülönülnek ebben a nagy fájdalomban az ítélet nagy napjáig és [akkor] büntetés és kínok jutnak azoknak, akik örökké átkoznak, s megtorlás lesz ez a szellemeiknek.  Ide köti meg Õ õket örökre. 12. És ilyen elosztásban lettek elhelyezve a szellemek, amelyek kérelmeznek és közzéteszik pusztulásuk körülményeit, amikor elpusztultak a bûnösök korában. 13. És egy olyan helyre vannak elkülönítve azon emberek szellemei, akik nem lesznek igazak, hanem gonoszul, istentelenül éltek, és a törvénytelenek társai: de szellemeik nem lesznek elpusztítva az ítélet napján, s feltámadni sem fognak innen.’ 14. Ezután ekként áldottam a dicsõség Istenét: 'Áldott légy Uram, az igazságosság Ura, aki mindörökké uralkodik.'   23 1. És onnan (elindulva) egy másik helyre mentem, nyugati irányba, a föld legtávolabbi végére. 2. És ott egy szüntelenül égõ tüzet láttam, melynek ereje nem lankad sem éjjel sem nappal, hanem állandóan égett. 3. És én megkérdeztem, így szólván, "Mi ez a meg nem  szûnõ (dolog)?" 4. Akkor Ráguel, egyike a szent angyaloknak, aki velem volt, válaszolt nekem, mondván, “Ez (a dolog) amit itt láttál az (a tûz) útvonala, és az a tûz, amely a nyugat irányába ég, azok a mennyei égitestek.”   24 1. Onnan a föld egy másik területére mentem, ahol egy éjjel-nappal égõ tûzhegységet mutatott nekem. 2. És amögé kerülve láttam hét csodálatos hegyet, amelyek mind különböztek egymástól, és azok kövei fenségesek és szépek voltak, teljességgel pazar, ragyogó látványúak, és világos külsõvel: 3. három kelet felõl, egymásba érve, és  három dél felõl, egymásba érve, mély szakadékokkal, amelyek egymásba értek. És a hetedik hegy ezek között állt, s magasabb volt a többinél. 4. Magasságában egy trónusra hasonlított: és illatos fák vették körül a trónt. Azok közt volt egy fa, amilyet soha nem szagoltam még, nem is volt belõle több, vagy ahhoz hasonló: illata minden illatot felülmúlt, és levelei, virágai és ágai nem száradnak el sohasem; 5. a gyümölcse szépséges, és hasonlított a gyümölcs a pálmafa datolyáira. Akkor azt mondtam: “Milyen szépséges ez a fa, illatos és levelei tetszetõsek, és virágainak megjelenése pompás.” Akkor Mikháel, egyike a szent és méltóságos angyaloknak, aki vezetõjük, és aki velem volt, válaszolt nekem.   25 1. És ezt mondta nekem: 'Énok, miért kérdezel engem a fák illatáról, és miért kívánod megismerni az igazságot?' 2. Én pedig válaszoltam: ‘Mindent meg szeretnék tudni, különösen errõl a fáról.' 3. És erre így válaszolt: 'Ez a magas hegy, amit láttál, amelynek csúcsa olyan, mintha Isten trónusa lenne, ez az Õ trónja, ahová majd leül a Szent Hatalmasság, a Dicsõség Ura, az Örök Király, akkor, amikor eljön a földet meglátogatni az Õ jóságában. 4. És az illatos fát illetõen, halandó ember nem érintheti ezt meg a nagy ítélet idejéig, amikor bosszút áll mindenen és véghezvitt [mindent] mindörökké. 5. Akkor megadatik majd az igazaknak és a szenteknek. A gyümölcse a választottak eledele lesz: a szentélybe lesz átültetve, az Úrnak, az Örök Királynak templomába. 6. Akkor örömmel vigadnak majd, boldogok lesznek, és belépnek majd a szentélybe, és az illata átitatja majd csontjaikat, és  hosszú életet élnek majd a földön, olyat, amilyet atyáik éltek: És azokban a napokban nem lesz többé bánat vagy vész, sem kínok, sem csapások nem érik már õket.' 7. Ezek után áldottam a Dicsõség Istenét, az Örök Királyt, aki eltervezte ezen dolgokat az igazakért, és véghezvitte mindezt, és megígérte nekik.   26 1. És onnan a föld közepére mentem, ahol egy áldott helyet láttam, 2. és ott lombos fák voltak teljes virágzásban. 3. És ott láttam egy szent hegyet, és a hegy aljánál, keleti irányban egy patak áramlott dél irányába. És kelet felõl egy ennél magasabb hegyet láttam, amelyek közt egy keskeny és mély szakadék volt: 4. Abban egy patak is folyt a hegy aljában. És kelet felõl egy másik hegy volt, 5. alacsonyabb, mint az elõzõ, és kisebb is, és egy mély, száraz szakadék volt közöttük: és egy másik mély és száraz szakadék volt a három hegy tetõfokain. És mindegyik szakadék mély és keskeny volt, kemény sziklákból (állt), és nem voltak fák 6. azokban. És csodálkoztam a sziklákon, és csodálkoztam a szakadékon, igen nagy csodálkozással.   27 1. Ekkor megszólaltam: 'mire való ez az áldott föld, amely telve van fákkal, s ez az átkozott völgy a közepén?' 2. Ekkor Uriel, egyike a szent angyaloknak aki velem volt, válaszolt és mondta: 'Ez az átkozott völgy azoké, akik mindörökre átkozottak: Ide lesznek majd egybegyûjtve mind az átkozottak, akiknek ajka helytelen szavakkal illette az Urat, és az Õ dicsõségérõl durván beszéltek. Ide lesznek egybegyûjtve, és ez lesz az ítéletük helye. 3. Az utolsó napokban látványosan jön el rájuk az igazságos ítélet mindörökké az igazak jelenlétében: itt áldják majd a könyörületesek a dicsõség Urát, az Örök királyt. 4. Az elmúlt dolgok ítéletének napjaiban áldják majd Õt irgalmáért, 5. aszerint, amellyel kiválasztotta õket.' Akkor áldottam a dicsõség Urát és elõsoroltam dicsõségét, és magasztaltam Õt dicsõségesen.   28  1. Onnan pedig továbbmentem kelet felé, a sivatagi hegylánc közepette, 2. és láttam egy vadont és elhagyatott volt az, fákkal és növényekkel teli. És víz áradt 3. felülrõl. Észak-nyugatnak ömlött, mint egy bõséges folyam [ami árad] felhõket és felszálló párát képezve minden oldalon.   29 1. És azután egy másik helyre mentem a sivatagban; és ezt a 2. hegyet megközelítettem a keleti irányból. 2. És ott láttam tömjén és mirrha illatát ontó illatos fákat, és hasonlítottak a fák a mandulafára is.   30 1,2 És ezek mögött elmentem távol keletnek, és láttam egy másik helyet, és völgyet (telve) vízzel. És 3. volt abban egy fa, olyan színû (?), mint a mézgás jóillatú fák. És annak a völgynek az oldalain láttam illatos fahéjat. Ezeket elhagyva tovább mentem kelet felé.   31 1. És láttam más hegyeket, és közöttük erdõs ligeteket, és azokból 2. nektár áradt, melynek neve “sarara” és “galbánum”. És ezek mögött a hegyek mögött láttam egy másik hegyet a föld keleti végeinél, amelyen aloe-fák voltak, és minden fa telve volt csepegõ 3. mirrhával, mintha mandulafák volnának. Ha azt valaki elégette, édesebben illatozott, mint bármely jóillatú dolog.   32 1. És ezek után, ahogy észak felé néztem a hegyeken túl, hét hegyet láttam, tele a legfinomabb nárdussal és illatos fákkal és fahéjjal és fûszerekkel. 2. És ekkor felmentem ezen hegyek ormára, messze a föld keleti felén, és átsuhantam az Erythraea-i tenger fölött, és messze elhagytam azt, és elsuhantam Zotiel angyal mellett. 3. És eljutottam az Igazságosság Kertjébe, és voltak ott fák számosan, nagyon hatalmasak, gyönyörûségesek és pompásak és fenségesek, és ott állt a tudás fája, melynek szent gyümölcsét ették és nagy bölcsességet tanultak abból. 4. Ez olyan magas volt, mint az erdei fenyõk, és levelei olyanok, mint a karob fáé 5. és gyümölcsei olyanok, mint a szõlõfürtök, gyönyörûségesek: és az illata mint a messzire illatozó fáké. 6. Akkor azt mondtam: “Milyen gyönyörûséges eme fa, és mily szemet gyönyörködtetõ a látványa!” Akkor Rafael, a szent angyal, aki velem volt, válaszolt nekem szólván: “Ez a bölcsesség fája, melyrõl a te régi atyád és a te koros anyád, akik elõtted éltek, ettek, és megismerték a bölcsességet és szemeik megnyíltak, és felismerték, hogy mezítelenek, és kiûzettek a kertbõl.”   33 1. És onnan továbbmentem a föld végei felé, és hatalmas vadállatokat láttam, mindegyik különbözött a másiktól; és (láttam) madarakat, melyek úgyszintén különböztek megjelenésükben és szépségükben és hangjukban. És az állatoktól keletre láttam a földnek végeit, melyen a mennyek 2. nyugodtak, és a mennyek ajtaját nyitva. És láttam, ahogy a mennynek csillagai elõsorjáztak, és 3. megszámláltam a kapukat, amelyeken keresztülhaladtak, és leírtam minden kijáratot az egyes csillagok szerint, számukat és neveiket, feladatukat és pozícióikat, az 4. idejüket és hónapjaikat, ahogy Uriel, a szent angyal, aki velem volt, megmutatta nekem. Mindent megmutatott nekem és mindent leírt nekem: neveiket is felírta nekem, és törvényüket és rendjeiket.   34  1. Onnan továbbmentem észak felé, a földnek végei felé, és láttam ott egy hatalmas és 2. pompás eszközt az egész föld végeinél. És láttam itt három nyitott ajtót a mennyben: mindegyiken keresztül északi szelek áramlottak: amikor ezek fújnak, hideget és jeget és fagyot és 3. havat és párát és esõt hoznak. És amikor az egyik bejáraton keresztül fújtak, az jót hozott, de a másik két kapun keresztül fújva erõszakosság és nyomorúság jött a földre, és erõszakkal fújtak.   35 1. És onnan nyugati irányba mentem, a föld végeire, és ott a mennyek három kapuját láttam, olyanokat, amelyeket keleten is láttam, ugyanannyi számban, ugyanannyi kijárattal.   36 1. És onnan délre mentem a földnek végeire, és láttam ott három nyitott kapuját a mennynek: s onnan jött a harmat, az esõ és a szél. 2. És onnan kelet felé mentem az egek végei felé, és láttam itt a mennynek három keleti kapuját nyitva, és kicsiny kapukat 3. felettük. Ezeken a kicsiny kapukon át a menny csillagai jöttek, és futották útjukat nyugat felé azon az ösvényen, melyet mutattak nekik. És ahányszor csak láttam ezt, mindig áldottam a Dicsõség Urát, és folyamatosan áldottam a Dicsõség Urát, aki nagyszerû és dicsõséges csodákat munkál, hogy bemutassa az Õ munkájának nagyszerûségét az angyaloknak és a szellemeknek és az embereknek, hogy dicsérhessék az Õ munkáit és minden teremtményét: hogy láthassák az Õ hatalmának munkáit, és dicsérhessék az Õ kezeinek nagyszerû munkáit, és áldják Õt örökké.    

II. Könyv (37-71)

  Példázatok könyve   37. 1. Ezek a második alkalommal kapott látomások a bölcsesség látomásai – amelyeket Énok, Járed fia, Mahalálel fia, Kainán fia, Énos fia, Szeth fia, Ádám fia látott. 2. És ez a bölcsesség szavainak kezdete, amelyekkel felemelt hangon szólok azokhoz, akik a földön laknak: Hallgassátok, ti, akik régiek, s hallgassátok ti, akik majd a jövõben jöttök, a Szentséges szavait, amiket a Szellemek Ura elõtt mondok. 3. Jó volt kijelenteni a régi idõk embereinek, de azoktól sem tartjuk vissza a bölcsesség kezdetét, akik ezután jönnek. 4. A mai napig soha nem adatott embernek akkora bölcsesség, mint amit én a Szellemek Urától megkaptam értelmem szerint, a Szellemek Urának jóakaratából, Aki az örök élet sorsára rendelt engem. 5. Most hát három példabeszédet ültetett el bennem, és hangom felemelve mondtam el azoknak, akik a földet lakják.   38 1. Az elsõ példázat: Amikor megnyilvánul az igazak gyülekezete, és a bûnösök megítéltetnek bûneikért, és elûzettetnek a föld felszínérõl, 2. és amikor az Igazságos megjelenik majd az igazak arca elõtt, õ, akinek elrendelt cselekedetei a Szellemek Urától függnek, és aki világosságot mutat az igazaknak, és a föld választottainak. Hol lesz akkor majd a gonoszok helye, és hol lesz megnyugvása azoknak, akik megtagadták a Szellemek Urának nevét? Jobb lett volna nekik, ha nem születnek meg. 3. Amikor az igazak titkai megnyilvánulnak, és a bûnösök megítéltetnek, és a gonoszok ki lesznek taszítva az igazak és a választottak jelenlétébõl, 4. attól az idõtõl kezdve nem birtokolják a földet többé sem az uralkodók, sem a fejedelmek: és képtelenek lesznek a szentek arcára nézni, mert a Szellemek Ura saját maga ragyogását öntötte a szentek, igazak és választottak orcájára. 5. Akkor elpusztulnak majd a hatalmasak és a királyok. És az igazaknak és szenteknek kezébe adatnak. 6. És attól az idõtõl fogva senki nem fog magának könyörületet kérni a Szellemek Urától. Mert az életük a véghez ért.   39 1. És eljön majd az idõ azokban a napokban, hogy a kiválasztott és szent gyermekek leszállnak a magas mennyekbõl, és magjuk eggyé válik majd az emberek gyermekeivel. 2. És kapta azokban a napokban Énok a hevesség és harag könyveit, és a nyugtalanság és kiûzetés könyveit. És nem kapnak akkor könyörületet, így szól a Szellemek Ura. 3. És azokban a napokban egy forgószél felemelt engem a földrõl, és letett a mennyek végében. 4. És láttam ott egy újabb látást, a szentek lakóhelyét és az igazak pihenõhelyét. 5. Látták itt szemeim az õ lakóhelyüket együtt az Õ angyalaival, és az õ pihenõhelyüket a szentekkel. És esedeznek és könyörögnek és imádkoznak az emberek gyermekeiért, és igazságosság áradt elõttük, akár a víz, és irgalom, akár a földnek harmatja: így van ez közöttük örökkön örökké. 6. És látták szemeim azon a helyen az igazságosság és hit Egyedüli Választottját, és láttam lakóhelyét a Szellemek Urának szárnyai alatt. És igazságosság uralkodik az õ napjaiban, és az igazságosak és választottak számlálatlanul állnak majd Õelõtte örökkön örökké. 7. És mind az igazságosak és választottak erõsek lesznek Õelõtte, mint a tüzes lángok, és szájuk áldassal lesz telve. És az ajkaik magasztalják a Szellemek Urának nevét, és az igazságosság soha nem romlik meg Õelõtte. 8. Óhajtottam ott lakozni, és szellemem vágyakozott arra a lakóhelyre. És ott lészen majd osztályrészem, mert így lett eldöntve felõlem a Szellemek Ura elõtt. 9. Azokban a napokban imádtam és magasztaltam a Szellemek Urának nevét áldásokkal és imádsággal, mert Õ elvégezte felõlem, hogy áldás és dicsõség lesz részem, a Szellemek Urának jóakarata szerint. 10. Szemeim hosszú ideig figyelték azt a helyet, és én áldottam Õt és imádtam Õt, mondván: “Áldott Õ, és legyen áldva a kezdetektõl mindörökké. És így legyen Õelõtte szüntelen. Õ a világ teremtése elõtt tudja, mi az, ami örökké tart, és mi fog történni nemzedékrõl nemzedékre. Akik nem alszanak, mind áldanak Téged: õk a Te dicsõséged elõtt állnak és áldanak, imádnak és magasztalnak, mondván: “Szent, szent, szent a Szellemek Ura: megtöltötte a földet szellemeivel.” 10. És látták szemeim itt mindazokat, akik nem alszanak: Õelõtte állnak és áldják, mondván: Áldott légy, és áldott legyen az Úr neve örökkön örökké. És arcom elváltozott, mert már nem bírtam rátekinteni.   40  1. És azután százezerszer százezer, tízmilliószor tízmillió, számtalan és megszámlálhatatlan sokaságot láttam állni a Szellemek Urának dicsõsége elõtt. 2. És a Szellemek Ura mellett négy jelenlétet láttam, akik különböznek azoktól, akik soha nem alszanak, és hallottam az õ nevüket: mert az angyal, aki velem volt, tudatta velem az õ neveiket, és õ megmutatott nekem minden rejtett dolgot. 3. És hallottam a négy jelenlét hangját, amint a dicsõség Ura elõtt dicséreteket hangoztattak. 4. Az elsõ hang áldotta a Szellemek Urát mindörökkön örökké. 5. És a második hangot hallottam, amint áldja a Kiválasztottat és a választottakat, akik a Szellemek Urán függenek. 6. És a harmadik hangot hallottam, amint közbenjár a földön lakozókért, esedezve értük a Szellemek Urának nevében. 7. És hallottam a negyedik hangot, amint elhárítja a sátánokat és megtiltja nekik, hogy a Szellemek Ura elé járuljanak a földön lakozókat vádolni. 8. Ezután megkérdeztem a velem lévõ békesség angyalát, aki megmutatott nekem minden rejtett dolgot: “Ki ez a négy jelenlét, akiket láttam, és akiknek szavait hallván mindent leírtam?” 9. És õ válaszolt nekem: “Az elsõ Mikháel, a könyörületes és hosszútûrõ; a második, aki a betegségek és az emberek gyermekeit sújtó minden ártalom fölött áll, az Rafael; és a harmadik, aki az erõk fölé lett helyezve, hogy azokat uralja, az Gábriel; és a negyedik, aki a reményteli megtérés fölé van helyezve, azok számára, akik az örök életet öröklik, az Pénuel.” 10. És õk a Szellemek Urának négy angyala, és a négy hang, amit akkor hallottam.   41 1. És ezek után láttam a mennyek minden titkait, és azt, hogy hogyan van az uralom felosztva, és azt, hogy hogy vannak az emberek cselekedetei mérlegekben megmérve. 2. És láttam ott az igazak lakhelyeit és a szentek lakhelyeit, és szemeimmel láttam, amint minden bûnöst elûztek onnan, mindazokat, akik megtagadták a Szellemek Urának nevét, és elragadták õket onnan: mert nem lakhatnak õk azon a helyen, a Szellemek Ura által meghatározott büntetésbõl. 3. És szemeim látták a villámlás és mennydörgés titkait, és a szelek titkait, amint elosztják azokat, hogy fújjanak szerte a földön, és a felhõk titkait és a harmatét. 4. És láttam ott, honnan jönnek ki és honnan töltik be a poros földet. És láttam ott lezárt kamrákat, amelyekbõl a szelek szétosztatnak, a jégesõ és a szél kamráját, a köd kamráját és a felhõk kamráját, és minden felhõ onnan lebeg ki a föld fölé a világ kezdete óta. 5. És láttam a nap és a hold kamráit, ahonnan elõállnak és ahová visszatérnek, és dicsõséges visszatérésüket, és azt, ahogyan egyik feljebbvaló a másiknál, és az õ méltóságteljes pályájukat, és hogy nem hagyják el azt, és semmit nem tesznek hozzá, és semmit nem vesznek el abból, és megtartják rendjüket, aszerint az eskü szerint, ami  összeköti õket. 6. És elõször a nap halad elõ, és elhalad útján a Szellemek Urának parancsa szerint, hatalmas az Õ neve örökkön örökké. 7. Azután láttam a hold rejtett és látható útját, és teljesíti a feladatát az úton nappal és éjszaka egyaránt. Az egyik a másikával szemközti helyen, a Szellemek Ura elõtt. És hálákat mondanak, és imádják és nem pihennek; mert övék a hálaadás nyugalma. 8. Mert a nap mindig más, áldás vagy átok, és a hold ösvényének útja fényességet ad az igazságosnak és sötétséget az Úr nevében bûnt elkövetõknek, Aki elválasztotta a világosságot és a sötétséget, és elkülönítette az emberek szellemeit, és megerõsítette az igazak szellemét, az Õ igazságosságának nevében. 9. Mert nincs angyal, aki megakadályozza, és nincs erõ, amely ellen tudna állni, mert Õ meghatározza az ítéletet mindannyiuknak, és Õ megítéli mindet Õelõtte.   42 1. A Bölcsesség nem talált magának helyet, ahol megállapodhatott volna; ekkor kiutaltatott számára egy lakhely a mennyekben.   2. A Bölcsesség felkelt, hogy lakhelyét az emberek fiai közé tegye. És nem talált lakhelyet: a Bölcsesség visszatért hát önmaga helyére. És helyet foglalt az angyalok között.   3. És az igazságtalanság kiáradt a kamráiból: akiket nem keresett, azokat találta, és azokkal maradt, mint esõ a sivatagban és harmat a szomjas földön.     43 1. És láttam más villámokat, és a mennyek csillagait, s láttam, amint Õ mindegyiket nevükön nevezi, s azok figyeltek Rá.   2 És láttam, miként lettek megmérve, igaz mérték szerint, fényeik aránya szerint: láttam a terjedelmük széltét és feltûnésük napjait, és forgásuk miként okoz villámlást:   3 és láttam forgásukat az angyalok számai szerint, és mindannyian hûek egymáshoz. És én megkérdeztem az angyalt, aki velem volt, aki megmutatta nekem a rejtett dolgokat:   4 'Mik ezek?’ És õ válaszolt nekem: ‘A Szellemek Ura megmutatta neked e példázatok jelentését: ezek a földön lakozó szenteknek a nevei, akik hisznek a Szellemek Urának nevében, örökkön örökké.'     44 És láttam egy más jelenséget, ezt a villámokkal kapcsolatban láttam: mégpedig azt, hogy némelyek a csillagok közül villámokká változtak, s nem tudtak megválni ettõl az új formájuktól.     45 1. És ez a második Példázat, azokról, akik megtagadják a szentségesek lakhelyének nevét és a Szellemek Uráét.   2 És a mennyekbe fel nem mennek, sem a földre le nem hullanak: ez lesz a sorsa a bûnösöknek, akik megtagadták a Szellemek Urának nevét, azoknak, akik eképpen lesznek megtartva a szenvedések napjára és a nyomorúságra.   3. Azon a napon az én Kiválasztottam fog majd a dicsõség trónján ülni. És megpróbálja az õ munkáikat, és az õ pihenõjének helyei számtalanok lesznek. És megerõsödik akkor a bennük lévõ lélek, amikor meglátják a Kiválasztottamat, mindazokban, akik az én dicsõséges nevemet hívták.   4 Azon a napon azt okozom, hogy az én Kiválasztottam közöttük lakjon. És megváltoztatom a mennyet, azt örök áldássá és világossággá teszem.   5. És megváltoztatom a földet, és áldássá teszem azt: és azt okozom, hogy az Én kiválasztottaim lakják azt: de a bûnösök és a gonoszságokat cselekvõk nem teszik be a lábukat.   6 Mert békességgel elégítem ki az Én igazságosaimat, és azt okozom, hogy elõttem lakjanak; de a bûnösökre gyors ítéletet hozok, hogy kipusztítsam õket a föld színérõl.     46 1 És ott láttam Õt, aki a Napok Feje [Idõk Elõtti, Korok Ura] volt, és a Õ feje fehér volt, mint a gyapjú, s vele volt egy másik lény, kinek kinézete olyan volt, mint egy emberé. Az õ arca kegyességgel volt teljes, olyan, mint a szent angyaloké. 2 És megkérdeztem az angyalt – aki velem volt és minden titkot megmutatott nekem –, az Ember Fiát illetõen, hogy ki õ, honnan származik, és miért jár õ az Idõk Elõtti mellett? És válaszul ezt mondta nekem: 3 Ez az Ember Fia, akié az igazságosság, és akiben az igazságosság lakozik, és aki feltárja a rejtett kincseket; mert a Szellemek Ura kiválasztotta õt, és õ gyõzelemre rendeltetett a Szellemek Ura elõtt, örök igazságosságban.   4 És az Ember Fia, akit itt láttál, kiveti majd a királyokat és a hatalmasakat a kényelmes székeikbõl [és az erõseket az õ trónjaikból]. Megszûnteti az erõsek uralmát, és fogait töri a bûnösöknek.   5 És õ az, aki le fogja majd vetni a királyokat a trónjaikról és országlásukból. Mert azok nem magasztalják fel Õt, és azt sem ismerik el alázattal, hogy honnan kapták a hatalmukat.   6. És alacsonyra hozza az erõsek ábrázatát, és szégyennel tölti õket meg. A sötétség lesz azoknak a lakhelye, ágyaik pedig férgek lesznek. És nem lesz reményük arra, hogy ágyaikból felkeljenek, mert nem magasztalják fel a Szellemek Urát.   7. Mert ezek azok, akik a mennyek csillagait bírálják [és kezüket a Magasságos ellen emelik], és a földet tapossák, és azon laknak. Minden cselekedetük igazságtalanságról tanúskodik, és erejük a gazdagságukban van. És a hitük pedig olyan istenekben, melyeket saját kezeikkel csináltak. És õk megtagadják a Szellemek Urának nevét.   8.  És üldözik az Õ gyülekezetének házait és a hûségeseket, mindazokat, akik a Szellemek Urának nevén függenek.   47 1. És azokban a napokban feljutnak majd az igazak imái, és az igazak vére a földrõl a Szellemek Ura elé kerül. 2. Azokban a napokban a szentségesek, akik fent lakoznak a mennyben, egy hangon szólalnak meg. És kérelmeznek és imádkoznak és dicsõítenek, és köszönetet adva áldják a Szellemek Urának nevét az igazak kiontott véréért. És hogy ne legyen az igazak imája hiábavaló a Szellemek Ura elõtt. Hogy elégtételt nyerjenek, s többé soha ne szenvedjenek.   3. Azokban a napokban láttam az Idõk Urát, amikor dicsõségének trónjára ült és az élõk könyveit kinyitották elõtte: és az ég minden serege és minden tanácsosa Elõtte állt.   4 és a szentek szíve örömmel telt meg, mert az igazak száma kinyilvánult, és az igazak imái hallgatást nyertek, és számonkéri az igazak kiontott vérét.   48 1. És azon a helyen láttam én az igazság forrását, mely kifogyhatatlan:                                                                 mellette volt a bölcsességnek minden forrása: És mindazok, akik szomjúhoztak, ittak belõle, és megteltek a bölcsességgel. És akkor a lakhelyük az igazak és a szentek és a választottak mellett lett.   2. És abban az órában, az Ember Fia megneveztetett a Szellemek Urának jelenlétében, És az õ neve elhívatott (elrendeltetett) az Idõk Elõtti elõtt.   3. Igen, mielõtt a nap és az égi jelek meg lettek teremtve, a mennyei csillagok megalkotása elõtt,  Az Õ neve meg lett nevezve a Szellemek Ura elõtt.   4. Õ lesz az igazak támasza, akire ha támaszkodnak nem esnek el, és világosság lesz a pogányok számára, és a bánatos szívûeknek reménye.   5. A föld minden lakója imádattal leborul elõtte, és éltetik és áldják és énekekkel ünneplik a Szellemek Urát.   6. És ez okból lett õ kiválasztva és elrejtve Benne, a világ megteremtése elõtt és mindörökké.   7. És a Szellemek Urának bölcsessége kinyilvánította neki a szenteket és igazakat; mert általa tartatik meg az igazak sorsa. Mert azok gyûlölik és megvetik e világ igazságtalanságait. És gyûlölték a [világ] cselekedeteit és utait a Szellemek Urának nevében: mert az õ nevében menekülnek meg. És öröme szerint tesz így, az életükért.   8. Azokban a napokban elborul majd a föld királyainak arca, s a földet birtokoló erõseké, a kezük munkái miatt, mert gyötrelmük és büntetésük napján nem lesznek képesek megmenteni magukat. És a Kiválasztottam kezébe adom õket:   9. Mint pelyva a tûzben, úgy fognak felégni a szentségesek arca elõtt. Mint ólom a vízben, úgy merülnek el az igazak színe elõtt, s nyomuk sem marad többé.   10. És büntetésük napján béke és pihenés lesz a földön, elõttük esnek el, s nem kelnek föl többé, és senki nem emeli fel õket kezével: mert megtagadták a Szellemek Urát és az õ Felkentjét. Áldott legyen a Szellemek Urának neve!     49 1. Mert a bölcsesség kiárad, mint a víz, és a dicsõség soha nem távozik el mellõle.   2. Mert hatalmas õ az igazság titkaiban, És az igazságtalanság eltûnik, mint az árnyék, És nem lesz tovább, Mert a Választott megállt a Szellemek Ura elõtt, És dicsõsége megmarad mindörökkön-örökké, És hatalma minden nemzedéken át.   3. És benne lakozik a bölcsesség, És a szellem, amely megvilágosít, És az értelem és hatalom szelleme, És azok szelleme, akik igazságosságukban aludtak el.   4. És megítéli a titkos dolgokat, És senki nem fog hazug szavakat szólni elõtte; Mert õ a Kiválasztott a Szellemek Ura elõtt, az Õ gyönyörûségére.     50 1. És azokban a napokban változás fog történni a választottak érdekében, és a nappal világossága fog rajtuk ragyogni. És dicsõség és méltóság jut a szenteknek,   2. A gyötrelem napján, amely napra felhalmozott a rossz a bûnösök számára. És az igazak gyõzedelmesek lesznek a Szellemek Urának nevében: és Õ azt teszi majd, hogy a többiek mindezt lássák, hogy talán megbánják bûneiket és megfeledkezzenek kezeik munkáiról.   3. Nem lesz becsületük a Szellemek Urának nevében, mégis a Szellemek Urának neve által fognak megmenekülni, és a Szellemek Ura könyörületes lesz hozzájuk, mert nagy az Õ könyörületessége.   4. És igazságos Õ az Õ ítéletében, és az Õ jelenlétében igazságtalanság nem maradhat: ítélete szerint a dacoskodók elpusztulnak Õelõtte.   5. És mostantól kezdve nem leszek irgalmas velük, ezt mondja a Szellemek Ura.   51 1. És azokban a napokban a föld is visszaadja majd, amit rábíztak, és Seol is visszaadja, amit kapott, és a pokol visszaadja, amivel tartozik. Mert azokban a napokban felkel az Egyedüli Kiválasztott 2. és kiválasztja az igazakat és szenteket közülük, mert megmenekülésük napja elközelgett. 3. És az Egyedüli Kiválasztott ül majd az Én trónomon, és szájából ömlenek a bölcsesség és ismeret titkai: mert a Szellemek Ura neki adta (õket) és megdicsõítette õt. 4. És azokban a napokban a hegyek ugrálnak mint kosok, és a dombok szökdécselnek mint tejjel megelégedett bárányok, és a mennyek összes angyalának arca örömtõl fog fényleni. 5. És a föld örvendezni fog, és az igazak lakoznak majd azon, és a választottak járnak majd rajta.   52 l. És azon napok után, és azon a helyen, ahol minden titkos látomást láttam, 2. mert felragadott egy forgószél, amely nyugati irányba vitt engem. Ott szemeim látták a mennyek minden titkos dolgát, a jövendõ dolgokat, egy vasból való hegyet, és egy bronzból való hegyet, és egy ezüstbõl való hegyet, és egy aranyból való hegyet, és egy lágy fémbõl való hegyet, és egy ólomból való hegyet. 3. És megkérdeztem a velem tartó angyalt: ’Mik ezek a titkos dolgok, amiket itt láttam?’ 4. Õ pedig így szólt hozzám: ’Mindaz a dolog, amit itt láttál, az Õ Választottjának uralmát fogja szolgálni, hogy õ hatalmas és erõs legyen a földön. 5. És a békesség angyala felelt nekem, ezeket mondva: ‘Várj egy kicsit, és megnyilvánul majd számodra minden titok, amely körülveszi a Szellemek Urát. 6. Ezek a hegyek, amelyeket szemeiddel láttál, a vasból való hegy, és a bronzból való hegy, és az ezüst hegy, és az arany hegy, és a lágy fémbõl való hegy, és az ólom hegy, mindezek a Választott jelenlétébe kerülnek, mint viasz a tûzben, és mint a víz, mely odafentrõl zúdul alá [ezekre a hegyekre], és erõtlenné válnak a lábai alatt. 7. És olyan napok jönnek akkor, amikor senki nem menekülhet meg, arany, vagy ezüst által, és senki nem menekül akkor.   8. Nem lesz akkor vas a háborúhoz, sem mellvértet nem ölt magára senki. A bronznak nem lesz haszna, és az ónt nem értékelik, és az ólom senkinek sem kell.   9. És mindezek a dolgok el lesznek pusztítva a föld színérõl, amikor a Választott feltûnik a Szellemek Urának színe elõtt.’     53 1. Ott pedig szemeim elé került egy nyílásokkal teli mély völgy, és mindazok, akik a földön, a tengereken és a tenger szigetein laknak, ajándékokat és tiszteletük jeleit hozzák oda, de a mély völgy sosem telik meg.   2. És kezeikkel törvénytelen cselekedeteket követnek el, és a bûnösök elpusztítják mindazokat, akiket törvénytelenül elnyomnak: Ám a bûnösök el lesznek pusztítva a Szellemek Urának orcája elõtt, és el lesznek távolítva a földjének színérõl, és örökre, mindörökre elpusztulnak.   3. Mert ott láttam lakni mind a büntetõ angyalokat, elõkészíteni Sátán eszközeit. 4. És megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem tartott: ‘Kik számára készítik elõ ezeket az eszközöket? 5. És õ ezt válaszolta: A királyok és a föld hatalmasai számára készítik elõ ezeket az eszközöket, hogy ezek által vesszenek el. 6. És azok után az Igazságos és Választott megjeleníti házának gyülekezetét: onnantól nem gátolja õket semmi a Szellemek Urának nevében. 7. És ezek a hegyek nem állanak meg, mint a föld, az igazságossága elõtt, de a hegyek olyanok lesznek, mint a víz forrásai, és az igazak nyugalomra lelnek a bûnösök elnyomása alól.’ 54  1. És elfordulva onnan, a föld egy másik részére tekintettem, ahol egy mély völgyet láttam, amely tûzben égett. 2. És oda vezették a királyokat és a hatalmasokat, és ebbe a mély völgybe hajították õket. 3. És szemeimmel láttam, amint eszközöket készítenek számukra, vásláncokat, melyeknek mérhetetlen súlyuk van. 4. És megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem volt: ‘Kiknek készítik ezeket a láncokat?’ 5. Õ pedig mondta nekem: ‘Ezeket Azázel seregeinek számára készítik, hogy megragadván õket, a teljes kárhozat mélységébe vessék mindnyájukat, és befedjék állkapcsaikat durva sziklákkal, amint a Szellemek Ura megparancsolta. 6. És Mikáel, és Gábriel, és Rafael, és Pénuel megragadják majd õket azon a nagy napon, és a tüzes kemencébe vetik õket, hogy a Szellemek Ura megfizessen igazságtalanságaikért, amiért Sátán alattvalói lettek, és vétkekbe vitték a föld lakóit.’ 7. És azokban a napokban büntetés jön a Szellemek Urától, és megnyitja a vizek kamráit, amelyek odafönt a mennyekben vannak, és a kutakat, melyek a föld felszíne alatt vannak. 8. És mind a vizek összegyülekeztek: a mennyekben levõ mint hímnemû 9. és a föld alatti mint nõnemû. És elpusztítanak mindenkit, aki a földön lakozik 10. és azokat, akik a menny vége alatt élnek. És amikor felismerik hamisságukat, amelyet a földön gyakoroltak, akkor ezek által elvesznek.   55 1. És ezek után az Idõk Fejedelme megbáná és ezt mondta: ‘Hiába pusztítottam el mindazokat akik 2. a földön éltek’ És megesküdött hatalmas nevére: “Ettõl kezdve nem teszek ilyet többet a földön lakozókkal, és jelet teszek az égben: és ez legyen a jóakarat zálogául Közöttem és közöttük örökre, ameddig a menny a föld felett áll. És ez az én akaratom. 3. Amikor a megpróbáltatások és fájdalmak napján el akarnám veszejteni õket az angyalok keze által, emiatt megtartóztatom majd fenyítésemet és haragomat rajtuk, ezt mondja Isten, a Szellemek Ura. Ti hatalmas királyok, kik lakoztok a földön, figyelmezzetek az Én Egyetlen Kiválasztottamra, ahogyan a dicsõség trónján ül, és megítéli Azazelt, és az õ összes szövetségesét, és az õ seregeit a Szellemek Urának nevében.   56 1. És láttam ott menni a büntetés angyalainak sokaságát, és 2. vas és bronz ostorok és láncok voltak a kezükben. És megkérdeztem a békesség angyalát, aki velem volt, mondván: “Kikhez mennek 3. ezek, akik ostorokat visznek?” És õ mondta nekem: “A választott és kedvelt személyeikhez, hogy õk levettessenek a völgy szakadékába. 4. És akkor az a völgy megtelik majd az õ választott és kedvelt személyeikkel, és az õ életük napjainak vége lesz, és az õ tévelygéseiknek napjaira nem lesz emlékezés attól fogva. 5. És azokban a napokban az angyalok visszatérnek, és keletre sietnek a pártusok és médek ellen: és felserkentik a királyokat, és a nyughatatlanság szelleme lesz bennük, és felriasztják õket trónjaikról, hogy elõrontsanak, mint oroszlánok a búvóhelyrõl, és mint éhes farkasok a falkájukkal, 6. és felmennek és eltiporják az Õ választottainak országát, [és az Õ választottainak országa olyan lesz elõttük, mint a szérûskert és mint az országút] 7. De az én igazaimnak városa akadály lesz az õ lovaiknak. És egymás között kezdenek hadakozni, és az õ jobbjuk önmaguk ellen fordul. És a testvér nem ismeri majd a bátyját, sem a fiú az apját vagy anyját, amíg csak számolatlan lesz a holttest mészárlásuk miatt, és az õ büntetésük nem lesz hiábavaló. 8. Azokban a napokban Seol megnyitja az õ száját, és magába nyeli õket. És az õ pusztulásuk véget ér, Seol elnyeli a bûnösöket a választottak jelenlétében.     57 1. És ez véget ért, és ezután láttam egy másik seregnyi szekeret, és emberek ültek azokon, és 2. a keleti szeleken és a nyugati szeleken jöttek dél felé. És hallatszott a szekerek zaja, és amikor ez a zûrzavar elkezdõdött, a szentek a mennyben észrevették, és a föld oszlopai elmozdíttattak helyükbõl, és annak hangja elhallatszott a menny egyik végétõl a másikig, egy egész napig. És mind leborulnak és imádják a Szellemek Urát. Ez a vége a második példázatnak.     58 1.És belekezdtem elbeszélni a harmadik példázatot, amely az igazakról és a választottakról szól:   2. Áldottak vagytok mind, ti igazak és választottak, mert dicsõség lesz osztályrészetek.   3. És az igazak a nap fényében fürdenek majd, és a választottak az örök élet fényében állnak: életük napjainak nem lesz vége, és a szentek napjai számolatlanok.   4. És keresik azok a fényt, és igazságosságra lelnek a Szellemek Uránál: békesség lesz az igazakkal az Örök Úr nevében.   5. És ezek után az mondatik a szenteknek a mennyben, hogy kutassák az igazságosság titkait, a hit örökségét: mert világossá lett az, mint a napfény a földön, és a sötétség elmúlt.   6. És soha el nem múló világosság lesz, és napoknak végéig (szó szerint: számos) nem jönnek el(?), mert a sötétség elsõként lesz elpusztítva, [és a fény létrehozva a Szellemek Ura elõtt] és a becsületesség fénye megalkotva a Szellemek Ura elõtt örök idõkre.     59 1. [Azokban a napokban látták szemeim a villámlás titkait, és a fények titkait, és az ítéleteket, amelyeket végrehajtanak (szó szerint: az õ ítéletüket): és vagy áldás vagy átok lesz az a Szellemek 2. Urának akarata szerint. És láttam ott a mennydörgés titkait, és azt, ahogyan hallatszik annak hangja a mennyben, amikor visszhangzik ott, és adta, hogy lássam a földön végrehajtott ítéleteket, akár jólétet és áldást, akár átkot hoztak, a Szellemek Urának igéje szerint. 3. És azután a fények és a villámlás minden titkát megmutatták nekem, és fénylenek azok áldásra és megelégedésre.]       Noé könyvének töredéke   60 1. Énok életének 500. évében, a hetedik hónapban, a hónap tizennegyedik napján. Abban a példázatban láttam, ahogy egy hatalmas rázkódás megrázta a mennyek egeit, és a Magasságos serege, és az angyalok, ezerszer ezren és tízezerszer tízezren, mind 2. nyugtalankodtak nagy aggodalommal. És a Napok Ura az Õ dicsõségének trónján ült, és az angyalok és az igazak Õkörülötte álltak. 3. És erõs remegés fogott el, és félelem ragadott meg, és belsõm megremegett, és szerveim megolvadtak, és arcomra estem. 4. És Mikáel elküldött egy másik angyalt a szentek közül, aki felemelt engem, és mikor felemelt, a szellemem visszatért; mert nem tudtam elviselni a látványát ennek a sokaságnak, és a 5. felfordulást és rengést a mennyben. És Mikáel szólt hozzám: “Miért nyugtalanít ez a látvány? Eddig a napig tartott az Õ irgalmának ideje; és könyörületes és 6. hosszútûrõ volt Õ a földön lakozókkal. És amikor eljön az a nap, és az erõ, és a büntetés, és az ítélet, amelyet a Szellemek Ura készített azoknak, akik nem imádják az igaz törvényt, és azoknak, akik tagadják az igazságos ítéletet, és azoknak, akik az Õ nevét hiába felveszik – az a nap a választottaknak szövetség (menyegzõ?) lesz, de a bûnösöknek vizsgálat. Amikor a Szellemek Urának ítélete megnyugszik rajtuk, azért érkezik, hogy a Szellemek Urának büntetése ne legyen hiábavaló, és elpusztítja a gyermekeket az anyjukkal és az apjukkal együtt. Azután az ítélet következik az Õ irgalma és az Õ türelme szerint. 7. És azon a napon elindul két teremtmény (szörnyeteg?), a nõnemû lénynek neve Leviatán, és lemerül az óceán 8. mélységeibe a vizek forrásai fölött. De a hímnemûnek neve Behemót, és az terméketlen pusztaságban lakozott, melynek neve Duidain, a kert keleti végein, ahol a választottak és igazak lakoznak, ahol az én nagyapám fel lett vitetve, aki a hetedik volt Ádámtól, az elsõ 9. embertõl, akit a Szellmek Ura teremtett. És kérleltem a másik angyalt, hogy mutassa meg azoknak a teremtményeknek az erejét, hogyan indultak útnak egy napon, és tértek kétfelé, egyik a 10. tenger mélységeibe, és a másik a szárazföld vadonjába. Az így szólt hozzám: “Te embernek fia, ne akard tudni azt, ami el van rejtve.” 11. És az a másik angyal, aki velem volt és megmutatta a rejtett dolgokat, elmondta nekem, mi az elsõ és az utolsó a magasságos mennyekben, és a föld alatt a mélyben, és a mennyek végeinél, és a menny alapjainál. 12. És a szelek kamráit, és azt, ahogy a szelek szét vannak osztva, és hogyan mérik õket, és (hogyan) vannak a szelek kapui kigondolva, mindegyik a szél erejének megfelelõen, és a hold fényének erejéhez mérten, és az alkalmas erõnek megfelelõen: és a csillagok osztályait neveik szerint, és azt, hogyan osztatnak fel mind. 13. osztatnak fel mind. És a mennydörgéseket azoknak a helyeknek megfelelõen, ahová lecsapnak, és a villámlásoknak minden osztályát, mely szerint világíthatnak, és az õ seregüket, melyben egyszerre engedelmeskednek.   14. Mert vannak a mennydörgésnek nyugvóhelyei, (amelyek) ki vannak jelölve számára, amíg várakozik hogy megzendülhessen; és a dörgés és villámlás elválaszthatatlanok, és noha nem egyek és osztatlanok, mégis együtt járnak a szellem által, és nem válnak szét.   15. Mert amikor a villám felvillan, a mennydörgés hangja is felhangzik, és a szellem egy szünetet iktat be a dörgés alatt, és egyenlõen felosztja közöttük; mert az õ zendüléseiknek tárháza olyan, akár a homok, és mindegyik kantáron van tartva, és a szellem ereje által visszarántva, avagy elõretolva, a föld számtalan pontjának (szükséglete) szerint.   16. A tenger szelleme pedig hímnemû és erõs, és az õ erejének hatalma szerint vonja azt vissza egy gyeplõvel, és ugyanígy elõresodródik és szétterjed   17. a föld minden hegyei között. És a zúzmara szelleme az õ saját angyala, és a jégesõ szelleme egy jó   18. angyal. A hó szelleme pedig elhagyta kamráját nagy ereje miatt – van ebben egy különleges szellem, és ami abból lehullik, az olyan, mint a füst, és annak neve dér. A köd szelleme pedig nem egyesül velük az õ kamráikban, hanem van saját külön helye, mert az õ útja dicsõséges fényben és sötétben egyaránt, télen is és nyáron is, és egy angyal van az õ kamrájában.   19. És a harmat szellemének lakhelye a mennyek szélein van, és az esõ kamráihoz kapcsolódik, és télen és nyáron is jár: és ennek felhõi és a   20. ködnek felhõi összetartoznak, és egyik táplálja a másikat. És amikor az esõ szelleme elõjön az õ kamrájából, az angyalok odajönnek és megnyitják a kamrát és kivezetik azt, és amikor (az esõ) szétterül az egész földön, egyesül a földön levõ vizekkel. És amikor csak  összevegyül a   21. föld vizeivel ... Mert a vizek azok számára lettek, akik a földön lakoznak; mert táplálék az a föld számára a Magasságostól, aki a mennyekben van; ezért mértékkel adatik az esõ,   22. és az angyalok õrizetére van bízva. Ezeket a dolgokat láttam az Igazak Kertje irányában.   23. És a békesség angyala, aki velem volt, így szólt hozzám: 'Ez a két teremtmény (szörnyeteg), melyek Isten nagyságának hasonlatosságára lettek elkészítve, táplálkozik majd ... (hiányos szöveg)     61 1. És láttam, hogy azokban a napokban hosszú zsinórokat adtak azoknak az angyaloknak, és õk szárnyra kaptak és elrepültek, észak irányába. 2. Megkérdeztem az angyalt, így szólván: “Miért vették azok (az angyalok) ezeket a zsinórokat és mentek el?” És õ válaszolta: “Mérni mentek.” 3. És az angyal, aki velem volt, így szólt hozzám: “Meg fogják mérni az igazakat, és az igazságosság kötelét az igazakon, hogy mindörökre a Szellemek Urának nevében maradjanak. 4. A választottak megkezdik lakozásukat a választottakkal, és az lesz a hitnek adatott mérték, és megerõsíti az igazságosságot. 5. És ezek a mérõkötelek felfedik a föld mélységeinek titkait, és azok, akik elpusztultak a sivatagban, és akiket felfaltak a vadállatok, és akiket elnyeltek a tenger halai, mind visszatérhetnek és megmaradnak az Egyetlen Választott napján; mert senki sem pusztíttatik el a Szellemek Ura elõtt, és egy sem pusztulhat el. 6. És mind, akik a mennyben lakoznak, egy ismereten lesznek, és erõt kapnak és egységes hangot, és olyan fényt, mint a tûznek lángja. 7. És elsõ szavaikkal áldották azt az Egyetlent, és felmagasztalták és dicsõítették bölcsességben, és bölcsek voltak kijelentéseikben, és az élet szellemében szóltak. 8. És a Szellemek Ura a dicsõség trónjára helyezte az Egyetlen Választottat. És Õ megítéli a mennyben lakozó szentek minden cselekedetét, és a mérlegen megméretnek tetteik. 9. És amikor felemeli tekintetét, hogy megítélje titkos útjaikat a Szellemek Ura nevének igéje szerint, és az õ ösvényeiket a  Szellemek Ura igazságos ítéletének eljárása szerint, akkor azok mind egy hangon szólnak és áldják, és dicsérik és magasztalják és megszentelik a Szellemek Urának nevét. 10. És Õ összehívja a mennyek minden sokaságát, mind a szenteket odafönt, és az Isten seregeit, a kerubokat, szeráfokat és ofánokat, és mind a hatalmas angyalokat, és az elõljáró angyalokat, és az Egyetlen Választottat, és minden erõsségeket a földön (és) a vizek felett. 11. Azon a napon egy hang fog felhangzani, és áldást mond, és dicsõít és felmagasztal a hit szellemében, és a bölcsesség szellemében, és a türelem szellemében, és az irgalmasság szellemében, és az ítélet és béke szellemében, és a jóság szellemében, és mind egy hangon mondják: “Áldott Õ, és legyen áldva a  Szellemek Urának neve örökkön örökké.” 12. Mind, aki nem alszik a mennyekben áldja Õt: mind a szentek a mennyekben áldják Õt, és mind a választottak, akik az élet kertjében lakoznak: és a fény minden szelleme, aki képes áldani, és dicsérni, és magasztalni, és megszentelni a Te áldott nevedet, és minden test mértéken felül dicsõíti és áldja majd a Te nevedet örökkön örökké. 13. Mert hatalmas a Szellemek Urának irgalmassága, és hosszútûrõ Õ, és minden alkotását és mindent, amit teremtett, megjelentett az igazaknak és választottaknak a Szellemek Ura nevében.   62 1. És így szólt az Úr a királyokhoz és hatalmasságokhoz és a magas rangúakhoz, és azokhoz, akik a földön lakoznak, és mondta: “Nyissátok ki szemeiteket és emeljétek fel kürtjeiteket (?), ha képesek vagytok felismerni az Egyetlen Választottat. 2. És a Szellemek Ura az Õ dicsõségének trónjára ültette õt, és az igazságosság szelleme kiöntetett rá, és az õ szájának igéje megöli mind a bûnösöket, és minden igazságtalan elpusztul az õ orcája elõtt. 3. És azon a napon felkelnek mind a királyok és hatalmasságok és a magas rangúak, és mindazok, akik uralják a földet, és látják majd és felismerik, ahogyan õ a dicsõség trónján ül, és igazságosságban ítél, és hazug szó nem hangzik el õelõtte. 4. És fájdalom jön rájuk, mint a vajúdó asszonyra, [és fájdalmai vannak a szülés miatt] amikor a gyermeke eléri méhének száját, és fájdalmai vannak a szülés miatt. 5. És egymásra tekintgetnek, és megrettennek, és lesütik szemeiket, és fájdalom fogja el õket, amikor látják az Ember Fiát az õ dicsõségének trónján ülni. 6. És a királyok és a hatalmasságok, és mind, akik a földön uralkodnak, áldják és dicsérik és magasztalják õt, aki mindeneken úr, aki el volt rejtve. 7. Az Ember Fia a kezdetektõl rejtve volt, és a Magasságos megõrizte õt az Õ hatalmának jelenlétében, és felfedte õt a választottaknak. 8. És a választottak és szentek gyülekezete magként el lesz vetve, és a választottak mind õelõtte állnak majd azon a napon. 9. És mind a királyok és hatalmasságok és a magas rangúak, és mindazok, akik uralják a földet, arcukra esnek õelõtte, és imádják õt, és reményüket az Ember Fiába vetik, és esedeznek elõtte, és irgalomért könyörögnek a kezei között. 10. Mindazonáltal a Szellemek ama Ura annyira szorongatja õket, hogy nagy sietséggel eltávoznak az Õ jelenlétébõl, és arcuk elárad szégyenkezéssel, és a sötétség még jobban uralja arcukat. 11. És Õ átadja õket az angyaloknak büntetésre, hogy végrehajtsák bosszúját rajtuk, amiért nyomorgatták az Õ gyermekeit és az Õ választottait. 12. És látványosságául lesznek azok az igazaknak és az Õ  választottainak: És örvendeznek majd felettük, és az Õ kardja megittasul vérüktõl. 13. És az igazak és választottak megmenekülnek azon a napon, és attól kezdve soha nem látják majd a bûnösök és igazságtalanok arcát. 14. És a Szellemek Ura velük marad, és az Embernek ama Fiával együtt fognak enni, és feküdni és kelni örökkön örökké. 15. És az igazak és választottak felemelkednek a földrõl, nem járnak többé lesütött szemmel, és felöltöztetnek a dicsõség öltözékébe, 16. és ezek a Szellemek Urától való életnek öltözetei lesznek: és a te ruházatod soha nem kopik meg, sem a te dicsõséged nem múlik el a Szellemek Ura elõtt.   63 1. És azokban a napokban a hatalmasságok és a királyok, akik uralkodnak a földön, esedeznek Hozzá, hogy adjon nekik egy kis haladékot a büntetés angyalaitól, akiknek átadta õket, hogy 2. leborulhassanak és imádhassák a Szellemek Urát, és megvallhassák bûneiket Õelõtte. És áldják és dicsõítik majd a Szellemek Urát, és így szólnak: “Áldott a Szellemek Ura és a királyok Ura, és a hatalmasak Ura és a gazdagság Ura, és a dicsõség Ura és a bölcsesség Ura, 3. és minden titkos dologban nagyszerû a Te hatalmad nemzedékrõl nemzedékre, és a Te dicsõséged örökkön örökké. Mélyek és számolatlanok a Te titkaid, és a Te igazságosságod felülmúlja értelmünket. 4. Megtanultuk most már, hogy dicsérnünk és áldanunk kell a királyok Urát, Õt, aki király minden királyok felett.” 5. És ezt mondják mind: “Bárcsak lenne egy kis nyugalmunk, hogy dicsérjük és hálákat adjunk, és megvalljuk hitünket az Õ dicsõsége elõtt! 6. És most kívánkozunk egy kis pihenésre, de nem lelünk nyugalmat, erõsen keressük, de el nem érjük: és a fény eltûnt elõlünk, és a sötétségben van lakozásunk örökkön örökké: 7. Mert nem volt hitünk Õelõtte, nem dicsõítettük a Szellemek Urának nevét, [sem nem dicsértük a mi Urunkat]. Hanem a mi reménységünk a mi birodalmunk jogarában volt, és a mi saját dicsõségünkben bíztunk. 8. És a mi szenvedésünknek és megpróbáltatásunknak napján Õ nem ment meg bennünket, és nincs haladék, hogy megvallhassuk, hogy igaz a mi Urunk minden tetteiben, és az Õ ítéletében és igazságában, és az Õ ítélete nem személyválogató. 9. És mi a mi tetteink következményeként távoztatunk el az Õ színe elõl, és minden bûnünk összeszámoltatik igazságosság szerint. 10. Most azt mondják magukban: “A mi lelkünk telve van igazságtalan nyereséggel, és ez nem óv meg bennünket attól, hogy innen a Seol legmélyébe süllyedjünk.” 11. És ezek után az õ arcuk megtelik sötétséggel és szégyenkezéssel az Embernek ama Fia elõtt, és elvitetnek az õ jelenlétébõl, és a kard az õ bensejükbe talál. 12. Így szól a Szellemek Ura: “Ez a rendelete és ítélete a Szellemek Ura elõtt a hatalmasoknak és a királyoknak és a magas rangúaknak, és azoknak, akik uralkodnak a földön.”   64 1,2. És más alakokat is láttam azon a helyen elrejtve. És hallottam az angyal hangját, mondván: “Ezek azok az angyalok, akik alászálltak a földre, és feltárták az emberek gyermekeinek azt, ami addig rejtve volt, és bûn elkövetésére csábították az emberek gyermekeit.”   65 1,2. És azokban a napokban látta Noé, hogy a föld elsüllyedt, és hogy annak pusztulása közel. És felkelt akkor és elment a földnek végére, és kiáltott hangosan az õ nagyatyjához, Énokhoz: 3. és így szólt Noé háromszor elkeseredett hangon: Figyelmezz rám, figyelmezz rám, figyelmezz rám.” És mondtam: “Mondd el, mi az, ami a földdel történik, hogy ennyire ördögi állapotban van 4. és rázkódik, nehogy véletlenül én is elvesszek azzal együtt?” És akkor hatalmas rázkódás lett a földön, és egy hang hallatszott a mennybõl, és én arcomra estem. 5.  És Énok, az én nagyapám odajött és elébem állt, és így szólt hozzám: “Miért kiáltottál hozzám keserû sirámokkal és zokogással? 6. Egy parancs jött ki az Úrtól a föld lakosaira vonatkozóan, hogy az õ romlottságuk betetõzött, mert eltanulták az angyalok minden titkát, és a sátánok (ördögök?) minden erõszakosságát, és minden hatalmukat – a legtitkosabbakat is – és azoknak minden erejét, akik varázslásokat ûznek, és a boszorkányság erejét, és azoknak erejét, akik olvasztott szobrokat 7. készítenek az egész földnek: És eltanulták, hogyan készül a földnek porából ezüst, és hogyan származik lágy acél a földnek mélyébõl. 8. Mert az ólom és az ón nem úgy készül a porból, mint az elõbbiek: egy forrás 9. hozza létre azokat, és egy angyal áll ott, aki kiválóság.” És ezek után az én nagyapám, Énok kézen fogott és felemelt engem, és így szólt: “Menj, mert 10. megkérdeztem a Szellemek Urát a földnek eme rázkódásáról. És Õ ezt mondta nekem: 'Elhatároztatott az õ ítéletük igazságtalanságuk miatt, és nem tartom azt vissza örökké. 11. A földnek és mindennek, ami azon lakozik, el kell pusztulnia a varázslások miatt, amiket kikutattak és megtanultak. ' Ami ezeket (angyalok?) illeti – nem létezik bûnbánati hely a számukra, mert megmutatták nekik (az embereknek) azt, ami rejtve volt, és átkozottak õk: de terólad, fiam, tudja a Szellemek Ura, hogy tiszta vagy, és ártatlan a titkok kitudásának bûnében. 12. És elvégezte, hogy a te neved a szentek között legyen, és megõriz téged a föld lakosai közül, és a te igaz magodat királyságra és nagy tisztességre rendelte, és a te magodból számolatlanul fakad majd az igazaknak és szenteknek örök forrása.”   66 1. És ezek után megmutatta nekem a büntetés angyalait, akik készek arra, hogy eljöjjenek és szabadon engedjék a vizeknek erejét, amely a föld alatt van, azért, hogy ítéletet és pusztulást hozzanak 2. mindazokra, akik [tartózkodnak és] lakoznak a földön. És a Szellemek Ura utasította a nekiinduló angyalokat, hogy ne engedjék a vizeket emelkedni, hanem tartsák vissza azokat; mert ezeknek az angyaloknak hatalmuk volt a vizeken. És eltávoztam Énok elõl.   67 1. Azokban a napokban az Úr szava jött hozzám, és ezt mondta nekem: 'Noé, a te sorsod feljött elém, 2. a sors, amely hibátlan, a szeretet és igazságosság sorsa. És most az angyalok egy fából készült (építményt) csinálnak, és mikor befejezik feladatukat, ráhelyezem az Én kezemet és megóvom azt, és az élet magja árad majd ki abból, és változás kezdõdik, hogy ne maradjon a 3. föld lakosok nélkül. És megerõsítem a te magodat elõttem örökkön örökké, és elterjesztem azokat, akik véled lakoznak: nem lesznek gyümöcstelenek a földön, hanem áldottak lesznek és sokasodnak majd a földön az Úr nevében.' 4. És bebörtönzi azokat az angyalokat, akik igazságtalanul jártak, abban a tüzes völgyben, amelyet az én nagyapám, Énok korábban mutatott nekem, nyugaton, az arany 5. és ezüst és vas és lágy acél és ón hegyek között. És láttam azt a völgyet, amelyben hatalmas 6. forrongás volt, és a vizek hánykolódtak abban. És mialatt ez történt, azokból az olvadt fémekbõl és a forrongásból kénes szag szállt fel, és a vizekre csapódott, és az (emberiséget) tévútra vezetõ angyaloknak ama völgye égett 7. az alatt a talaj alatt. És tûzpatakok folytak azokon a völgyeken keresztül, ahol azok az angyalok viselték büntetésüket, akik tévútra vitték a föld lakosait. 8. De azok a vizek majd királyoknak és hatalmasságoknak és magas rangúaknak és a föld lakosainak tesznek szolgálatot azokban a napokban, a testnek gyógyulására, de a szellem büntetésére; most az õ szellemük telve van testi vágyakkal, ezért megbûnhõdnek az õ testükben, mivel elutasították a Szellemek Urát 9. és naponta bûnhõdnek, de mégsem hisznek az Õ nevében. És annak arányában, ahogy az õ testük égése egyre súlyosabb lesz, egy ennek megfelelõ változás áll be a szellemükben örökkön örökké; 10. így a Szellemek Ura elõtt egy sem tud kiejteni egyetlen szót sem. Mert a büntetésnek meg kell lennie, 11. mivel a testük vágyaiban hisznek, és megtagadják a Szellemek Urát. És ugyanazok a vizek megváltoznak majd azokban a napokban; mert amikor azok az angyalok bûnhõdnek ezekben a vizekben, ezek a víz-források megváltoztatják hõmérsékletüket, és amikor az angyalok alászállnak, ezeknek a 12. forrásoknak a vize kihûl majd. És hallottam Mikháel válaszát, mondván: “Ez a büntetés, amellyel az angyalok bûnhõdnek, bizonyság a királyoknak és a hatalmasoknak, akik a 13. földön uralkodnak.” Mert ezek a büntetõ vizek segítik a királyok testének és a testi kívánságoknak gyógyítását; ezért nem fogják érteni, és nem fogják elhinni, hogy azok a vizek megváltoznak majd, és örökké égõ tûzzé lesznek.   68 1. Azután az én nagyapám, Énokh megtanított engem a Példázatok könyvének minden titkára, amelyet neki adtak, és amelyet õ összeállított számomra a Példázatok könyvének 2. szövegeiben. És azon a napon Mikháél válaszolt Rafaelnek, mondván: “A szellem ereje hatalmába kerít és remegésre késztet engem a titkok büntetésének súlyossága miatt, az angyalok büntetése miatt: ki tudja elviselni a szigorú ítéletet, amit végrehajtottak, és amitõl azok 3. elolvadtak? És ismét szólt Mikháél, és mondta Rafaelnek: “Ki az, akinek szíve nem olvad meg ettõl, és akinek bensõje nem nyugtalankodik az ítéletnek e szavai miatt, 4. (amely) kimondatott rájuk azok miatt, akik így kivitték õket?” Történt pedig, hogy amikor a Szellemek Ura elõtt állt, így szólt Mikháél Rafaelhez: “Nem fogom a pártjukat fogni az Úr szemei elõtt; mert a Szellemek Ura dühös volt rájuk, mivel úgy viselkedtek, 5. mintha õk lennének az Úr. Ezért minden elrejtett dolog bekövetkezik majd rajtuk örökkön örökké; mert sem angyal, sem ember nem kap (abból) részt, egyedül azok (az angyalok) fognak bûnhõdni örökkön örökké.   69. 1. És ezután az ítélet után megrettennek és megremegnek, mert látni fogják, mi történik majd a föld lakóival.  2. És íme, lásd a neveit ezeknek az angyaloknak, mert ezek a neveik: az elsõ közülük Shemjáza, a második Artáqífa, és a harmadik Ármen, a negyedik Kokábel, az ötödik Turáel, a hatodik Ramjáel, a hetedik Dánel, a nyolcadik Néqáel, a kilencedik Baráqel, a tizedik Azázel, a tizenegyedik Armáros, a tizenkettedik Batárjáel, tizenharmadik Bazázéel, a tizennegyedik Hanánel, a tizenötödik Turáel, és a tizenhatodik Szimápésziel, a tizenhetedik Jetréel, a tizennyolcadik Tamáel, a tizenkilencedik Turáel, a huszadik Ramáel, a huszonegyedik Azázel. 3. És ezek az angyalok vezetõi, és neveik, akik vezetõi a százaknak, az ötveneknek és a tízeknek. 4. Az elsõ ezek közül Jéqon: õ az, aki félrevezette az Isten fiait, és a földre hozta õket, és vitte õket vétekbe az emberek lányain keresztül. 5. A második Ásbéel; õ az, aki gonosz tanácsot adott az Isten szent fiainak, és félrevezette õket, hogy megfertõzzék testüket az emberek lányaival. 6. A harmadiknak neve Gádréel: õ az, aki megmutatta az emberek gyermekeinek mind a halálos ütéseket, és aki félrevezette Évát, és aki megmutatta a halálos fegyverek készítését az emberek fiainak, a pajzsot és a láncvértet és a kardot a harcra, és minden más, az emberek fiaira halált hozó fegyvert. 7. És az õ kezétõl erednek mindezek, ettõl kezdve mindörökké a földön lakozók ellen. 8. És a negyediknek a neve Pénemune: õ pedig az, aki megmutatta az embereknek a keserût és az édeset, és megtanította azoknak minden titkait és azok bölcsességeit. 9. És õ tanította meg az embereket a tintával, papírral való írásra, ami által sokan estek bûnbe, öröktõl örökre, mind a mai napig. 10. Mert az ember nem arra lett teremtve, hogy ilyeneket tegyen, hogy a jó hitüket tollal és papírral való írásban vallják meg. 11. Mert az ember pontosan olyanná lett teremtve, mint az angyalok, annak céljából, hogy tiszták és igazak maradhassanak, és a halál, ami mindent lerombol, ne tudjon uralkodni rajtuk, de ezek által az ismeretek által pusztulásban vannak, és ennek ereje felemészti õket. 12. És az ötödik, akinek a neve Kásdéja: ez az, aki megmutatta az emberek gyermekeinek a gonosz lelkek és démonok csapásait, és azt, hogy hogyan kell megütni a méhben lévõ embriót, hogy az elvetéljen, [és a lelket gyötrõ csapásokat], a kígyók marását, és a csapásokat, melyek a déli dagály hevének ideje alatt jönnek el a kígyó fia által, kinek neve Tabáet. 13. És Kásbéelnek, az eskü vezérének – amikor még a magasságban, dicsõségben lakozott – neki volt a feladata megmutatni azt az esküt a szentségeseknek, amikor nekik meg lett nyilvánítva az, s annak neve Biqa. 14. Ez volt az angyal, aki megkérdezte Mikháeltõl az elrejtett nevet, hogy kimondhassa azt az esküben, és hogy azok, akik minden titkot megmutattak az emberek gyermekeinek, megremegjenek attól a névtõl és eskütõl. 15. És ez a hatalma ennek az eskünek; mert igen erõs ez és hatalom van benne. És ez az Akáe eskü, amely Mikháel kezébe lett helyezve. 16.  És ezek a titkai ennek az eskünek...És erõsek azok [a titkok] ezen az eskün keresztül: és a menny ezáltal lett kifüggesztve a világ teremtése elõtt, mindörökre.   17. És általa a föld meg lett alkotva a vizeken. És a hegyek titkos forrásaiból gyönyörû vizek áradtak. A föld teremtésétõl kezdve és mindörökre.   18. És azáltal az eskü által lett a tenger megteremtve. És annak alapításakor homokból vetett gátat annak haragjának, és azt nem hágta át a világ teremtése óta, soha nem is fogja.   19. És azáltal az eskü által a mélységek létrejöttek, és helyükön maradnak, el nem mozdulnak helyükrõl öröktõl örökre.   20. És azáltal az eskü által járja a nap és a hold a pályáikat, és nem térnek le a meghatározott útjukról korszakról korszakokon át.   21. És azáltal az eskü által a csillagok teljesítik utaikat, és Õ nevükön hívja mindegyiket, és azok válaszolnak Neki öröktõl örökké.   22. [És hasonló módon a víz szellemei, és a szeleké, és minden fuvallaté, és a szelek minden részének 23. az (õ) útjaik. És ott õrzik a mennydörgés hangját és a villámlás fényét: és ott õrzik a jégesõ és a 24. zúzmara kamráit, és a köd kamráit, és az esõ és harmat kamráit. És mindezek hisznek és hálákat adnak a Szellemek Urának, és dicsõítik (Õt) minden erejükkel, és a hálaadások tetteiben van az õ táplálékuk: köszöntik és dícsérik és magasztalják a Szellemek Urának nevét örökkön örökké.] 25. És ez a fogadalom erõs bennük, és ezáltal [megtartatnak és] az õ útjaikat megõrzik, és az õ menetelük nem lesz tönkretéve. 26. És hatalmas öröm volt közöttük, és áldást mondtak és dicsértek és magasztaltak, mert ama Ember Fiának nevét feltárták elõttük. 27. És ült õ az õ dicsõségének trónján, és az ítélet teljessége az Ember Fiának adatott, és õ tette, hogy a bûnösök meghaljanak és eltöröltessenek a föld színérõl, és azok is, akik tévútra vitték a világot.   28 Láncokkal köttetnek meg, és a pusztításuk gyûjtõhelyén lesznek fogvatartva, és minden munkájuk eltûnik a föld színérõl. 29. És attól fogva semmi nem lesz majd romlandó; mert eljött az Ember Fia, és dicsõségének trónjára ült, és minden gonoszság eltávozik a színe elõl, és ennek az Ember Fiának a szava kiárad majd, és erõs lesz a Szellemek Urának színe elõtt.     70 1. És ezek után történt, hogy életének idejében a föld lakosai közül az õ neve felemeltetett a magasságba ama Ember 2. Fiához és a Szellemek Urához. És õ felvitetett a szellem 3. harci szekerén, és neve eltûnt közülük. És attól a naptól fogva nem számláltattam közéjük többé: és a két szél közé ültetett engem, Észak és 4. Nyugat közé, ahol az angyalok kezükbe vették a mérõzsinórokat, hogy kimérjék nekem a választottnak és a szentnek helyét. És láttam ott az elsõ atyákat, és az igazakat, akik kezdettõl azon a helyen lakoznak.   71 1. És ezek után történt, hogy szellemem elvitetett és felemelkedett a mennyekbe: és láttam az Isten szent fiait. Tûznek lángjain jártak: öltözetük [és az õ ruházatuk] fehér volt, és arcuk fénylett, akár a hó. 2. És láttam két tûzforrást, és annak a tûznek fénye úgy ragyogott, mint a cirkónium kristály, és arcomra estem a Szellemek Urának színe elõtt. 3. És Mikháél angyal [egyike az arkangyaloknak] megfogta jobb kezemet és felemelt, és elõre vezetett a titkok közé, és megmutatta nekem az igazságosság minden titkait. 4. És megmutatta a menny széleinek minden titkát, és a csillagok és fényes égitestek összes kamráit, ahonnan kijönnek a szentek színe elõtt. 5. És elragadta szellememet a mennyek égboltjához, és olyannak láttam azt, mint egy kristályokból épült szerkezet, és a kristályok között élõ tûznek nyelvei voltak. 6. És látta szellemem azt az övet, amely körülvette a tûznek ama házát, és annak négy oldalán élõ tûzzel teli folyamok voltak, és körülölelték azt a házat. 7. És köröskörül Szeráfok és Kerubok és Ofánok álltak: és ezek azok, akik nem alszanak, és õrzik az Õ dicsõségének trónját.  8. És láttam megszámlálhatatlan angyalt, ezerszer ezret, és tízezerszer tízezret, körbevenni azt a házat. És Mikháél, és Rafael, és Gábriel, és Fanuél, és a mennynek szent angyalai ki és be járnak abba a házba. 9. És kiléptek abból a házból, Mikháél és Gábriel, Rafael és Fanuél, és sok szent angyal számolatlanul. 10. És velük együtt a Napoknak Ura, feje fehér és tiszta, mint a gyapjú, és ruházata leírhatatlan. 11. És arcomra estem, és egész testem elernyedt, és szellemem elváltozott, és kiáltottam hangosan, ... az erõ szellemében, és áldottam és dicsértem és magasztaltam.   12. És az ajkaimról kijövõ áldások kedvesek voltak a Napok Ura elõtt. És a Napok Ura eljött, és vele együtt Mikháél és Gábriel, Rafael és Fanuél, és ezer és tízezer angyal, számolatlanul. [hiányzó rész, amelyben az Ember Fia a Napok Urának társaként van leírva, és Énokh megkérdezi az egyik angyalt arról, hogy kicsoda az Ember Fia] 14. És õ (az angyal) odajött hozzám, üdvözölt az Õ hangján, és így szól hozzám: “Ez az az Ember Fia, aki igazságosságra születik, és igazságosság õrzi õt, és a Napok Urának igazságossága nem hagyja el.” 15. És mondta nekem: “Õ békességet hirdet néktek az eljövendõ világ nevében; Mert ettõl kezdve elhatároztatott a békesség a világ teremtése óta, és így is lesz örökké és örökkön örökké. 16. És mindenek az õ útjain járnak majd, mivel sosem hagyta el õt az igazságosság: vele együtt lesz lakozásuk, és vele közös lesz örökségük, és soha el nem válnak õtõle örökkön örökké. És hosszú napoknak idejét töltik majd az Ember Fiával, és az igazaknak békességük és becsületes lakozásuk lesz a Szellemek Urának nevében örökkön örökké.    

III. Könyv (72-82)

  Az asztronómiai könyv   [Az asztronómiai könyv, vagy A Mennyei égitestek mozgásának könyve a késõbbiekben kerül fordításra]    

IV. Könyv (83-90)

  Az álomlátomások könyve   Látomás a vízözönrõl   83 1. És most, fiam Matuzsálem, megmutatom neked az összes látomást, amelyeket láttam s neked elmondom azokat. 2. Két látomást láttam, mielõtt még feleséget vettem magamhoz, és e látomások nagyon különböztek egymástól: Az elsõt akkor kaptam, amikor írni tanultam; a másikat, mielõtt anyádat magamhoz vettem akkor, amikor azt a rettenetes látomást láttam. 3. És imádkoztam is miattuk az Úrhoz. Lepihentem nagyapád, Mahálálel házában, amikor látomásban láttam, amint a menny összeomlik és szakadtan a földre zuhan. 4. És láttam, amikor a földre omlott, hogy hogyan nyelte el az egész földet a nagy mélység, és a hegyek alásüllyedtek, és a magas fák törzsei megrepedtek, és a mélységbe vetve elsüllyedtek. 5. És akkor hirtelen ige jött a számba, felemeltem hangom, s hangosan ezt kiáltottam: 6. “Elpusztult a föld.” És erre nagyapám, Mahalálel, aki a közelemben feküdt, felébresztett engem, és kérdezte tõlem: “Fiam, miért siránkozol így, és miért ilyen erõs a te siralmad?” 7. És én elmondtam neki a teljes látomást, amelyet láttam, és õ erre azt válaszolta: “Rettenetes dolgot láttál fiam, és álomlátomásod komoly titkokat tár fel a föld bûneinek titkait illetõen: mert el kell süllyednie a mélységben, és hatalmas pusztulásban kell elpusztulnia. 8. És most, fiam, kelj fel, és mivel hívõ vagy, járulj a dicsõség Ura elé, és kérelmezd Õt, hogy legyen egy maradék a földön, és nehogy elpusztítsa Õ az egész földet. 9. Fiam, mindezek el fognak jönni a mennyekbõl a földre, és a földet hatalmas pusztulás éri. 10. És ezután felkeltem és imádkozni kezdtem, és esedezve könyörögtem, és leírtam imámat a világ nemzedékei számára, és mindent megmutatok majd neked, fiam, Matuzsálem. És amikor alámentem és láttam a mennyet, és a nap keltét kelet felõl, és a hold nyugtát nyugat felõl, és néhány csillagot, s az egész földet, és mindent, ahogyan Õ ismerte a kezdettõl, akkor áldottam az ítélet Urát és magasztaltm Õt, mert Õ vezeti ki a napot a keleti ablakokból, és az felemelkedik a magasságba a mennyek orcáján, s megteszi azt az utat, ami ki lett jelölve neki.   84 1. És felemeltem kezeimet igazságban, és áldottam a Szent Hatalmast, s ajkaim lehelletével szóltam, és testemnek húsnyelvével, amit Isten adott a hústestben élõ embernek, hogy azzal beszélhessenek, és lehelletet és nyelvet és szájat adott nekik, hogy azok által beszélni tudjanak:   2. Áldott légy Te, ó Uram Királyom, hatalmas és erõs vagy nagyságodban, a mennyei teremtés Ura, királyok Királya, az egész világ Istene. A Te hatalmad és uralmad, a te nagyságod megmarad mindörökké, és nemzedékeken át uralmad megmarad; és mind a mennyek a te trónusod örökké, és az egész föld a te lábadnak zsámolya mindörökkön örökké.   3. Mert Te teremtettél és Te uralsz mindent, és semmi sem nehéz Neked, a Bölcsesség nem hagyja el trónusod termét, s nem is fordul el jelenlétedtõl, és semmi sem marad eltakarva elõtted [mert mindent látsz].   4. És még a te mennyeidnek angyalai is vétkesek az áthágásokban, és az emberek testét a haragod gyötrelmei kísérik az ítélet nagy napjáig.   5. És most, ó Isten és hatalmas Király, eléd jövök és kérlek Téged, hogy teljesítsd imámat, hagyj nekem utódot a földön, s ne pusztíts el minden testet a föld színérõl, s ne tedd a földet lakatlanná, hogy a pusztulás örök legyen.   6.  És most, Uram, pusztítsd hát el azok testeit, akik felgerjesztették haragodat, de az igazak és erényesek testét tartsd meg, legyenek õk olyanok, mint az örök növény magjai. És ne takard el arcodat a te szolgádnak imái elõl, ó Uram.’

    A további részek fordítása folyamatban...