Szent Lőrinc (szőlő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Lőrinc
vörösborszőlő

A szent Lőrinc szőlőről feltételezik, hogy nevét az ezen bogyók beérését ünneplő, augusztus 10-én tartott Laurenzitagról, azaz Szent Lőrinc napjáról kapta.[1]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Eredete ismeretlen, feltehetőleg francia, ez esetben német közvetítéssel került el hazánkba.[1] A szőlőtermesztés északi határán fekvő országok fajtája, így legtöbbet Ausztriában termesztik (ott St. Laurent, Sankt Laurent néven ismert; szlovákul svatovavrinecke).[2] Az 1. világtháború előtt Magyarországon a három legelterjedtebb vörös borszőlő egyike volt, de A Trianoni békeszerződés után az ország maradékán valamiért nem telepítették újra. A Felvidéken máig nagy területen termelik;, a kékfrankos mellett ebből a szőlőből készül a legtöbb vörösbor. Szlovéniában is nagy területen ültetik.[3]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Megjelenése leginkább a pinot noirra hasonlít, de a bogyók héja héja annál vastagabb.[1] Levele középnagy, kerekded, sekélyen vagy közepesen tagolt, öt karéjú. Szövete durva, a levél széle csipkés.[2]

Fürtje közepes méretű, kúp alakú, tömött. Bogyója kicsi vagy középnagy, ovális, kékesfekete. Termőképessége közepes, kötődésérzékenysége egyes évjáratokban szembetűnő.[2]

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Leginkább a mély rétegű, enyhén meszes talajokon érzi jól magát. Tőkéje erősen nő. Rendszerint szeptember végén, a Pinot noir szőlő előtt szüretelhető. Fagytűrő képessége közepes. Rothadásra nem hajlamos.[2]

Az időjárás szeszélyeit jól tűri.[1]

Bora[szerkesztés]

Jó minőségű, mély színű, fajtajelleges, kissé savas.[2] Meghatározó ízjegyei az erdei gyümölcsök.

Szép rubin színű bora a pohár falán középtempóban szalad le.[1]

Ízvilága kissé talán szokatlan, de a különleges helyi szőlőfajtákból szűrt borok kedvelői szeretik az ilyen tételeket. A mélyebb, finomabb ízű zweigeltekhez hasonló, ami nem véletlen, mivel a zweigeltet a Szent Lőrinc és a kékfrankos keresztezésével hozták létre. Az osztrák pincészetekben a palackozott St. Laurent borok átlagos ára 10 euró, de nem ritkák a 15–20 euróért forgalmazott tételek sem.[3] Érdekes az első benyomás, amelyben a kissé fanyarabb füstös, szárított húsos ízek dominálnak.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]