Szenczy Imre
| Szenczy Imre | |
| Született | 1798. július 8. Szombathely |
| Elhunyt | 1860. február 2. (61 évesen) Csorna |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | tanár, klasszika-filológus, műfordító |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szenczy Imre, Szenczi (Szombathely, 1798. július 8. – Csorna, 1860. március 2.) tanár, klasszika-filológus, műfordító; a Kisfaludy Társaság tagja (1847), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1838).[1]
Életpályája[szerkesztés]
Szombathelyi gimnáziumi évei után 1814-ben felvették a premontreiek rendjébe. A bölcseletet Csornán végezte, utána a pesti központi papnevelőbe küldték, állandó betegeskedése miatt azonban a teológiai tanulmányokat is Csornán fejezte. 1820-ban súlyos betegség támadta meg, de felépült belőle. 1821-ben Keszthelyen a latin iskola tanára, 1823-ban Csornán a rendház gazdasági felügyelője, 1825-ben ismét a keszthelyi iskola tanára lett. 1829-ben Szombathelyre került retorikát tanítani és ott szülei és testvérei társaságában tizenkét évet töltött. A Magyar Tudományos Akadémia 1838. szeptember 7-én levelező taggá választotta. 1840-ben a Szaniszló Ferenc által megindított Religio és Nevelés és Fasciculi ecclesiastico-litterarii című folyóiratok segédszerkesztője lett Pesten. 1842-től 1845-ig a keszthelyi gimnázium igazgatója, majd Csornán prépostsági titkár volt. 1858-ban a rend csornai prépostjává választották.
Emlékezete[szerkesztés]
Szombathelyen utca őrzi a nevét.
Cikkei[szerkesztés]
Cikkei a Tudomány Tárban (1836-39.), az Athenaeumban és Figyelmezőben (1837-39. ford. és bírálatok); a szombathelyi főgimnázium Értesítőjében (1852. A római és görög classikusok tanulásáról); az Új Magyar Múzeumban (1851-52: I. Töredék Tacitus Évkönyveiből, 1853. I. Néhány fejezet Quintiliánból, 1856. I. Az Aetna növényföldrajzi tekintetben, Philippi után, Költész); a Magyar orvosok és természetvizsgálók munkálataiban (1863. Növényvándorlásról).
Fordításai[szerkesztés]
- C. Julius Caesar munkái (I–II., Buda, 1839–1840; Római Classikusok magyar fordításban. Kiadja a Magyar Tudós Társaság III.,
- I. k. A gallus háborúról nyolc könyv
- II. A polgári, alexandriai, afrikai és hispániai háborúról IV.
- Tacitus Agricolája (Buda, 1847); beköszöntő előadás a Kisfaludy Társaságnál június 26-án
- Marcus Fabius Quintilianus utasítása az ékesszólásról (Eger, 1856; Széptani Remekírók, kiadja a Kisfaludy Társaság III.)
- A szentek tudománya, vagy útmutatás a tökéletes életre. Magyarította Neumayr (Franz Neumayr, 1697–1765) után (Szombathely, 1857)
- A keresztény tudománynak rövid foglalatja, oktatások- és imádságokban. Neumayr után magyarította (Szombathely, 1857)
- Szalézi Szent Ferenc, Philothea, vagy útmutatás az istenes életre. Francia újabb kiadás után magyarosította (Szombathely, 1858).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Csornai Premontrei kanonokrend névtára 1955
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Szenczy Imre. Tudomanytortenet.hu. [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 7.)