Szalajkaház (Váraszó)
 |
Ezt a szócikket be kellene dolgozni a Váraszó szócikkbe. A bedolgozás után ezt a cikket törölni kell, vagy – amennyiben a szócikk címe előfordulhat a keresésben – átirányítássá alakítani. A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be. |
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
A Váraszó külterületén, az erdő által körülvett Szalajkaház már az 1800-as évek elején megjelenik a II. katonai felmérés térképein mint a hamuzsírfőzők épülete. Később az erdei munkások szállójaként ismert az épület, bár a Szalajka elnevezés a 20. században már csak a házra és környékére vonatkozik. A ház a rendszerváltás után alakul át a Pétervásárai Erdészet vendég- és vadászházává, az egykori funkciójára már csak a ház mellett található istálló és gazdasági épületek emlékeztetnek. Jelenleg vendégházként üzemel.[1]
A szalajka név eredete[szerkesztés]
A sal alcali, avagy az alkáli só népi megnevezése volt egykoron a szalajka, mely a korai vegyipar egyik legfontosabb alapanyaga volt. Ezt hívták hamuzsírnak vagy hamulúgnak, melyet a fa elégetése után visszamaradt hamuból főztek. A történelmi Nagy-Magyarországon a kiterjedt erdővidékek – így a Felvidék és Erdély – bükkerdeiben készítették.
A Váraszói völgy (Várasszi völgy) – korábbi nevén Szalajka-völgy – kiterjedt bükkerdővel is ennek a hegyi iparnak adott otthont, akárcsak a sokak által ismert „nagytestvére”, a szilvásváradi Szalajka-völgy.
Degréte[szerkesztés]
A Szalajkaház közelében a 13–14. században állhatott e település. A Hosszú-völgyi- és a Nyárjas-patakok völgyére terjedhetett ki határa. A hegységközi zárt medencék erdőirtásos, cseres tölgyesekkel jellemezhető tájtípusában települt meg a falu. Ez a terület gazdaságilag leginkább vadászatra volt alkalmas. Térképes előfordulása nincs.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Szalajka Ház. (Hozzáférés: 2023. június 22.)
- ↑ B. HUSZÁR ÉVA.szerk.: CSIFFÁRY GERGELY: Historia est… - Írások Kovács Béla köszöntésére – Heves megye elpusztult falvainak történeti topográfiája [2002]
