Szecuva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kondzsaku monogatarisú (1185 előtt)

A szecuva (japánul: 説話, Hepburn-átírással: setsuwa, teljes néven: szecuva bungaku 話文学) népi eredetű epikus műfaj, a Heian-korban keletkezett. A monogatarihoz viszonyítva alacsonyabb szintű irodalmi műfajnak számít. Eredetileg élő szóban terjedt, majd lejegyezték. Legtöbbször vallási, buddhista elemet, tanító, építő szándékú üzenetet, tanulságot tartalmaz. A szecuvában gyakran szerepelnek szokatlan, természetfeletti, fiktív szereplők, események, amiket valós történéseknek állít be. Az elnevezés a Meidzsi-korban jelent meg.

Az idők folyamán a szecuva irodalom kibontakozott. A japán érett középkorban kimagasló művek születtek: mítoszok, legendák, mondák, mesék anekdoták gyűjteményei. A Kamakura-korban neokonfuciánus gondolatokat is közvetített. A szecuva nem az arisztokrata olvasókhoz szólt. A gyűjteményekben a középkori japán ember világa tárul fel. A későbbi korok elbeszélő irodalma és a hagyományos japán színjáték, a is merítettek a szecuvák motívumaiból.

A keresztény középkor exemplumához (példa, példázat) hasonlítható.

Jelentős szecuva művek[szerkesztés]

Buddhista szecuvák[szerkesztés]

  • Nihon Rjóiki
  • Szambó Ekotoba
  • Hómocusú
  • Szendzsúsó
  • Kankjo-no-tomo
  • Hoszsinsú
  • Saszekisú
  • Zodansú

Profán (világi) szecuvák[szerkesztés]

  • Kondzsaku monogatarisú
  • Gódansó
  • Kohon Szecuvasú
  • Ucsigikisú
  • Kodzsidan
  • Dzsikkinsó
  • Kokoncsomonsú

Források[szerkesztés]

  • 永藤靖(ながふじ やすし)(2003) 『古代仏教説話の方法—霊異記から験記へ』三弥井書店、東京, ISBN 4-8382-3120-2.
  • Li, Michelle Ilene Osterfeld. Ambiguous bodies: Reading the Grotesque in Japanese Setsuwa Tales. Stanford University Press, Stanford, Calif. 2009., ISBN 978-0-8047-5975-5.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Setsuwa című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.